A fent említett Marshall ügyben Helen Marshall azért fordult bírósághoz, mert 62 éves korára és munkáltatójának, a South-West Hampshire Area Health Authoritynek az írott foglalkoztatási politikájára – miszerint a nőket 60 éves kor után, a férfiakat 65 éves koruktól nem alkalmazzák tovább – hivatkozva elbocsátották, miközben ő kifejezte szándékát, hogy tovább dolgozzon (az állami nyugdíjkorhatár nőknél 60 éves korban, férfiaknál 65 éves korban volt meghatározva). A felperes a keresete és nyugdíja közötti különbség, valamint a munkával szerzett örömének elvesztése miatt lépett fel kártérítési igénnyel. Hivatkozott arra, hogy munkáltatója, amely az 1977. évi Nemzeti Egészségügyi Szolgálatról szóló törvény alapján jött létre (ezért az állam megjelenésének tekinthető), foglalkoztatási gyakorlatával megsérti a Tanács 1976. február 9-i, A férfiakkal és nőkkel való egyenlő bánásmódnak a munkavállalási lehetőségek, szakképzés, előmenetel és munkahelyi feltételek tekintetében történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK irányelvét. Az Egyesült Királyságban az irányelvvel érintett területet egy korábbi, az 1975. évi nemek közötti diszkriminációról szóló törvény szabályozta. Az eset igen sok lényeges kérdést vetett fel, most a közvetlen hatály szempontjából legfontosabb momentumokat érintjük.