Továbbhaladva a burjánzásnak indult terminusok világában, ugyanennek a szellemi környezetnek a kezdeményező és egyszersmind hatást gyakorló szereplőre koncentráló, de önmagában semleges, instrumentális kifejeződésű teremtménye a ’jogi segítségnyújtás’ [ritkábban foreign legal aid, gyakrabban s szemérmesebben legal assistance] vagy ’jogi tanácsadás’ [Rechtsberatung].1 A cselekvésformát illetően ez utóbbiak még határozatlanabbak, mint bármely előbbiek voltak. Szemben azonban minden előzővel, a jogot ez már nem egyszerű textualitásként fogja fel, következésképpen a jog alakítására gyakorolt hatást, a jogi intézményrendszer egészének külső minta szerinti fejlesztését sem vezeti vissza pusztán szöveg szerinti átvételre. Jelképes értelemben talán azt is elmondhatjuk, hogy nem a pozitivista gyökerű jogösszehasonlítás diszciplínájának terméke ez, hanem a jogi kultúrák összehasonlító tanulmányozása tágabb merítéséé.2 Hiszen eljárások és módszerek sokaságát mozgósítja, az értelmező (hermeneutikus) háttérkultúra alakításától a szűkebb vagy szélesebb oktatási formák s a tudás szétsugároztatását szolgáló eszközökkel élés kereteinek a megszervezésén át egészen az érdekeltté tétel különféle lehetőségeinek a megteremtéséig. Mindezeknek közös vonása, hogy az instrumentumtárnak csupán egyetlen nevesített készsége a szöveg szerinti, tehát a szabályok formájában történő jogátvétel. Ha pedig ez pusztán egyetlen lehetséges s gondolható részelem csupán mások hosszú sorában, úgy immár más lesz ennek a pozíciója is. Hiszen itt már nem pusztán valamiféle szöveg a jog hordozója, hanem az egészében értelmezett jogi kultúra, mint ami egyedül képes arra, hogy az átültetett szövegnek (ha egyáltalán van ilyen) a jelentőségét és jelentését egyaránt megadja.