Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Mondattan


A vonzatok szintaktikai funkciója

Amint az (1) és (2) alatti mondatok megítéléséből kitűnik, a tárgyat az ige vonzatának tekintjük. Nem is tekinthetjük másnak, hiszen megjelenésének mindig egy megfelelő elem (tárgyas ige vagy abból képzett nem-igei alak) jelenléte a feltétele. Joggal vetődik fel ezután az a kérdés, hogy mi a helyzet az alannyal. Bár a magyarban rendszerint elhagyhatjuk a mondatból, szabad határozónak nem tekinthetjük, mivel az elhagyott alany jelentésének (tehát a ki nem fejezett argumentumnak) a régens formájából ((3a,b)) vagy a szövegkörnyezetből ((3c,d)) egyértelműen rekonstruálhatónak kell lennie. Másképpen ezt úgy fogalmazhatjuk meg, hogy az alanyt megnevező összetevőt formailag ugyan elhagyhatjuk, de a mondat jelentését ezzel nem tudjuk „alanytalanná” tenni:

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 678 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A kötet a magyar nyelv mondattani szerkezetének elméleti igényű leírását adja. Nem nyelvtan a szó hagyományos értelmében, nem törekszik teljességre, a magyar nyelv sajátosságaiból válogat, és elsősorban olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeknek leírása különféle elméleti-módszertani problémákat vet fel, és amelyeknek magyarázata elméletileg is érdekes eredménynek számít. A fejezetek címei (Az egyszerű mondat szerkezete, A főnévi csoport szerkezete, Régensek és vonzatok, Az alárendelő mellékmondat, A mellérendelő mellékmondat, Az aspektus és a mondat szerkezete) a problémák csoportosítását jelzik és nem ígérnek mindenre kiterjedő tárgyalást. A kötet felhasználja a nemzetközi nyelvtudomány eredményeit, és sok esetben a magyar nyelv sajátosságaira építve tovább is fejleszti azokat.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave