Romsics Ignác (szerk.)

Magyarország története


A magántulajdon

Szent István idején a gazdálkodási rend legszembetűnőbb változása a magántulajdon megjelenése és védelme volt. Az Árpádok törzsének szállásterülete, illetve Géza és István terjeszkedése az egykori törzsszövetség irányába a dinasztia (azaz a mindenkori uralkodó) rendelkezésére álló terület növekedését eredményezte. Az ilyen módon kiterjedt ország egésze fejedelmi-királyi tulajdonnak számított. A területnek értéke ott és akkor volt, ahol lakosság is élt rajta, és a javakat előállította. Sem a terület irányítását, sem a keletkező természetbeni javakat, sem a vásárokból származó nemesfémbevételek összegyűjtését és kezelését az uralkodó személyesen nem végezhette. Az ispánok kezébe adott hatalom a javak kezelésével való visszaélést tiltotta. „Különösen akarjuk, hogy miképpen másoknak megadtuk a lehetőséget, hogy javaik felett szabadon rendelkezhessenek, úgy azok a javak is, valamint katonák, szolgák és bármi, ami királyi méltóságunkhoz tartozik, maradjanak meg változatlanul, s azokból senki semmit el ne raboljon vagy el ne vegyen, sem pedig valaki az említett dolgokból magának valamiféle előnyt szerezni ne merészeljen.”48

Magyarország története

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2007

ISBN: 978 963 058 543 9

Hivatkozás: https://mersz.hu/romsics-magyarorszag-tortenete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave