Nádas György, Prugberger Tamás

Európai és magyar összehasonlító kollektív munkajog


A kollektív szerződés kiterjesztésének a kérdése

Az Mt. a korábbival ellentétben szintén nem rendezi a kollektív szerződés kiterjesztésének kérdését. Ugyanakkor a kollektív szerződés kiterjesztésének lehetősége a gyakorlatban megkerülhetetlen. Ezért minden valószínűség szerint az 1992-es Mt. előírásait fogja a gyakorlat továbbra is alkalmazni. Emiatt az 1992-es Mt. idevonatkozó előírásainak a bemutatása és kritikai elemzése nem mellőzhető. Az 1992-es Mt. 34. §-a lehetővé tette, hogy a munkaügyi miniszter a kollektív szerződés hatályát a szerződést kötő felek együttes kérelmére az egész ágazatra kiterjessze. Ennek feltétele, hogy a szerződéskötő szervezetek az adott ágazatban vagy alágazatban reprezentatívnak minősüljenek, azaz képviseletük 50%-ot meghaladó legyen. Utalva a mai magyar valóságra, amelyben a szakszervezetek és a mögéjük tömörült munkavállalók között komoly politikai, gazdasági és ideológiai ellentétek húzódnak meg, továbbá, hogy egyesek jobban hajlamosak a hatalommal vagy a munkáltatókkal kompromisszumot kötni, mások viszont kevésbé, ez a megoldás erőszakos és diktatórikus. Erőszakos és diktatórikus azért, mert ily módon a kormányzat, sőt esetleg csak a munkaügyi tárca segítségével a reprezentatívnak minősülő egy vagy több szakszervezet elérheti azt, hogy az e körbe be nem kerülő szakszervezetekre és azok tagjaira rákényszeríthessék saját akaratukat. Az 1996-ban a Kormány által előterjesztett 1992-es Mt.-módosítási tervezet első változata annyiban javított volna e helyzeten, hogy a munkáltatók reprezentativitását gazdasági jelentőségük alapján kellett volna vizsgálni; rontotta volna viszont a helyzetet, hogy a munkáltatói oldalon kellett volna figyelembe venni a reprezentativitás szempontjából a foglalkoztatott létszámot is, holott ennek figyelembevétele a szakszervezeti oldalra kellene hogy tartozzon. Az 1992-es Mt.-módosítás végleges szövegébe azonban ez már nem került be. Kiegészült viszont az 1992-es Mt. 34. §-a azzal, hogy a munkaügyi miniszter által kiterjesztett hatályú kollektív szerződést felmondó fél ezt a miniszternek bejelenteni köteles, aki, ha a felmondás folytán az „együttes reprezentativitás” megszűnik (ez is éppen olyan megfoghatatlan kritérium, mint maga az ágazati, illetve alágazati reprezentativitás – P. T.), a felmondási idő lejáratának napjára a kiterjesztő hatályt megszünteti. Miként a kiterjesztést, úgy annak megszüntetését is a Munkaügyi Közlönyben közzé kellett tenni [1992-es Mt. 34. § (6)–(8) bekezdés]. Ebből következik, hogy a kiterjesztés lényegében jogszabályalkotás, a megszüntetés pedig jogszabály hatályon kívül helyezése.

Európai és magyar összehasonlító kollektív munkajog

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 619 0

A munkaügyi kapcsolatok joga, vagyis a kollektív munkajog a munkajognak az a területe, amely arra hivatott, hogy a munkavállalói és a munkáltatói érdekvédelmi szervezetek között megegyezést létesítsen a munkabéke biztosítása érdelében. A munkabékétlenség és a munkaharc ugyanis a munkavégzés hatékonyságát rontja, ami végső soron a foglalkoztató vállalat csődjéhez vezethet. Ez pedig a munkavállalókat a munkahely elvesztésével sújtja. Tömeges előfordulása súlyos társadalomgazdasági és szociális krízishez vezethet. Ezt elkerülendő a jóléti állam szociális piacgazdasága egyfelől kialakította a szakszervezetek és a munkáltatói szövetségek közötti érdekegyeztetés és a két fél közötti kollektív szerződések rendszerét, amelynek résztvevője az állam is. Másfelől megalkotta az üzemi alkotmányon keresztül azt a participációs rendszert, amely arra irányul, hogy az egyes üzemek munkakollektívája az üzemi tanácson keresztül az üzembirtokossal együttműködve részt vegyen az üzemi kollektívát érintő munkavédelmi és munkavégzéssel kapcsolatos döntések meghozatalában és javaslataival segítse az üzemvezetést a gazdasági döntések meghozatalában.

A kiadvány összehasonlító jelleggel bemutatja, hogy a munkaügyi kapcsolatok terén a 2012. évi új munka törvénykönyve és az új közszolgálati törvény a korábbi hazai és a nyugat-európai szabályozáshoz képest mennyire szűkített és javaslatokat tesz arra, hogy mi lenne a munkabékét elősegítő gazdaságilag és szociálisan is a megfelelő megoldás a munkajognak ezen a területén. A kiadvány jól hasznosítható tankönyvként a jogi és a közgazdasági karok munka-, és szociális szakképzési ágainak alap- és mesterszakán.

Prof. Dr. Prugberger Tamás a Magyar Tudományos Akadémia doktora és a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja. A Miskolci Egyetem Állam-, és Jogtudományi Karának tanszékvezetője, az Agrár- és Munkajogi Tanszéken, valamint a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Karának gazdaságjogi tanszékén, aki egyúttal a Jogi Karon a munkajog tárgyvezetését is ellátta, és ma is professzor emerituszként mindkét egyetemen részt vesz a magyar és az európai munka-, valamint a szociális jog oktatásában. Számos könyve, könyvrészlete és tanulmánya jelent meg Magyarországon és külföldön egyaránt.

Dr. Nádas György tárgyvezető egyetemi docens a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Tudományos doktori fokozatát a felsőoktatási dolgozók munkaviszonyáról írt nemzetközi összehasonlító monográfiájával nyerte el. Mint munkajogi ügyekre szakosodott ügyvéd, publikációi elsősorban a bírói gyakorlat problémáinak elméleti feldolgozására összpontosulnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/prugberger-nadas-europai-es-magyar-osszehasonlito-kollektiv-munkajog//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave