Az EB-nek az egyezmény rendelkezéseinek értelmezése tekintetében – mivel az nem része az uniós joganyagnak – nincs hatásköre. Ez adott esetben komoly gondot okozhat, lévén az egyezmény 3. cikkének (2) bekezdése az egyezmény által használt egyes fogalmak értelmezésére – amennyiben a körülményekből más nem következik – az érintett tagállamok között fennálló kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeket jelöli meg, és a tagállamok nem mindegyike kötött a többi tagállammal ilyen egyezményt. A helyzetet bonyolíthatja, hogy az egyezmények nem minden esetben adják meg a választ az egyes fogalmak értelmezésére, illetve gyakran hivatkoznak a nemzeti jogszabályokra. A fogalmak tisztázásának igényére példaként említendő, hogy míg az illetékes hatóság fogalma az egyezmény 3. cikk (1) bekezdése alapján tagállamonként meghatározott, a vállalkozás fogalmának meghatározására nem került sor (tegyük hozzá, az OECD Modellegyezményben sem). Mindebből az következik, hogy az egyezményben használt fogalmak meghatározásában a nemzeti szabályoknak van döntő szerepe. Tekintettel arra, hogy ez elméletileg jelenleg 27 különböző értelmezést jelentene – nem beszélve az arbitrációs bizottság tagjainak esetleges egyedi értelmezéséről –, a Tanács két magatartási kódexet (Code of Conduct) fogadott el az egyezmény szabályainak egységes alkalmazására (lásd lentebb a 6.8.6. pontot).