Az utóbbi években a tájszótárak új típusai is megjelentek. Az alábbiak közül például Kiss Gábor kiadványai abban jelentenek újdonságot, hogy tallózó szótárak, tehát a korábban megjelent tájszótárakból válogatnak. A Bühnagy székely szótárt pedig a szerző, Sántha Attila nem is nevezi tájszótárnak (az ismertetőt lásd e kiadványban), mivel nem egy „pontosan körülhatárolható tájegység, hanem egy népesség szavait” gyűjtötte egybe (Sántha, 2018, p. 9). Továbbá nem a korábban alkalmazott tájszógyűjtést alkalmazta, ugyanis egy internetes portálon (www.transindex.ro), majd egy napilap (Romániai Magyar Szó) segítségével gyűjtötte össze a szótár szavait. Mindkét szerző igyekszik az átlagolvasó érdeklődését felkelteni, tehát nem csupán a szűkebb szakma tagjainak készítették a szótáraikat, így oktatási segédletként is fontos jellemzőjük, hogy a nem nyelvész olvasók, az érdeklődők széles rétegének kíváncsiságát is igyekeznek felkelteni. A tájszótárakat anyanyelvi tanárok és érdeklődő laikusok is használják, ezért a tájszótár készítőjének figyelembe kell vennie azt is, hogy milyen elvárásoknak kíván majd megfelelni (Kiss, 2002, p. 395). Fontos szempont lehet az is, hogy a szótár anyagának tanulmányozásához kedvet kapjanak az olvasók (a diákok).