Asztalos Anikó

A tanulói beszéd az osztálytermi diskurzusban


A hagyományos osztálytermi gyakorlat és a tanulói beszéd összefüggései

A nemzetközi kutatások már az 1912-es években kritikát fogalmaznak meg az aktuális osztálytermi gyakorlatról, és a kezdetektől a fő cél az oktatás hatékonyságának a növelése volt (Stevens 1912). A hagyományos osztálytermi környezetben megfigyelhető a kréta és beszéd módszere (= chalk and talk method), amely során a tanár ír és beszél. Így a tanári beszédidő a hosszú monológok miatt növekszik, miközben a hallgatók passzívvá válnak, és az osztálytermi kommunikációba való bevonódásuk aránya alacsony lesz (Esfandiari–Knight 2013; Kareema 2014). A tanároknak a tanulókat több munkára és több beszédre kell ösztönözniük, ezáltal sokkal sikeresebbé válhatnak a tanítási-tanulási folyamatban (Allwright 1988). A hagyományos osztálytermi gyakorlat során a tanárok többet „dolgoznak”, ők teszik fel a kérdéseket, ők szólítják fel a tanulókat arra, hogy részletekkel egészítsék ki a válaszokat, ők szervezik a tanórai diskurzus tartalmát, és ítélik meg a tanulók válaszainak elfogadhatóságát. Ennek negatív eredménye az lehet, hogy a legtöbb osztályteremben a tanulók tanulási képességei a gyakorlás esélye nélkül kevésbé fejlődnek (Skidemore at al. 2003; Kareema 2014). Az átalakult nevelési célokat ez a munkaforma kevéssé szolgálja, sokkal hatékonyabb a kiscsoportban való együttdolgozás, hiszen a gyermek szociális kompetenciájának és önértékeléséhez legmegfelelőbb közeg a kisebb csoport. Ezáltal a diákokból a közösségben és a közösségért tevékenykedő ember válhat (H. Varga 2016).

A tanulói beszéd az osztálytermi diskurzusban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 838 6

Ha képesek vagyunk beszédet az osztályteremben fejleszteni, képesek vagyunk hatékonyan fejleszteni a tanulást is (Mercer 2014).

A korábbi diskurzuselemzési eredmények, továbbá az anyanyelv-pedagógiai kutatások és a Nemzeti alaptanterv is felhívják a figyelmet annak fontosságára, hogy a tanulóknak a köznevelésben legyen lehetőségük minél többször és hosszabban megszólalni. A kötet bevezetője összefoglalja azt, hogy a tanulói beszéd hogyan közelíthető meg pragmatikai keretben, pedagógiai fókusszal, a diákok beszédére vonatkozó pszicholingvisztikai eredmények bevonásával.

3 kutatás nyomán ismerhetők meg az osztálytermi diskurzus általános jellemzői, így például a frontális munkaforma és a beszédfordulók százalékos aránya, a megnyilatkozások gyakorisága stb. Az első kutatás 24 magyar nyelvi tanóra diskurzusjellemzőit ismerteti a frontális óraszakaszokon, feltárja a felsorolt paraméterek közötti összefüggéseket, majd összehasonlítja ezeket a tanár neme, tapasztalata és a tanított korosztály alapján. A második kutatás 10 tanóra frontális részein 89 diák egyéni beszédtevékenységének elemzése alapján tantárgyanként írja le az azonosított diákok beszédfordulóinak és megnyilatkozásainak paramétereit. A harmadik kutatás 6 tanóra jellemzőinek ismertetését követően a frontális és a nem frontális órarészeket hasonlítja össze a tanulói beszédfordulók, megnyilatkozások, megnyilatkozástípusok és mintázataik százalékos megoszlása és átlagos időtartama alapján.

A vizsgálatok eredményei elsősorban az oktatásban, a kezdő és a gyakorló pedagógusok számára alkalmazhatók. A feltárt összefüggések segíthetnek annak a folyamatnak a megértésében, hogy melyek azok a tényezők, amelyek a tanulók beszédét befolyásolhatják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/asztalos-a-tanuloi-beszed-az-osztalytermi-diskurzusban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave