Az adó alapja az ellenértéket, melyet a teljesítésért az adóalany kap, vagy kapnia kell. Ez utóbbi fordulat egyrészt az adóztatás időbeli szabályozása miatt szükséges, hiszen adófizetési kötelezettség keletkezhet még meg nem kapott, csak jövőben járó ellenérték kapcsán is – az adófizetési kötelezettség főszabály szerint az ügylet teljesítésekor keletkezik, függetlenül attól, hogy az ellenérték már pénzügyileg rendezésre került-e, vagy sem. De a „kapnia kell” fordulat nem pusztán a jövőbeni kifizetések adóztatását jelenti. A kifejezés szigorú értelmezése alapján adóköteles lehet olyan összeg is, amelyet az adózó soha nem kap meg, sőt, akár nem is követel, de előzetes megállapodás alapján az a részére járna. Ha egy ügylet teljesítése megtörtént és az előzetes megállapodás alapján a teljesítő adóalanynak meghatározott összeg járna teljesítése ellenértékeképpen, úgy az adóalanynak adófizetési kötelezettsége keletkezik. Ez a kötelezettség független attól, hogy az adóalany behajtja-e a megállapodás szerinti ellenértéket (a követelés esetleges behajthatatlansága legfeljebb annyiban bírhat relevanciával az áfa szempontjából, hogy a végleges behajthatatlanság követelményének teljesülése esetén az adóalanyt – bizonyos feltételek fennállása mellett – utólagos adóalap-csökkentési jog illeti meg). Így ha az adó alanya a teljesítést követően elmulasztja a megrendelő részére kiállítani a számláját, és nem követeli tőle az ellenértéket, továbbra is adófizetésre kötelezett lehet. Más kérdés, hogy ha a felek közös megegyezéssel, utólag úgy módosítják megállapodásukat, hogy a teljesítésért fizetendő ellenértéket csökkentik, akkor az ellenérték csökkenésével az adó alapja is csökken.