A magyar nyelvjárások önálló nyelvi rendszerek, teljes értékű nyelvváltozatok, amelyeknek hangsúlyozzák nyelvi és kultúrahordozó értékét, továbbá fontos szerepük van „a magyarság önazonosságának, területi, táji, helyi identitásának kialakításában és megőrzésében, különösen a határon túli területeken, nyelvi kisebbségi, ill. szórvány helyzetben” (Juhász, 2019, p. 27). Kronológiai szempontból elsődlegesek, mivel a köznyelv kialakulása előtt a magyar nyelv nyelvjárásokban létezett (Kiss, 2001, p. 63). A magyar anyanyelvű beszélőknek nagyjából ötven százaléka ma is regionális nyelvhasználatú (Kiss, 2006, p. 532–533, Juhász, 2019, p. 26), és a kutatások szerint az iskolába kerülő magyar anyanyelvű gyerekek több mint fele nyelvjárási hátterű (Kiss, 2001, p. 14). A nyelvjárások az iskolai oktatásban is szerepet kapnak. Az oktatást szabályozó dokumentumok magyar nyelvre és irodalomra vonatkozó részei (határon innen és túl) rendszerint tartalmazzák a nyelvjárásokhoz kapcsolódó ismeretek tanítását is. A magyarországi Nemzeti alaptantervben emellett több helyen is megtaláljuk (a nyelvjárásokhoz kapcsolhatóan) a helyi hagyományok megismerésére és a nemzeti identitás megőrzésére vonatkozó elvárásokat is. Azonban a nyelvváltozatok ragsorolása (például a nyelv függőleges és vízszintes tagolása, továbbá a köznyelv „helyes” változatként való értékelése) is előfordul a Natban. A korszerű szemlélet megvalósítását gyakran a tanárok korábbi beidegződései is hátráltatják, és ez a kisebbségi magyarok körében is előfordul. A kutatók arra hívják föl a figyelmet, hogy a magyarországi köznyelvhez és a nyelvjárásokhoz (vagy a regionális köznyelvi változatokhoz) kötődő, meghaladott nézeteket felül kellene vizsgálni az anyanyelvi nevelésben és általában az oktatás szemléletében is. A határon túli magyarok esetében a nyelvjárás fennmaradása egyben a magyar nyelv fennmaradását is jelentheti (Péntek, 2019, Sándor A., 2019). A kisebbségi magyarok nyelve sok esetben nyelvjárásiasabb, mint a magyarországi magyarok nyelve, továbbá a kétnyelvűség következtében nyelvükben a nyelvi kontaktusból származó elemek is megfigyelhetők. Ezért a tankönyvek és oktatási segédletek feladata sokrétű a területi nyelvváltozatokra vonatkozó oktatási folyamatban. Többek között a nyelvjárások jellemzőit, korábbi és mai szerepét is ismertetik, emellett a kultúra és a hagyományok (amelyek például nyelvtörténeti, helytörténeti, néprajzi vagy szépirodalmi vonatkozásúak is lehetnek) közvetítésére is segítséget nyújtanak a pedagógusoknak. A témára vonatkozó kiadványok egy része helyesírási gyakorlókönyvként is szolgálhat a nyelvjárási hátterű diákok számára, emellett a tanári értékelésben előforduló nyelvi előítélet és diszkrimináció megszüntetésére is alkalmasak lehetnek. A nyelvjárási (vagy a regionális köznyelvi) háttér a diákok szó- és írásbeli produkcióin is megmutatkozik, ezért az anyanyelvi nevelésnek és a kapcsolódó oktatási segédleteknek erre is figyelemmel kell lenniük (Parapatics, 2020, Kiss, 2001). A magyarországi és a kisebbségi magyar nyelvű tanítás, továbbá a magyar szakos pedagógusok számára eddig több, korszerű szemléletet képviselő tankönyv és oktatási segédlet is elkészült. A felsőoktatásban tanuló, leendő pedagógusoknak egyrészt tananyagok, másrészt majdani oktatási segédletek is lehetnek a nyelvjárások bemutatására készült szótárak, atlaszok és szöveggyűjtemények is, de az utóbbi időben az internetben, az információtechnológiában és az infokommunikációban rejlő lehetőségek is segíthetik az tanítást. Emellett több kiadvány készült a helyi hagyományok bemutatására, többek között tankönyv-segédletek, szöveggyűjtemények, névtani írások, a szűkebb környezet néphagyományairól és szokásairól szóló különféle ismertetések, melyeket a kultúra és a hagyományok megőrzésének a Nemzeti alaptantervben megfogalmazott támogatására felhasználhatnak a diákok és a tanárok egyaránt. Jelen kötet célja az volt, hogy összefoglalja, rendszerezze és bemutassa azokat a munkákat, amelyeket a dialektológiai és a hozzá kapcsolódó ismeretek átadására készítettek.