A magyar nyelv tanítására vonatkozó tanterveknek (Magyarországon a Nemzeti alaptanterv) része a magyar helyesírás szabályainak tanítása (https://magyarkozlony.hu/dokumentumok/3288b6548a740b9c8daf918a399a0bed1985db0f/megtekintes 2020.10.05.) A nyelvjárási hátterű diákok szempontjából azonban a helyesírás problémákat is jelent (Boda, 2011). Az iskolában a köznyelv elsajátítását várják el a tanulóktól (Kiss, 1999, Sándor K., 2006, p. 961, 970, Péntek, 2017, p. 194–195), ezért hívják föl a figyelmet a nyelvjáráskutatók is az oktatás szerepére a nyelvjárások mai helyzetével kapcsolatban (Kiss, 2017, p. 199–221, Jánk, 2019, Juhász, 2019, p. 27, N. Császi, 2019, Parapatics, 2019a, Péntek, 2019). A nyelvjárási háttérrel iskolába kerülő diákok ugyanis hátrányban vannak a beszélt köznyelvet használó azonos korú társaikkal szemben, mivel ott a nyelvjárási hátterű és nyelvjárásban szocializált gyerekektől is köznyelvi produkciókat várnak el, írásban és szóban egyaránt. Az ösztönszerűen használt elsődleges anyanyelvváltozat vagy alapnyelv – esetükben a nyelvjárás – mellett egy attól többé-kevésbé eltérő nyelvváltozatot kell megtanulniuk. Mivel ez a tanulási folyamat némi időt vesz igénybe, ezért az iskolában megkövetelt köznyelvi produkciók egy ideig eltérnek az elvárttól (a köznyelv szempontjából hibák keletkeznek), melyek a tanulók nyelvi hátterével magyarázhatók, nem pedig intelligenciahiánnyal (Kiss, 1999, p. 373, lásd még 2001, p. 146). Kiss Jenő arra hívja föl a figyelmet, hogy német nyelvterületen ezekkel a helyesírási problémákkal behatóbban is foglalkoztak. Erre hozták létre a Dialekt/Hochsprache – kontrastiv. Sprachhefte für den Deutschunterricht többkötetes sorozatot, amelynek darabjai egy-egy nyelvjárási régió nyelvjárási elemeire fókuszálnak. Ismertetik azokat a hibákat, amelyekkel gyakran találkoztak a némettanárok, és a kiadványokban közzétett regionális hibaprognózisok is arra szolgálnak, hogy bemutassák a pedagógusoknak, mire kell különösen figyelniük. Emellett terápiajavaslatokat is nyújtanak, és „olyan nyelvjárási-köznyelvi szópárokat, amelyekkel gyakoroltatni lehet a típushibák kiküszöbölését. Ezek a füzetek kitűnő segédeszközök a nyelvjárási területeken oktató némettanároknak” (Kiss, 2001, p. 147). A német dialektológia tevékenységei közé tartozik a régióspecifikus hibaprognózis és -terápia is, ehhez kapcsolódik a nyelvhiba-földrajz, amely térképen mutatja be, hogy hol és milyen vonatkozású nyelvjárási hibák tipikusak a diákok köznyelvi produkcióiban a német nyelvterületen (Kiss, 2001, p. 47, a külföldi vizsgálatokról és a megoldási lehetőségekről lásd még Boda, 2011). Sándor Anna szerint a szlovákiai oktatás számára követendő példa lehetne a nyelvhiba-földrajz módszere, „mely térképlapon szemléltetve mutatná be, hogy az egyes nyelvjárási régióban milyen, a tanulók nyelvjárási hátterével összefüggő hibák fordulnak elő a köznyelvi produkcióikban” (Menyhárt et al., 2009: 20). A Magyar dialektológia című egyetemi tankönyvben több magyar vonatkozású kutatásról is olvashatunk a nyelvjárási beszélők helyesírási hibáival kapcsolatban (Kiss, 2001, p. 147–148).