Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


A nyelvjárások beszélői és funkciói

A magyar anyanyelvűek száma napjainkban hozzávetőlegesen 14 millióra tehető. Arra vonatkozólag, hogy milyen lehet a nyelvjárási beszélők aránya a magyar nyelvközösségben, meglehetősen téves elképzelések élnek a legtöbb magyar körében. Így például budapesti magyar szakos ELTE-hallgatók körében végzett fölméréseink szerint az a vélekedés sem ritka, hogy a csak a köznyelvet beszélők száma mellett eltörpül a nyelvjárásban beszélő magyar anyanyelvűek száma (nem kevesen csak 10 százalékosnak vélik a nyelvjárási beszélők arányát). Igaz, nincsenek pontos adataink, mert reprezentatív fölmérések sem készültek a magyar nyelvterületen. (Nem úgy, ahogy például az egykori NSZK-ban, ahol egy fölmérés szerint 1965 és 1967 között a nyugatnémet lakosság 57 százaléka vallotta magát nyelvjárásban /is/ beszélőnek. Az 1984/85-ös, úgyszintén önbevalláson alapuló osztrák fölmérés szerint pedig az osztrákok 49 százaléka azt jelölte meg, hogy rendszeresen beszél nyelvjárásban, 49 százalék nyilatkozta azt, hogy regionális köznyelven beszél, s csak 2 százaléka azt, hogy legfőbb mindennapos nyelvhasználati eszköze a köznyelv). A magyar nyelvatlaszgyűjtők terepmunkai tapasztalatai alapján megfogalmazott vélemény mint leginkább megbízható becslés szerint a Kárpát-medencei magyarság 60–70 százaléka nyelvjárásban beszélt a 20. század hatvanas éveiben (Imre Samu). Egy biztos. Az, hogy ez az arány mára módosult. Tudniillik növekedett a köznyelvi, s csökkent a nyelvjárási beszélők aránya. Drámai arányú változás azonban nem következett be, az eltolódás hozzávetőlegesen tíz százalék lehet. Kívülről s „felülrol" nézve azért látszanak a nyelvjárások annyira visszaszo-rultnak, mert a nyelvjárási beszélők a köznyelvet, illetőleg annak többé-kevésbé regionális színezetű változatát többségükben elsajátították már, azaz kettősnyelvűvé váltak, s nyelvjárásukat elsősorban, számosan pedig kizárólag megszokott szőkebb környezetükben használják csak – tehát idegenek előtt nem. Ezért mondhatjuk, hogy a nyelvjárások rejtőzködve, szemérmesen, feltűnés nélkül élik a maguk életét.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave