Egyéni és társas identitásunknak egyaránt része a párkapcsolati státuszunk; a valakihez tartozás élménye, a kapcsolat minősége, arra gyakorolt hatásunk és annak ránk gyakorolt hatása által. Bodenmann (1995, 1997) megfogalmazásában a diádikus stressz olyan stresszteli esemény, amely közvetlenül vagy közvetve egy párkapcsolatban mindkét partnert érinti és megküzdéses erőfeszítésekre készteti őket, amely erőfeszítések motivációja a kölcsönös egymástól függésük, közös gondjaik és közös céljaik. A diádikus megküzdés a partnerek között zajló verbális és nonverbális kommunikáción alapszik, és a stresszorok miatti hasonló mértékű aggódás, illetve a stresszor hasonló értékelése adja a ‘we-stress’-t. A diádikus megküzdés nem kiváltja vagy helyettesíti az egyéni megküzdés folyamatát, hanem a két megküzdési út egyidejűleg funkcionál. Továbbá a diádikus megküzdés nem tekinthető altruista viselkedésnek, mivel a partner elégedettsége és jólléte befolyásolja a másik fél elégedettségét és jóllétét, valamint a kapcsolat minőségét is (Bodenmann, 1995). A kapcsolat fenntartása és gondozása szempontjából tehát a stressz hatásainak csökkentése jelentős célnak tekinthető. Empirikus bizonyítékok állnak rendelkezésre arra vonatkozólag, hogy a diádikus megküzdés bár magában foglalja a stresszkommunikációt és a támogatást, ahogyan ezt bármilyen más támogató kapcsolat is, mégis többlettartalommal bír egy harmadik, külső fél által nyújtott támogatáshoz képest, hiszen a stressz a pár tagjait együttesen érinti. A diádikus megküzdés két célja tehát a distressz csökkentése és a kapcsolat funkcionalitásának megőrzése, illetve növelése. A we-ness (Skerrett és Fergus, 2015) egy harmadik identitást jelent a kapcsolaton belül, amelyen a két fél osztozik. A „mi-orientáció” (we-orientation) egy olyan gondolkodásmód, amely mindkét félre érvényes és azt eredményezi, hogy a partnerek időről időre tesznek olyan erőfeszítéseket, amelyek a „mi” felé vezetnek, és ezeket nem áldozatként, hanem gesztusként értékelik. A sikeres diádikus megküzdés hozzájárul a közös identitás fejlődéséhez és fenntartásához, miközben ezen közös identitás erőforrás is a későbbi közös megküzdéshez.