Kiss Jenő fent említett írásában a magyar dialektológia intézményrendszere, szervezettsége és érdekérvényesítő képessége, valamint nyelvtudományi megítélése és egyetemi, főiskolai oktatása kérdéskörét is vizsgálta. A fenti tényezők közül az egyik legfontosabb az önálló intézmény megalapítása lenne, azonban a dialektológiának jelenleg nincs saját intézménye. Kiss Jenő 2015-ös adatai szerint az egyetemek és főiskolák magyar nyelvészeti tanszékein oktatják és kutatják a dialektológiát, ám eltérő mértékben, és itt sem önállóan (Kiss, 2015, p. 386). A korábbi intézetek közül megemlíti a Csűry Bálint által Debrecenben létrehozott Népnyelvkutató Intézetet és a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetét, mindkettő fontos intézménye volt a nyelvjáráskutatásnak (386). 2015-ben azonban csak az egyetemek és a főiskolák magyar nyelvészeti tanszékeit lehetett a dialektológia kizárólagos bázisainak tekinteni (uo.). Kiss Jenő a problémák között említi, hogy a tanszékek egy részén nincs dialektológiai képzettségű oktató vagy kutató. A képzett kutatók és oktatók egyrészt a dialektológia korszerű oktatása miatt is kellenének, másrészt tevékenységük a nagyobb dialektológiai kutatásokhoz is fontos lenne. Kiss megállapítása szerint a központi intézmény hiányában „nincsen a magyar nyelvjárásterület egészére, tehát valamennyi szomszédos országra is kiterjedő, távlatosan mérlegelő tervezés és a szervezéshez szükséges infrastrukturális és személyi erő” (Kiss, 2015, p. 386–387).