Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


Irodalom

Bolla Kálmán 1978. A magyar magánhangzók akusztikai analízise és szintézise. Magyar Fonetikai Füzetek 1: 53–67.
Bolla Kálmán 1981. A magyar hosszú mássalhangzók képzése. Magyar Fonetikai Füzetek 7: 7–55.
Bolla Kálmán (szerk.) 1982. Fejezetek a magyar leíró hangtanból. Budapest, Akadémiai Kiadó.+
Bolla Kálmán 1995. Magyar fonetikai atlasz. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.
Buttler János 1962. Adatok az affrikáták képzésmódjához és akusztikai alkatához. Nyelvtudományi Közlemények 64: 309–328.
Clark, John, – Colin Yallop 1990. An introduction tő phonetics and phonology. Oxford, Blackwell.
Denes, Peter B., – E. N. Pinson 1993. The speech chain. The physics and biology of spoken language. New York, Freeman.
Elekfi László 1992. A hangkapcsolódások fonetikai és fonológiai szabályai. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet.
Farnetani, Edda 2000. Coarticulation and connected speech processes. In: William J. Hardcastle – – John Laver (szerk.) The handbook of phonetic sciences. Oxford, Blackwell, 371–404.
Fónagy Iván 1958. Ahangsúlyról. Nyelvtudományi Értekezések 18. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Fónagy Iván, – Magdics Klára 1967. A magyar beszéd dallama. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Fónagy Iván, – Szende Tamás 1969. Zárhangok, réshangok, affrikáták hangszínképe. Nyelvtudományi Közlemények 71: 281–343.
Földi Éva 1989. Magánhangzó–nazalizáció, hosszú mássalhangzó vagy gemináta? Egyetemi Fonetikai Füzetek 2: 98–120.
Garman, Michael 1990. Psycholinguistics. Cambridge, Cambridge University Press.
Gósy Mária 1979. Akusztikai paraméterek és nyelvi funkció a beszéddallam és nyomaték percepciójában. Magyar Fonetikai Füzetek 4: 119–136.
Gósy Mária 1980. Az intonáció percepciója összehasonlító vizsgálatban. Magyar Fonetikai Füzetek 5: 100–109.
Gósy Mária 1989. Beszédészlelés. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet.
Kassai Ilona 1971. A francia és a magyar magánhangzók képzésének kontrasztív vizsgálata. Nyelvtudományi Közlemények 73: 441–445.
Kassai Ilona 1973. A magánhangzó-mennyiség és a hangszín összefüggése a mai magyar köznyelvben. Nyelvtudományi Közlemények 75: 57–76.
Kassai Ilona 1979a. Időtartam és kvantitás a magyar nyelvben. Nyelvtudományi Értekezések 102. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Kassai Ilona 1979b. Magánhangzó–mássalhangzó találkozások. Magyar Fonetikai Füzetek 4: 80–118.
Kassai Ilona 1981. A hangsúly kialakulása a gyermeknyelvben. Magyar Fonetikai Füzetek 7: 156–174.
Kassai Ilona 1984. Fonéma és beszédhang összefüggéséhez: irányítótényezők a fonémaképviseletek alakulásában. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 15: 109–115.
Kassai Ilona 1988. A szünet kérdésköre a szöveglejegyzésben. In: Kontra Miklós (szerk.) Beszélt nyelvi tanulmányok. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 22–43.
Kassai Ilona 1993. Gyorsult-e a magyar beszéd tempója az elmúlt 100–120 évben? In: Gósy Mária – – Siptár Péter (szerk.) Beszédkutatás 1993. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 62–69.
Kassai Ilona 1995. Pszicho-szociolingvisztikai jegyzetek az akcentusról. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 18: 103–115.
Kassai Ilona 1998. Fonetika. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.
Kassai Ilona, – B. Lőrinczy Éva 1982. A magyar mássalhangzó-kapcsolódások pszichofiziológiai hátteréről. Nyelvtudományi Közlemények 84: 244–257.
Laziczius Gyula 1944. Fonetika. Budapest, Tankönyvkiadó.
Lehiste, Ilse 1970. Suprasegmentals. Cambridge, Mass. – London, MIT Press.
Lieberman, Philip, – Sheila E. Blumstein 1989. Speech physiology, speech perception, and acoustic phonetics. Cambridge, Cambridge University Press.
Lieberman, Philip, – Edmund S. Crelin 1974. A neander-völgyi ősember beszédéről. In: Pap Mária (szerk.) A nyelv keletkezése. Budapest, Kossuth, 285–311.
Lotz János 1966. Egy magyar röntgen-hangosfilm és néhány fonológiai kérdés. Magyar Nyelv 62: 257–266.
Olaszy Gábor 1989. Elektronikus beszédelőállítás. A magyar beszéd akusztikája és formánsszintézise. Budapest, Műszaki Könyvkiadó.
Pauka Károly 1980. Halláslélektan – a beszédmegértés alaptényezői. Budapest.
Pauka Károly 1982. A beszéd megértése. In: Bolla 1982, 175–233.
Ranschburg Pál 1938. Az emberi beszéd strukturáltságát feltételező tényezők törvényszerűségeirol. Debrecen, Magyar Nemzeti Könyv- és Lapkiadó Vállalat.
Szende Tamás 1973. Spontán beszédanyag gyakorisági mutatói. Nyelvtudományi Értekezések 81. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Szende Tamás 1974a. A nyelv akadályképző szerepéről palatográfiai mérések alapján. Nyelvtudományi Közlemények 76: 323–357.
Szende Tamás 1974b. A magyar hangrendszer néhány összefüggése röntgenográfiai vizsgálatok tükrében. Magyar Nyelv 70: 68–77.
Szende Tamás 1982. A levegőnyomás szerepe a hangképzésben. In: Bolla 1982, 67–69.
Szende Tamás 1995. A beszéd hangszerelése. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet.
Tarnóczy Tamás 1956. Az egyéni beszédszínkép objektív vizsgálatáról. In: Benkő Loránd – – Bárczi Géza (szerk.) Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára. Budapest, Akadémiai Kiadó, 117–125.
Tarnóczy Tamás 1978. A hangrésmozgás néhány tulajdonságáról. Magyar Fonetikai Füzetek 1: 9–17.
Tarnóczy Tamás 1982. Zenei akusztika. Budapest, Zeneműkiadó.
Tarnóczy Tamás 1996. Az emberi hangkeltés. Linguistica, Series C, Addendum ad Relationes 5. Budapest, A szerző kiadása.
Vértes O. András 1982. A magyar beszédhangok akusztikai elemzésének kérdései. In: Bolla 1982, 71–113.
Vicsi Klára 1981. Az időtartam szerepe néhány mássalhangzó-típus hallás alapján történő megkülönböztetésében. Magyar Fonetikai Füzetek 7: 59–67.
Wacha Imre, – Korösi Papp Kálmán, – Nagy Valéria 1980–81. A magyar beszédhangok képzése. Transzparenssorozat a beszédtechnika és a hangképzés oktatásához. Veszprém, Országos Oktatástechnikai Központ.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave