Az EUMSz. támogatásokra vonatkozó 107. cikke, amely a piaci verseny torzulását eredményező állami támogatás tiltását rögzíti, nagy szerepet játszott az elmúlt évek gyakorlatában. Történt ez annak ellenére, hogy pozitív másodlagos joganyag a tanácsi jogalkotás egyhangúság követelménye miatt ezen a területen nem alakult ki. Az állami támogatások tiltására vonatkozó szabályok alkalmazása az első időkben inkább a versenyjog területére korlátozódott.1 A közvetlen adókra vonatkozó konkrét szabályok kidolgozására csak a Code of Conduct megjelenése után került sor, bár a korábbi összefoglalók sokat segítettek a támogatások természetének feltárásában, a támogatások fajtáinak definiálásában. 2012-ben, a kialakult joggyakorlat alapján elindult az állami támogatás szabályok átfogó reformja2, amely újra gondolta a támogatás fogalomrendszerét és alapelveit, a támogatásnyújtás és ellenőrzés eljárásrendjét és a tiltott támogatás visszafizetési rendjét. A bizottság szerint a hatékony belső piac megvalósításához két eszközre van szükség: „a nemzeti határok nélküli, egységes, integrált piacot létrehozó szabályozásra, és az állami támogatás ellenőrzését is felölelő versenypolitikára, amely arra irányul, hogy nem torzuljon e belső piac működése”. A támogatások oldalán a megvalósítás módja pedig a támogatások elérésének egyszerűsítése mellett a hasznosulási hatékonyság növelése, az átláthatóság javítása és az ellenőrzési rendszer szigorítása. A 2020-ban végzett értékelés3 szerint a projekt elérte célját, a keretrendszer szabályai egyértelműbbek, a rendszer hatékonyabb, a támogatások igénybevételével kapcsolatos eljárások egyszerűsödtek, ugyanakkor azonban az átláthatóság érdekében új jelentéstételi kötelezettségek születtek. Az újonnan született, bizottsági közlemények formájában 2016 és 2019 között kiadott útmutatók növelték a rendszer belső és külső koherenciáját.