Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Mondattan


Vonzatszámcsökkenés

A 6.1. pontban olyan folyamatokat vettünk szemügyre, amelyekben a régens új argumentumhelyre tesz szert, új szereplő befogadására válik alkalmassá, s ennek következtében a mellette kiteendő vonzatok száma is megnő. E folyamat szoros értelemben vett megfordítottjával — olyan produktív folyamattal, amely egyértelműen megszünteti az eredeti jelentésszerkezet valamely argumentumhelyét, s ezáltal a jelentésleírásból kiiktat egy szereplőt — a természetes nyelvekben nemigen talákozhatunk. (Ilyen folyamatot csak akkor lennénk kénytelenek feltételezni, ha az adott nyelvben valamilyen szemantikai tulajdonság megléte elégséges lenne ahhoz, hogy az azzal rendelkező régensek bármelyikéből létrehozzunk egy nála egyszerűbb jelentésszerkezetű, de ugyanakkor bonyolultabb morfológiájú másik egységet.) Azt jelenti-e ez, hogy amennyiben ugyanazon régens mellett hol több, hol kevesebb vonzattal találkozunk, úgy mindig a legkevesebb vonzattal álló előfordulásokat kell egy olyan kiinduló lexikai tétel képviselőinek tekintenünk, amelyből a többi előfordulás alapjául szolgáló tételeket „fakultatív” vonzatok hozzáadásával kell levezetni? Láttuk már, hogy nem ez a helyzet: találkoztunk olyan tételpárokkal is (tárgyas és tárgyatlan eszik, aktívpasszív megfelelők), amelyek esetében a mondatban kifejezendő vonzatok számában megmutatkozó különbséget nem kiséri a tétel jelentésleírásában figyelembe veendő szereplők számának a megváltozása. A „testes” alakban megjelenő vonzatok számában megfigyelhető változás tehát nem feltétlenül jelenti a szereplők számának megváltozását is. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a jelentésleírásban érintett szereplők és a mondatban megnevezendő vonzatok száma egymástól független lenne. A 6.2.1. pontban a kettő közötti összefüggést meghatározó tényezőkről ejtünk szót.

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 678 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A kötet a magyar nyelv mondattani szerkezetének elméleti igényű leírását adja. Nem nyelvtan a szó hagyományos értelmében, nem törekszik teljességre, a magyar nyelv sajátosságaiból válogat, és elsősorban olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeknek leírása különféle elméleti-módszertani problémákat vet fel, és amelyeknek magyarázata elméletileg is érdekes eredménynek számít. A fejezetek címei (Az egyszerű mondat szerkezete, A főnévi csoport szerkezete, Régensek és vonzatok, Az alárendelő mellékmondat, A mellérendelő mellékmondat, Az aspektus és a mondat szerkezete) a problémák csoportosítását jelzik és nem ígérnek mindenre kiterjedő tárgyalást. A kötet felhasználja a nemzetközi nyelvtudomány eredményeit, és sok esetben a magyar nyelv sajátosságaira építve tovább is fejleszti azokat.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave