Míg az előző pontban a szavak szerkezete volt a tipológiai besorolás alapja, addig a mondattanban egy másik tulajdonság, a szavak mondatbeli rendje az a jellegzetesség, amelynek alapján csoportosíthatjuk a nyelveket. Ám amiként az alaktani alapú osztályozásban sem állapíthatók meg tiszta típusok, úgy a szórend-alapú osztályozásban sem. Az osztályozás alapja az, hogy a mondat fő összetevői, azaz az alany (S), az állítmány (V) és az egyéb összetevők, de különösen a tárgy (O) milyen sorrendben követik egymást az adott nyelvre leginkább jellemző kijelentő mondatban. A három összetevő hatféle lehetséges kombinációja közül a nyelvek nem azonos gyakorisággal választanak: az ismert nyelvek közül körülbelül kilencvenöt százalék választja az SOV, az SVO vagy a VSO elrendezést, s mindössze öt százalék a fennmaradó hármat. Ez annyit jelent, hogy a nyelvek messze túlnyomó többségében az alany megelőzi a tárgyat, sőt, erős tendencia mutatkozik arra is, hogy a tárgyat és az állítmányt is megelőzze. (Az ok a mondatok információszerkezetével, illetőleg az összetevők tematikus szerepével hozható kapcsolatba.) Ugyanis az SOV és SVO sorrendű nyelvek együttesen ugyancsak túlnyomó többségben vannak. További összefüggések látszanak lenni egyfelől a nyelvek alaktani alapú típusa és a szórend között, másfelől pedig a fő összetevők és az egyéb összetevők sorrendje között. Az előbbit illetően megfigyelések mutatnak arra, hogy az agglutináló nyelvekben inkább az SOV, míg a flektáló nyelvekben inkább az SVO szórend a szokásos elrendeződés. Ami az utóbbi összefüggést illeti, a következő tendenciák lehetnek figyelemre méltóak: