A magyar nyelvjárási régiók nem mindegyikének van Magyarországon területe. A régiók közül a mezőségi, a székely és a moldvai csak a magyar határon túl található. A tíz nyelvjárási régió név szerint: nyugat-dunántúli, közép-dunántúli–kisalföldi, dél-dunántúli, dél-alföldi, palóc, Tisza-Körös vidéki, északkeleti, mezőségi, székely, moldvai (Kiss, 2001, p. 76). A nyelvjárások osztályozásának eltéréseiről lásd: Menyhárt et al., 2015, p. 16–18. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy Magyarországon visszaszorulnak a nyelvjárások. A visszaszorulás és a változás mögött több tényező áll. Kiss Jenő összesítése szerint e tényezők között a nyelvjárási terület csökkenése (a határon túl ez a magyarság fogyásával is párosul, Magyarországon a nyelvjárások elhagyását jelenti), a gazdasági és társadalmi viszonyok gyökeres átrendeződése, a faluról a városba irányuló népességmozgás, a lakosság mobilitásának növekedése, mindegyik társadalmi réteg hozzáférése magasabb iskolázáshoz s ennek megfelelő foglalkozásokhoz, a média (tévé, rádió) és az internet hatása, a nyelvjárási beszélők nyelvi mentalitásának, nyelvi attitűdjének módosulásai állnak (Kiss, 2017, p. 199–221). A vidéki, falusi lakosságra jellemző biológiai fogyás a nyelvjárásokat is érinti, mivel a nyelvjárások elsődleges használói a vidéki emberek (Kiss, 2014, p. 179, Kiss, 2017, p. 210).