Változatlanul a jog technikalitásának sokirányúságát érzékeltetve, úgyszólván megdöbbentő – pedig ez csupán tudatformáink, érvelési módjaink, gondolkodásunk ontológiai megközelítése primátusának és autopoietikus funkcionálásának egyik jellegzetes (ám önmagában semleges) jegye –, hogy a jog levezetési [Ableitung] igénye és lehetősége az igazolási láncolat mindenkori végpontjain voltaképpen teljes fordulatokat, hátraarcokat (volte-face, az olasz voltafaccia és a portugál volte face kifejezéséből) is eltűr, sőt rezzenéstelenül kiszolgál. Hiszen sokszoros analogikus kiterjesztéssel az Európai Unióban zajló ellentétes irányú küzdelmek s maga a merőben gazdaságiból politikai ténylegességgé váló globalizmus egyaránt levezethető – sőt, sokak számára igazolható is – akár a római jogból nyert formulák alapján. Amiként Aquinói Szent Tamás teológiájának társadalombölcseleti vonatkozásrendszere a tulajdon végső közösségiségével1 csakúgy, mint a kapitalizmusra adott marxi szocialista vagy az imperializmus kontinentális megélésére kikínlódott nemzetiszocialista válasz a maga strukturálisan hasonlítható gondolkodásával szintén – legalábbis elvileg – értelmezhető akár a romanista klasszikus hagyaték újraértelmezési kísérleteként.