Magyarországon jelenleg kb. 700 000 halláskárosodott ember él, akiknek mintegy a fele hallókészüléket visel. Ma is használatos a süketnéma vagy siketnéma kifejezés, amely azt a több évszázaddal ezelőtti felfogást tükrözi, hogy a nagyothalló vagy siket ember egyben néma is. Ma már bizonyított, hogy az akusztikus visszacsatolás megfelelő mértéke, vagyis a hallássérülés különböző fokozatai befolyásolják a beszédprodukció indulását és fejlődését. A hallás zavara lehet veleszületett probléma, de kialakulhat bármely életkorban; időskorban a hallás bizonyos fokú csökkenése gyakorlatilag mindenkinél bekövetkezik. A nem ép hallás kihat mind a beszédprodukció, mind a beszédfeldolgozás működési folyamataira. A nagyothallás lehet vezetéses típusú – ha a hallójáratban, a dobhártyán vagy a hallócsontokon, illetve a dobüregben van kóros elváltozás. Ekkor a vezetéses zavar következtében a hangrezgések csak kisebb mértékben jutnak a belső fülbe. Ezek a betegek kissé torzítva és halkabban hallják a beszédet (a hallásküszöb legfeljebb 40 dB-en fut). Felnőttkorban sokkal gyakoribb az idegi eredetű vagy percepciós típusú halláscsökkenés. A belsőfül-elváltozások esetében a beteg ugyancsak halkabban hallja az elhangzó beszédet, és jellegzetesen kiesnek a magas frekvenciás összetevők. Károsodhat a hallóideg, ekkor a hangingereknek az agyvelőbe juttatása károsodik, illetőleg előfordul az agyi pályák és központok károsodása is. A kevert típusú halláscsökkenés esetén az előzőekben ismertetettek együttesen jelentkeznek.