Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


Az ábécé

A latin ábécé, mint az Óvilág szinte minden írása, a közel-keleti föníciai ábécéből származik. Ezt az ábécét rendszeresen először sémi nyelvekre, tehát a föníciai, majd az arámi, majd a héber nyelvre használták, innen terjedt tovább még az ókorban. Az alábbi összehasonlító táblázat szemlélteti, hogyan alakultak ki a föníciai ábécéből az Európában és környékén használt ábécék. (A héber betűsor azonos az eredeti föníciai-arámival, csak a betűk alakja későbbi.) A két első betű sémi neve (aleph ’ökör’, béth ’ház’) számos nyelvben magának a betűsornak a megjelölésére használatos, például héberül alef-bét, angolul alphabet, oroszul alfavít. Magyarul nem ez, hanem a latin betűnevek első háromja adja az egész sor nevét: ábécé. A betűk sorrendje évezredeken át alig változott, inkább beszúrtak vagy kihagytak egy-egy betűt. (Kivétel az arab, ahol ma már nem ezt, hanem egy átrendezett ábécét használnak, mely a betűk alakját veszi alapul.) A latinban a Z és X betűket az ábécé végére utasították, minthogy azok a latinban ritkán (főleg görög kölcsön-szavakban) fordulnak elő. Amikor a C betűből megalkották a G betűt (egy vonalka hozzátételével), ezt az új G betűt a Z megüresedett helyére tették, így alakult ki az ABCDEFG sorrend.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave