Tolcsvai Nagy Gábor

Alkotás és befogadás a magyar nyelv 18. század utáni történetében


Eszmei hatások

A nyelvi eszmény kidolgozása és egyáltalán fogalomként való bevezetése több forrásból alakult ki több változatban a korszakban. Egyrészt az irodalmi klasszicizmusból, amely nyelvi tekintetben újból az ókori retorika általános és részletes elveit tette szélesebb gyakorlatba. Az egyértelmű általános francia és német hatás mellett e tekintetben a hazai latinos kultúra hagyománya is szerepet játszott. Másrészt a racionalizmus felvilágosodás kori karteziánus értelmezéseiből, amely a nyelvet elvontabban szemlélte, s ha nem is részletezett valamely elméleti alapozású egyetemes nyelvtant vagy az eszmény bölcseleti fogalmát, magát az ideált fontos kategóriának tekintette. E második összetevő inkább újdonságnak számított, mind a fogalom, mind a más nyelvekkel való összehasonlítás, mind a magyar nyelvváltozatok felismerése tekintetében, kivált a tekintély és az érték szempontjainak bevonásával.

Alkotás és befogadás a magyar nyelv 18. század utáni történetében

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 725 9

Az alkotás és a befogadás állandó jellemzője, összetevője az emberi tevékenységeknek. A kreativitás (alkotás) megnyilvánulási módja a szokásostól eltérő (egyéni) teljesítmény. A recepció (befogadás) a mások által létrehozott ismeretek felhalmozása, mások sikeres megoldásainak megértése és alkalmazása. Alkotás és befogadás együttesen érvényesül a nyelvi kommunikációban. Az adott nyelvet a mindenkori beszélők folytonosan alakítják: nagyobbrészt a megismert minták alapján beszélnek, de gyakran változtatnak, módosítanak e sémákon, újítanak, az adott helyzethez, a célokhoz és elvárásokhoz igazítják azokat. Ezek a változtató műveletek, amelyek leggyakrabban nem is tudatosak, alkotás és befogadás kettősségében történnek, belső motivációk és külső hatások révén. A jelen könyv alkotás és befogadás együttes kultúra- és közösségképző megvalósulását a magyar nyelv és a magyar nyelvközösség 18. század közepén kezdődő, immár kétszázhetven évnyi modernizációs korszakában tekinti át. A vizsgált öt fő történeti korszak (i) a nyelvújítás (1770-es évek – 1830-as évek), (ii) az 1870-es évektől a 20. század kezdetéig, (iii) 1920-tól a 40-es évek közepéig, (iv) a második világháború végétől 1990-ig, (v) az ezredforduló kora. A leírás történeti koronként kiterjed a mindennapi nyelvi gyakorlat, a nyelvtudomány és a szépirodalom és irodalomtörténet nyelvi vonatkozásai területeire.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tolcsvai-alkotas-es-befogadas-a-magyar-nyelv-18-szazad-utani-torteneteben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave