MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog
1.2.1. Régi tagállamok
Németországban a munkaidőt jogforrási szinten az 1938. évi Arbeitzeitsordnung-ot (AZO) felváltó 1994. évi Arbeitzeitgesetz (AZG) rendezi. Eszerint a munkaidő évi, havi, heti és napi keretben határozható meg. A bázis a heti és a napi munkaidő. A napi munkaidőt az AZG 8 órában, a hetit 40 órában állapítja meg. Egyes szakmákra és ágazatokra nézve már maga az AZG tartalmaz eltéréseket (orvosok, gyógyszerészek, egészségre káros munkát végzők), a speciális rendezést azonban az egyes ágazati és szakmai tarifaszerződések tartalmazzák. Főszabályként egyenlőtlen munkavégzésre napi 2 óra eltéréssel van csak mód. Vagyis a tényleges munkaidő napi 10 óránál több, 6 óránál kevesebb pedig nem lehet. 6 hónapos, illetve 24 hetes időtartamon belül azonban az összesen végzett napi túlmunkák átlagos időtartama a napi 8 órás átlagot nem haladhatja meg. Ezt enyhíti azonban az AZG egyik legutóbbi módosítása az ún. „csúsztatott” munkaidő-beosztással, mivel azt az előírást tartalmazza, hogy napi 4 órát fix módon meghatározott időpontban kell a munkahelyen letölteni. A két munkanap között pedig minimálisan 11 órás pihenőidőt kell biztosítani. Ennél kevesebbet, azaz 10 órát csak egyes szakmákban lehet megállapítani. A tarifaszerződések a heti munkaidőt általában 36–37 órában állapítják meg, amely a heti túlmunkával együtt nem haladhatja meg a 42 órát. Éjszakai munkára nőt és fiatalkorút beállítani nem szabad. Kivételt jelentenek ez alól a műszakvezetők, orvosok és gyógyszerészek. Terhes nőt és szoptató anyát még ilyen munkakör és hivatás esetében sem lehet éjszakai munkára beállítani. Az idevonatkozó tilalom az Európai Közösség valamennyi tagországában, sőt Nyugat-Európában – éppen úgy, mint a volt közép-kelet-európai reálszocialista munkajogban – kivétel nélkül érvényesülő szabály. Az AZG a készenléti időt napi 10 órában maximálja.296
Ausztriában is hasonló szabály van érvényben azzal, hogy a túlmunka a heti 5 és az évi 80 órát nem haladhatja meg.297
Franciaországban az Mt. a munkaidőt 1999 óta heti 35 órában határozza meg, amely azonban túlmunkával együtt a heti 48 órát, ha pedig túlmunkára egymást követő 12 héten keresztül kerül sor, a heti 42 órát nem haladhatja meg. Ezen kívül pedig a túlmunka mértéke nem lehet több, mint havi 90 és 250 óra. Egyenlőtlen munkaidő főszabályként heti 35 és 42 óra között állapítható meg, és csak kivételesen érhette el korábban a heti 80 órát. Két munkanap között minimum 11 óra pihenőidőt kell minden munkavállalónak biztosítani.298
Belgiumban az 1920. április 30-i törvény I. fejezetének 1/a pontja értelmében a rendes munkaidő öt napos munkahéttel számítva napi 8, illetőleg heti 48 óra, a rendkívüli munkaidő pedig napi 1, legfeljebb 12 óra, illetve heti 50 óra lehet, ami kivételesen elérhette korábban a 65 órát.299
A luxemburgi jog szerint a napi munkaidő heti négy vagy öt napra osztva maximálisan 10 óra lehet, heti 5 munkanap esetén azonban csak 9 óra. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén sem haladhatja meg azonban a napi 10, illetve a heti 44 órát.300
Az olasz munkajogi előírások (többszörösen módosított Mt.) értelmében a napi munkaidő 8 óra, a heti pedig 48 óra, ami főszabályként foglalkoztatáspolitikai okokból nem léphető túl. Kivételek ez alól a torlódásos jellegű foglalkozások, valamint a technikai és az idényszükségleti jellegű munkák. Ebben a körben a napi túlmunka 2 óra, a heti pedig a korábbi 12 óra helyett 8 óra annak érdekében, hogy minél több embernek lehessen munkát adni. Ezzel függ össze, hogy a legújabb Mt.-módosítás kifejezetten tiltja az üzemen belül az egyik munkavállaló részéről többletkifizetés ellenében a másik munkakörének átvételét.301
A spanyol és a portugál jog a heti munkaidőt 40, illetve 44 órában állapítja meg, amely túlmunkával és szabadnapon, valamint munkaszüneti napon végzett munkával a kétszeresére növelhető, de 4 havi keretben meg kell, hogy feleljen a heti 48 óra átlagának.302
A holland szabályozás értelmében a gazdaságban a heti munkaidő 40 óra, a közigazgatásban pedig 38 óra. A fiatalkorúak munkaideje heti 32 óra. A gyárakban és a műhelyekben tilos este 6 órától reggel 7 óráig dolgozni. Kivétel ez alól a sütőipar, ahol a munkaidő este 8-tól reggel 5 óráig tart. Itt szükséges megjegyezni, hogy a szülési szabadság lejártát követően a munkaidő alatt 2·20 vagy 30 perces szoptatási szünetet kell biztosítani. E törvényi megszorításokon túlmenően egyébként Hollandiában a munkaidőt az országos koalíciós partnerek tarifaszerződései rendezik. Az általánosan érvényes országos tarifaszerződés értelmében a maximális munkaidő napi 8, illetve heti 38 óra. Ágazati tarifaszerződések ennél kevesebbet, heti 35–37 órát állapítanak meg.
A skandináv államokat nézve, Dániában a heti munkaidő 37 óra, a napi pedig 8. Fiatalkorú munkavállalónak túlmunkát végezni tilos. A 37 óra heti munkaidőnek túlmunka esetén 4 hét átlagában kell fennállnia. Finnországban a heti munkaidő 40 óra. Túlmunkavégzés havi viszonylatban 90 óra, éves viszonylatban pedig 250 óra lehet. Svédországban a munkaidőtörvény értelmében a túlmunka 4 hét alatt csak 48 óra lehet, éves viszonylatban pedig főszabályként a 150 órát nem haladhatja meg, és csak kivételesen lehet 150 óra.303
Nagy-Britanniában a napi 8, illetve a heti 44, maximálisan 48 órából kiindulva a munkaidőt kizárólag a koalíciós partnerek szerződéses megegyezése szabályozza. A munkavállalóval kötött külön szerződéssel, amelyet a munkaválalló hétnapos határidővel bármikor felmondhat, negyvennyolc órát meghaladó munkaidő is vállalhat, ennek ellenére az ilyen megállapodások a brit kollektív szerződések a kontinentális európai rendezéshez közelítenek az Európa Tanács regulációs tevékenységének a hatására.304 Az USA idevonatkozó szabályozási rendszere a brithez hasonló, de az európai joghoz való közeledés nélkül.305 Ez mindenekelőtt abban mutatkozik meg, hogy a 8 órás alapmunkaidőt meghaladó túlmunka bármennyi időre kiköthető, és az érte járó bérpótlék is szabad megegyezés tárgya. Kollektív szerződéssel azonban egy vállalatra, ágazatra vagy régióra kiterjedő módon is rendezhetik az érintett felek e kérdést. A túlmunkát csupán veszélyes jellege miatt, néhány koncentrálást igénylő munkakörre kiterjesztve korlátozza jogszabály oly módon, hogy előírja a két egymást követő munkanap közötti minimális pihenési időt. Ez a helyzet a pilóták és a gépkocsivezetők esetében.
Csehországban és Szlovákiában, valamint Lengyelországban a heti rendes munkaidő 40 óra, a napi pedig 8 óra. Rendkívüli munkavégzéssel sem lehet semmilyen munkavégzési formánál átlépni a heti 48 órát. A rugalmas munkaidő-beosztást Csehországban és Szlovákiában csak az üzemi tanács egyetértésével lehet megállapítani, amelynél a napi differencia az egy órát, a heti pedig a 3 órát nem haladhatja meg. A túlmunkavégzés évi korlátja 150 óra, amely azonban a munkavállalóval történő külön-megállapodással 416 órára felemelhető. Szociális szempontból ennek helyénvalósága vitatható lenne, viszont aki ilyet vállal, az az átlagosnál magasabb munkadíjazásra jogosult. Lengyelország az ilyen hosszabb lélegzetű túlmunkát a feladatorientált munkavégzés intézményével a német megoldáshoz hasonlóan úgy oldja meg, hogy aki ilyen munkavégzést vállal, az magasabb munkadíjazásban részesül. Míg Csehországban és Szlovákiában a rugalmas munkaidő-beosztás bevezetéséhez az üzemi tanács hozzájárulása szükséges, addig Lengyelországban az üzemben képviselettel rendelkező egy vagy több szakszervezet gyakorolja ezt a jogot, az üzemi tanács csak akkor, ha nincs az üzemben szakszervezeti képviselet.306
296 Söllner: 188–192. o.; Zöllner–Loriz: 148–149. o. és 316–317. o.
297 AZG. § 5
298 Iura Europae I. Band 20.30-3.
299 Iura Europae I. Band 20.20-17.; Iura Europae III. 70.30-1. (D).
300 Iura Europae II. Band 50.30-14.
301 Iura Europae II. Band 40.30-23.
302 Calle, SP. (E.) Rz., 27–28., H/B. 1405–1406. o.; Fedke/Fedke, P. Rz. 46–48., H/B. 1122–1123. o.
303 Steinricki–Meurs–Gerken, DM. Rz. 52–55, H/B. 234–237. o.; Nordlöf–Farhat, SW., Rz. 55–56. H/B. 1241. o.; Palm, F. Rz. 30–37. H/B. 319–320. o.
304 Iura Europae III. Band 90.30-16.
305 Atleson, B. J.: Values and assumptions in amerikan labour law. The University of Massachusetts Press, 1983., 87. és köv. o.
306 Markecova–Klimanova: Arbeitsrecht in Slovakisches Republik, Rz. 45–50. In: H/B.1353. o.; Linhart–Ranic, Arb.r. in Tscechien, Rz. 42–58., in: H/B. 1490–1491. o.; Zimoch–Tuchocka–Malynovska–Hyla, Arb.r. in Polen, Rz. 34–36. in: H/B. 3058. o.
Tartalomjegyzék
- Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog
- Impresszum
- Előszó
- I. rész: A munkajogi szabályozás eredete, rendszere és alapelvei
- I. fejezet: Kiindulás, rendszertani kérdések és történelmi tapasztalatok
- 1. § A munkajog jogági hovatartozása és pozitív jogi megjelenítése
- 2. § A munkajog kialakulása és szabályozásának fejlődése Európa II. világháború utáni kettéosztásáig
- 3. § A közép-kelet-európai és a magyar munkajogfejlődés a II. világháborút követő szocialista-kommunista hatalomátvétel után
- 4. § A rendszerváltás hatása a közép-kelet-európai térség munkajogára
- 5. § A nyugat-európai munkajogi szabályozás alakulásának rövid áttekintése
- 6. § Munkajogi jogforrások: az európai és a magyar munkajog forrásai
- 7. § A munkajogi jognyilatkozatok, érvényük és hatályuk ideje
- 8. § A mai magyar munkajog megreformálásának menete és állása – kodifikáció vagy részletszabályozás
- 9. § A közalkalmazotti, a köztisztviselői és a gazdasági „munkatörvények” egymáshoz és a Ptk.-hoz való viszonya
- 10. § Levonható elvi következtetés a munkajogi szabályozás jellegére – egységesítés európai uniós szinten
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A munkajog jogági hovatartozása és pozitív jogi megjelenítése
- II. fejezet: A munkával összefüggő szociális és egyéni alapjogok, szabályozási elvek
- 1. § A magyar szabályozás elvei és az Európai, valamint a Bizottsági Szociálcharta
- 2. § A Polgári Törvénykönyvre való utalás kérdése
- 3. § A munkajog alapelveinek strukturális áttekintése
- 4. § A diszkrimináció kérdése a kollektív és az egyéni munkajogi kapcsolatokban
- 5. § A munkaügyi viták elvi kérdései
- 6. § A munkaügyi szakigazgatás intézménye és hovatartozása
- 7. § Néhány észrevétel a nyugat-európai és a magyar munkajogi szabályozás rendszeréhez
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A magyar szabályozás elvei és az Európai, valamint a Bizottsági Szociálcharta
- I. fejezet: Kiindulás, rendszertani kérdések és történelmi tapasztalatok
- II. rész: Az individuális munkajog
- III. fejezet: Az individuális munkaviszonyba tartozó és szabályozandó jogintézmények
- IV. fejezet: Az individuális munkajog (munkaszerződés) és a közszolgálat jogi szabályozásának jogforrási szerkezete
- V. fejezet: A munkaviszony szereplői (jogalanyai)
- VI. fejezet: A munkaviszony létesítése – a munkaszerződés
- 1. § A munkaszerződés jellege, formája és tartalma
- 2. § A munkaszerződés időtartama
- 3. § A pályázat és a választás
- 4. § A munkaszerződés megkötésével és a további jogviszonnyal kapcsolatos kötelezettségek
- 5. § A közalkalmazotti és a köztisztviselői jogviszony létesítésének feltételei és módjai
- 6. § A munkaviszony keletkezése és a munkaszerződés a közép-kelet-európai régió államaiban
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A munkaszerződés jellege, formája és tartalma
- VII. fejezet: A munkaviszony szerződéses módosítása
- 1. § A munkaszerződés módosításának főbb esetei a nyugat-európai államok gyakorlatában
- 2. § A munkaszerződés módosításának főbb esetei az új magyar jogi szabályozásban
- 3. § A munkaszerződés ideiglenes módosításának sajátos esete: átirányítás, helyettesítés, kiküldetés és a kirendelés-átengedés, valamint a posting
- 2. § A közszolgálati jogviszony módosítása
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A munkaszerződés módosításának főbb esetei a nyugat-európai államok gyakorlatában
- VIII. fejezet: A munkavégzés szabályai – munkáltatói, valamint munkavállalói jogok és kötelezettségek
- IX. fejezet: A munkaidő, a pihenőidő és a szabadság rendezése
- 1. § A munkaidő
- 2. § A pihenőidő európai uniós, tagállami és hazai rendezése
- 3. § A szabadság
- 4. § A munkaidő, a pihenőidő és a szabadság rendezése a közalkalmazotti és a közszolgálati jogviszonyban
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- X. fejezet: A munka díjazásának rendszere – a munkabér
- 1. § A munka díjazásának rendszere az Európai Unió tagállamai körében
- 2. § A munka díjazásának magyar jogi szabályozása
- 3. § A közszolgálati előmeneteli, besorolási és illetményrendszer
- 4. § A munkabér és illetmény védelmének a magán- és közszolgálatban egységesen érvényesülő szabályai
- 5. § Ingyenes, szívességi jellegű munkavégzés
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- XI. fejezet: A munkajogi felelősség rendszere és tartalma
- 1. § A fegyelmi felelősség és a kártérítési felelősség kodifikációs sorsa, valamint a két felelősség jogdogmatikai alapja
- 2. § A munkavállalót terhelő kártérítési felelősség
- 1. A munkavállaló kártérítési felelősségének főbb formái és szabályozása a nyugat-európai jogban
- 2. A munkavállaló felelőssége az általa okozott kárért a munkáltató közvetlen irányítása mellett végzett munka során, a magyar jog szerint
- 3. A munkavállaló felelőssége a saját szervezésű, közvetlenül nem irányított munkavégzés során okozott kárért
- 4. A kizárólagos őrizetben álló vagyontárgyakért fennálló munkavállalói felelősség
- 5. A munkavállalói biztosíték
- 6. A kártérítési, illetve a hiánymegtérítési igény érvényesítése
- 7. A munkavállalót terhelő kártérítést befolyásoló külső tényezők
- 3. § A munkáltatót terhelő kártérítési felelősség
- 1. A munkajogi kárfelelősség szabályozásának elvei és rendszere
- 2. A munkáltatónak a munkavállaló irányában fennálló speciális veszélyes üzemi jellegű felelőssége az új Mt. hatálybalépése után
- 3. A munkáltatónak a munkavállaló által a munkahelyre bevitt tárgyaiért fennálló felelőssége
- 4. Közös enyhítő szabály a 2. és 3. pontban foglalt felelősségi alakzatra
- 5. A munkáltató kifelé jelentkező felelőssége a munkavállaló által okozot károkért, valamint felelőssége a munkavállalót kívülállók részéről érő károkért
- 1. A munkajogi kárfelelősség szabályozásának elvei és rendszere
- 4. § A közalkalmazotti és köztisztviselői felelősség
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A fegyelmi felelősség és a kártérítési felelősség kodifikációs sorsa, valamint a két felelősség jogdogmatikai alapja
- XII. fejezet: A munkaviszony (munkaszerződés) megszűnése és megszüntetése
- 1. § A munkaviszony megszűnésének és megszüntetésének szabályai a nyugat-európai munkajogban
- 1. A munkaviszony megszűnésének és megszüntetésének esetei általában
- 2. A rendes felmondás
- 3. A gazdasági okból történő csoportos létszámleépítés
- 4. A munkavállaló részéről történő rendes felmondás
- 5. A rendkívüli felmondás
- 6. A rendes és a rendkívüli felmondás jogszerűtlen gyakorlása
- 7. A munkáltató cég jogutód nélküli megszűnése, a csődeljárás, a munkáltató, valamint a munkavállaló halála
- 8. A munkáltató munkaviszony-megszűnéssel kapcsolatos munkaerő-piaci és igazolási kötelezettségei
- 1. A munkaviszony megszűnésének és megszüntetésének esetei általában
- 2. § A munkaviszony megszűnése és megszüntetése az új magyar jogi szabályozásban
- 3. § A közalkalmazotti és a köztisztviselői jogviszony megszűnése
- 1. Elvi kérdések
- 2. A tételes szabályozás néhány problémája
- 3. A közalkalmazotti és a köztisztviselői jogviszony megszűnésével kapcsolatos egyes problémák
- 4. Az áthelyezés
- 5. A vezetői megbízatás megszűnésének speciális szabályai
- 6. Csoportos létszámleépítés a közszolgálatban
- 7. A köztisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetése
- 8. Összegző megállapítások
- 1. Elvi kérdések
- 4. § Munkaviszony-megszűnés és a gazdasági okokból történő tömeges felmondás alakulása a posztkommunista államokban
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A munkaviszony megszűnésének és megszüntetésének szabályai a nyugat-európai munkajogban
- XIII. fejezet: A munkaviszonyból eredő munkajogi viták
- 1. § A munkajogi viták rendezése az Európai Közösség tagországaiban
- 2. § A kollektív és az individuális munkaügyi jogviták rendezésének új hazai szabályozása
- 3. § Közszolgálati jogvita és etikai eljárás
- 4. § A munkaügyi jogviták a közép-kelet-európai posztkommunista régióban
- 5. § Az Európai Törvényszék
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- XIV. fejezet: Vállalkozási és megbízás jellegű munkaviszonyok
- 1. § Általános jellemzés
- 2. § A részmunkaidős és a határozott időtartamra szóló munkajogviszony
- 3. § A vezetőalkalmazotti-menedzseri szerződés
- 4. § A bedolgozói (házi) jogviszony
- 5. § A képernyős házi távmunka
- 6. § A munkaerő-kölcsönzés
- 7. § Az iskolaszövetkezet és a tagja közötti munkaviszony
- 8. § Több munkáltató által létesített munkajogviszony
- 9. § Egyszerűsített foglalkoztatás, alkalmi munka
- 10. § Az átalányelszámolásos munkaviszony
- 11. § A tagsági alapon álló munkavégzés
- 12. § A részesművelés
- 13. § Csoportos munkavállalási formák
- 14. § A köztulajdonban álló munkavállalóval fennálló munkaviszony
- 15. § A közigazgatási szervnél köztisztviselői feladatokat ellátó munkavállalók
- 16. § Az önfoglalkoztatás intézménye a nyugat-európai és a magyar munkajogban
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § Általános jellemzés
- XV. fejezet: A munkavédelem és a munkaegészségügy európai és magyar szabályrendszere
- 1. § A munkavédelem és a munkaegészségügy általános európai uniós előírásai
- 2. § Az egyedi irányelvek és magyar jogforrási párjuk
- 3. § A munka- és a balesetvédelem kodifikált általános magyar szabályozásának a vezérfonala
- 1. Általános kérdések és a munkavédelem jogi alapelvei
- 2. Az állam munkavédelmi feladatai
- 3. A munkáltatók és a munkavállalók jogai és kötelezettségei a biztonságos munkavégzés követelményeinek a megvalósításában
- 4. Munkavédelmi érdekképviselet, érdekegyeztetés
- 5. A munkavédelmi előírások harmonizációs célzatú 2004. évi szigorítása
- 6. A munkavédelmi előírások betartásának kérdése a gyakorlatban
- 1. Általános kérdések és a munkavédelem jogi alapelvei
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A munkavédelem és a munkaegészségügy általános európai uniós előírásai
- III. rész: Munkaügyi kapcsolatok – kollektív munkajog
- XVI. fejezet: A kollektív munkajog rendszere és célja
- XVII. fejezet: A koalíciós szervezetek és a koalíciós tárgyalások joga
- 1. § Az idevonatkozó jogi szabályozás a fejlett nyugat-európai piacgazdasági rendszerekben
- 2. § A koalíciós szervezetek jogállásának szabályozása a közép-kelet európai államokban
- 3. § A munkavállalói és a munkáltatói érdekvédelmi szervezetek, valamint az érdekegyeztetési és a kollektív tárgyalási rendszer hazai szabályozása
- 1. A szakszervezetek és a munkáltatói érdek-képviseleti szervezetek általában és a munka világában
- 2. A közszolgálatban dolgozók érdekvédelmi szervezetei
- 3. Az érdekegyeztetés rendszere a gazdasági munkajogban
- 4. Érdekegyeztetési mechanizmus a közszolgálat területén
- 4.1. A közszolgálati érdekegyeztetés struktúrája
- 4.2. Közszolgálati országos, ágazati és területi, valamint munkahelyi érdekegyeztetés
- 4.3. Közalkalmazotti érdekegyeztetési rendszer
- 4.4. Önkormányzati (közalkalmazotti) (területi, illetve helyi) Érdekegyeztetési Fórum
- 4.5. Szakszervezetek Érdekegyeztető Fóruma (SzÉF)
- 4.1. A közszolgálati érdekegyeztetés struktúrája
- 5. A közszolgálati és a munkajogi érdekegyeztetés találkozása
- 1. A szakszervezetek és a munkáltatói érdek-képviseleti szervezetek általában és a munka világában
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- XVIII. fejezet: A kollektív szerződés
- 1. § A kollektív szerződés a nyugat-európai munkajogban
- 1. A tarifaszerződés és az egyéb kollektív megállapodások elhatárolása, valamint a kollektív szerződés fogalma
- 2. A tarifaszerződés mögött álló jogforrási rendezés
- 3. A kollektív szerződés megkötésének speciális szabályai
- 4. A tarifaszerződés tartalma
- 5. A tarifaszerződést megkötő felek és a reprezentativitás kérdése
- 6. A tarifaszerződés hatálya, valamint kiterjesztésének és korlátozásának kérdése a nyugat-európai szabályozásban
- 7. A kollektív megállapodás mint neokorporativizmus
- 8. Összegző jellemzés a nyugat-európai koalíciós tárgyalási és tarifaszerződés-kötési rendszerről
- 9. Európai kollektív szerződés
- 2. § Az érdekegyeztetés és a tarifaszerződés a közép-kelet-európai régióban
- 3. § A kollektív szerződés a magyar munkajogban
- 1. A kollektív szerződés a reálszocializmus időszakának magyar munkajogi szabályozásában
- 2. A kollektív szerződés az új magyar Munka Törvénykönyve szerint
- 2.1. Általános elvi jogdogmatikai kérdések
- 2.2. A szerződéskötési jogosultság problémaköre
- 2.3. A kollektív szerződés kiterjesztésének a kérdése
- 2.4. A kollektív szerződés hatályának rendezése
- 2.5. A kollektív szerződés megkötésének módja, alakszerűsége
- 2.6. A kollektív szerződésben meghatározandó kérdések ideális tartalma
- 2.1. Általános elvi jogdogmatikai kérdések
- 3. A kollektív szerződés a közszolgálat területén
- 1. A kollektív szerződés a reálszocializmus időszakának magyar munkajogi szabályozásában
- Jegyzetek
- Felhasznált források és a vonatkozó irodalom
- 1. § A kollektív szerződés a nyugat-európai munkajogban
- XIX. fejezet: A kollektív munkaügyi viták rendezése
- 1. § A kollektív munkaügyi vita fogalma és helye a munkaügyi viták intézményrendszerén belül
- 2. § A kollektív munkaügyi viták rendezése a fejlett nyugat-európai államokban
- 3. § Rövid kitekintés a munkaügyi érdekviták amerikai rendezésére
- 4. § A kollektív munkaügyi viták rendezése a közép-kelet európai régió poszkommunista államaiban
- 5. § A kollektív munkaügyi viták magyar rendezése
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A kollektív munkaügyi vita fogalma és helye a munkaügyi viták intézményrendszerén belül
- XX. fejezet: A munkaküzdelem jogi szabályozásának kérdései
- 1. § A munkaküzdelem jogi szabályozása az Európai Közösség tagországaiban
- 1. Fogalmak meghatározása
- 2. A sztrájk és a kizárás formái
- 3. A sztrájk és a kizárás jogi megítélése és szabályozottsága
- 4. A sztrájk és a munkáskizárás jogosultságainak hatásai – a jogszerűség megítélésének kérdése
- 5. A munkaküzdelem munka- és szociális jogi kihatása
- 6. Összegző értékelés az új magyar kodifikáció számára
- 2. § A munkaküzdelem joga a közép-kelet-európai régióban
- 3. § A munkabeszüntetés és a munkáskizárás az új magyar jogban
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A munkaküzdelem jogi szabályozása az Európai Közösség tagországaiban
- XXI. fejezet: Üzemi alkotmányjog: Üzemi tanács – üzemi megállapodás
- 1. § Az üzemitanács-rendszer a nyugat-európai államokban
- 1. Az üzemi alkotmány gondolata és az üzemitanács-rendszer lényege
- 2. A szakszervezeti képviselettől elhatárolt és a munkáltatótól elkülönülő (Németország, Hollandia és Ausztria) és együttes döntési rendszerrel párosuló üzemitanács-rendszer (Németország, Ausztria, Hollandia, Spanyolország, Portugália, Svédország és Finnország)
- 2.1. Az üzemi alkotmányú képviselet szervezeti rendszere
- 2.2. Az üzemi tanács működése
- 2.3. Az üzemi tanács működésének kísérő tényezői
- 2.4. Az üzemi tanácstagok jogállása és munkavégzési kötelezettsége
- 2.5. Az üzemi tanács vállalatvezetésben való részvételi jogai a holland jog szerint
- 2.6. Az üzemi megállapodás és az üzemi egyezség
- 2.7. Svédország
- 2.8. E típushoz tartozó rendszerek közös vonásai
- 3. A munkáltatótól és a szakszervezeti képviselettől nem elhatárolt, elsősorban csak konzultációs joggal rendelkező üzemi tanácsi rendszerek (Belgium, Franciaország, Görögország, Finnország, Svájc)
- 4. Üzemi bizottsággal ötvözött paritásos képviseletű üzemitanács-rendszerek, szakszervezeti és munkáltatói közreműködéssel (Luxemburg, Dánia, Olaszország, Norvégia)
- 4.1. A luxemburgi üzemi képviseleti rendszer
- 4.1.1. Általános jellemzés
- 4.1.2. A személyzeti képviseleti rendszer
- 4.1.3. A személyzeti képviselet hatásköre és az üzemi, vállalati vezetésben való közreműködés jogosítványai
- 4.1.4. A személyzeti képviselet mandátuma és tagjainak jogai
- 4.1.5. A szakszervezetek hatása a személyzeti képviselet működésére (szakszervezeti akcióintézkedés)
- 4.1.6. A közös üzemi tanács
- 4.1.1. Általános jellemzés
- 4.2. A dán üzemi képviseleti rendszer
- 4.3. Az olasz üzemi tanácsi rendszer
- 4.4. A norvég üzemi tanácsi rendszer
- 4.5. Az e típushoz tartozó rendszerek főbb jellemzői
- 4.1. A luxemburgi üzemi képviseleti rendszer
- 5. Az üzemi tanács idő előtti leváltásának módja
- 6. Az üzemi megállapodás a szakszervezeti részvétellel működő üzemi tanácsok esetében
- 7. A nyugat-európai üzemitanács-rendszerek összegző áttekintése
- 8. Az európai üzemi tanács
- 9. Az üzemi-munkahelyi képviselet sajátos amerikai megoldása
- 1. Az üzemi alkotmány gondolata és az üzemitanács-rendszer lényege
- 2. § Az üzemi-vállalati munkavállalói érdekképviselet a közép-kelet-európai államokban
- 3. § Az üzemitanács-rendszer kiépítése Magyarországon
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § Az üzemitanács-rendszer a nyugat-európai államokban
- IV. rész: Összefoglaló értékelés
- Deutsche Zusammenfassung
- Teil 1: Ursprungssystem und Grundprinzipien der arbeitsrechtlichen Regelungen
- Teil 2: Das individuelle Arbeitsrechtsverhältnis
- Diesbezügliche Institutionen
- Das Rechtsquellensystem der individuellen Arbeits-, und öffentlichen Dienstregelung
- Subjekte der Arbeitsverhältnisse
- Der Arbeitsvertrag
- Die änderbaren Elemente der Arbeitsverträge in den westeuropäischen Ländern
- Rechte und Pflichten der Arbeitgeber und Arbeitnehmer
- Arbeitszeit und Ruhezeit inkl. Urlaubszeit
- Der Arbeitslohn
- Das arbeitsrechtliche Verantwortungssystem
- Die Auflösung des Arbeitsverhältnisses
- Die individuellen Rechtsstreitigkeiten zwischen Arbeitgeber und Arbeitnehmer
- Außerordentliche Arbeitbeziehungen
- Arbeits- und Gesundheistsschutz
- Diesbezügliche Institutionen
- Teil 3: Arbeitsbeziehungen und kollektives Arbeitsrecht
- System und Zweck des kollektiven Arbeitsrechtes
- Koalitionsorgane und die Koalitionsverhandlungen
- Betrachtungen zu den Tarifverträgen
- Die kollektive arbeitsrechtliche Debatte
- Rechtsregelungen für den Arbeitskampf
- Betriebsrat und Betriebsvereinbarung
- Zusammenfassung der ost-eurpaischse Arbeitsrechtsentwicklung
- System und Zweck des kollektiven Arbeitsrechtes
- The European and Hungarian Comparative Labour and Civil Service Law (resumie)
- MELLÉKLETEK
Kiadó: Wolters Kluwer Kft.
Online megjelenés éve: 2016
ISBN: 978 963 295 620 6
A hetedik kiadásban megjelenő mű a magyar munkajogi szabályozást középpontba állítva összehasonlító elemzést ad az európai országok hasonló szabályairól, az eltérések vagy a hasonlóságok indokairól. A könyv átdolgozását az új Munka Törvénykönyve, a közszolgálati törvény megalkotása és a közalkalmazotti törvény jelentős módosulása indokolta. A mű két alappillére az individuális munkajog (a munkaviszony szereplői és a munkaviszony tartalma), illetve a kollektív munkajog (kollektív szerződés, szakszervezet, üzemi tanács). A könyv a jogi felsőoktatás tankönyve, de a feldolgozás teljessége és mélysége miatt e körön túlmutatva haszonnal forgathatják a munkajog gyakorlati szakemberei és a jogalkalmazók is.
Hivatkozás: https://mersz.hu/prugberger-nadas-europai-es-magyar-osszehasonlito-munka-es-kozszolgalati-jog//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
