Az uniós jog – talán az eddigiekből is kitűnt – mind keletkezését, mind formálódását tekintve rendkívül összetett jelenség. Az Uniót és az Euratomot létrehozó szerződések, miközben létrejöttüket tekintve kétségkívül nemzetközi közjogi jellegűek, olyan célokat tűznek, olyan intézményeket, olyan hatáskörökkel, olyan működési-eljárási móddal hoznak létre, amelyek különböznek a nemzetközi közjogi szervezetek esetében tapasztaltaktól, s sok tekintetben államszerű képződményt eredményeznek. Azt is tudjuk, hogy az Unió jogalkotó, illetve jogi hatás kiváltására szánt jogi aktusok kibocsátására hivatott szerveket is létrehozott. Mindeközben a tagállamok állam- és jogrendszere tovább él, igazi drámai, hirtelen, dezorganizáló-reorganizáló jellegű fordulat nem következik be. A tagállamok törvényhozásai, kormányai, kormányszervei, önkormányzatai, bíróságai helyükön maradnak, legfeljebb hatáskörük, működési módjuk változik némiképp. A tagállamok jogalanyai felől szemlélve és a bírósági jogérvényesítés szükségességét-lehetőségét vizsgálva először is azt kell megállapítani, hogy az Unió eredetileg, és lényegében a mai napig elsősorban a tagállamok óriási gazdasági deregulációs vállalkozása. Ezt úgy értjük, hogy a tagállamok legkeményebb célja, a közös piac létrehozása és fenntartása azt követeli, hogy a tagállamok iktassák ki jogrendjükből a termékek, a szolgáltatások és a termelési tényezők mozgásának útjából álló akadályokat. Ha ezt megteszik – és többnyire megteszik –, akkor a jogalanyok egyszerűen jogilag szabadabb mozgástéren találják magukat, amellyel összefüggésben a jogviták keletkezése nem gyakori. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a közösségi jog leginkább a jogalkotóra állapít meg kötelezettséget, amelynek nem megfelelő végrehajtása „nem tűnik fel”. A legtöbb bírósági eljárásra okot adó területek, mint a szerződésekhez kapcsolódó jogviták, a károkozás, közigazgatási (adó) határozatok bírósági felülvizsgálata vagy a büntető igazságszolgáltatás, túlnyomórészt kívül maradnak a közösségi jog hatókörén, ezért az uniós jogra történő hivatkozás kérdése nem merül fel. Ugyanakkor az is tény, hogy az uniós jog ezeken a területeken is felbukkanhat, s a jogban akár egy-egy esetre is működőképes megoldást kell nyújtani.