Kiss Jenő 2015-ös írásában (A magyar dialektológiáról tudományszociológiai megközelítésben) számolt be a dialektológia egyetemi és főiskolai oktatása akkori helyzetéről 19 Kárpát-medencei magyar tanszéket vizsgálva (Kiss, 2015, p. 389). Kiss Jenő Beregszász, Debrecen, Eger, Budapest (ELTE, KRE [Károli], PPKE [Pázmány]), Kolozsvár, Maribor, Miskolc, Nyíregyháza, Nyitra, Pécs, Pozsony, Szabadka, Szeged, Szombathely, Újvidék, Ungvár, Veszprém felsőoktatási intézményeibe küldte el a kérdőívét a dialektológia oktatására vonatkozó kérdésekkel. A kérdőívre kapott válaszok alapján a következő összesítést közölte. A 2015 tavaszát megelőző félévben a 19 intézményből 18-ban volt valamilyen dialektológiai képzés, a fennmaradó egy intézményben az alacsony jelentkezőszám miatt nem volt. A képzés 12 intézményben BA-s volt, 7 esetben MA-s. A kapott válaszok szerint a dialektológia önálló tárgyként kötelező volt a BA-n 11 intézményben, az MA-n 5 intézményben. Adatai szerint terjed, hogy a dialektológia ikertárgyként, többnyire a szociolingvisztikával együtt szerepel, 11 intézményben a kötelező tárgyakon kívül választható tantárgyként is így fordul elő (Kiss, 2015, p. 389). A szerző hangsúlyozza, hogy a magyar nyelv területi tagolódása és a vele összefüggő társadalmi (tehát iskolai, szociálpszichológiai, kulturális) problematika indokolja és szükségessé teszi bizonyos dialektológiai ismeretek közvetítését a pedagógusképző intézmények magyar szakán (2015, p. 389). A dialektológiai ismeretek tárgyát illetően Kiss Jenő azt a kérdést is boncolgatja, hogy van-e egyezség az egyes intézmények között ezzel kapcsolatban, tehát a dialektológiai ismeretek kötelező minimumáról, a diplomát szerző hallgatók ismereteiről a dialektológiát illetően. Ugyanis az ismeretek hiánya miatt a nyelvjárási környezetű, regionális hátterű iskolákba olyan pedagógusok kerülnek, akiknek nincs rendszeres dialektológiai tudása, ez pedig a nyelvjárásokkal és a nyelvjárási beszélőkkel szembeni előítéletek miatt (is) problematikus. (A pedagógusok szemléletében jelen lévő előítélet több szempontból is jelentős probléma [lásd erről Jánk, 2019].) Kiss Jenő az oktatást meghatározó tényezők között a magyar nyelvészeti tanszékek személyi állományát is említi. Intézményenként eltérő, hogy hány oktatóra jut az összes oktatandó nyelvészeti diszciplína, és ez további kérdéseket vet fel. Például a tárgy kompetens szakértője oktatja-e az adott tantárgyat, minden nyelvészeti tárgyat oktatnak-e, és a szelektálás hogyan hat az esetleg perifériára került dialektológiára (Kiss, 2015, p. 390).