Áttekintést adtunk a magyar nyelvvel kapcsolatos nyelvtechnológiai kutatások eddigi eredményeiről. Viszonylag rövid múltja ellenére sok tekintetben szép eredményeket könyvelhetünk el – annak ellenére, hogy a magyar nyelv sajátosságai nem tették lehetővé a nagyobb nyugat-európai nyelvekre kidolgozott technológiai megoldások egyszerű adaptálását A hátrányos helyzetről szólva meg kell említenünk a szakosított képzés hiányát is, Magyarországon egyelőre nincs akkreditált képzés a számítógépes nyelvészet területén. Biztató tényként említhetjük viszont a nagyon eredményes együttműködést a nyelvi technológiák kifejlesztésén dolgozó akadémiai/egyetemi és ipari partnerek között. A beszédtechnológia területén vezető helyet foglal el a Budapesti Műszaki Egyetem Távközlési és Médiainformatikai Tanszéke, valamint az MTA Nyelvtudományi Intézetének Kempelen Farkas Beszédkutató Laboratóriuma. A nyelvtechnológia területén sajátos helyett foglal el a MorphoLogic (Mikolás 2001), amely egyben kutatási tevékenységet is folytat. Azonban, ahogy Glatz (1999) fogalmaz: „a kis nyelvek korszerűsítési programja sohasem történhet üzleti alapon: nem kifizetődő befektetés”. E szempontból kétségtelenül pozitív és a jövoben is megőrzendő fejlemény, hogy a Széchenyi-terv keretében meghirdetett NKFP-pályázatok „Információs Társadalom” ágában, majd az IKTA- és a GVOP-pályázatok kiírásaiban ma már folyamatosan szerepelnek nyelvtechnológiai pályázatkiírások. Ennek eredményeként jelenleg több sikeres pályázat munkálatai folynak, melyekről feljebb be is számoltunk. A szakma nemzetközi elismerését is mutatja az a tény, hogy a legfontosabb beszédtechnológiai kongresszus, a Eurospeech 1999-ben Budapesten volt, az Európai Számítógépes Nyelvészeti Szövetség, az EACL 2003-ban, az Európai Gépi Fordítási Szövetség, az EAMT pedig 2005-ben Budapesten rendezte esedékes konferenciáit.