Készenlét és ügyelet alatt a munkavállalónak a munkáltató részére rendelkezésre kell állnia. Az Mt. 110. § (4) bekezdése szerint a munkáltató a munkavállaló számára meghatározhatja, a rendelkezésre állás helyét. Ebben az esetben ügyeletről van szó. Ha viszont a munkavállaló határozhatja meg azt a tartózkodási helyet, amelyen a munkáltatót értesíteni tudja, hogy a részére haladéktalanul rendelkezésre álljon, akkor készenlétről van csak szó. Az Európai Törvényszék három perben ítélettel mondta ki, hogy az ügyelet rendes munkaidőnek számít. Ezért a rendes munkaidőre szóló bér jár és a rendes munkaidőre vonatkozó előírásokat kell rá alkalmazni. Ezt az európai curiai ítélettel kimondott normát azonban sem a korábbi, sem az új Mt. nem veszi figyelembe. Mivel a készenlét havi tartamát jóval a havi munkaidőtartamot meghaladóan havi 168 órában engedi maximálisan meghatározni, a készenléti jellegű munkát pedig, amely lényegében az ügyelettel egyenlő, napi 12, illetve heti 60 órában engedi megállapítani. Ugyanakkor az ügyelet időtartama szintén elérheti a napi 24 órát, amelybe – igaz – bele kell számítani az ügyelet megkezdésének napjára beosztott rendes vagy elrendelt rendkívüli munkaidő tartamát is. Az pedig, hogy a munkavállaló számára készenlét a heti pihenőidő tartamára havi négy alkalommal elrendelhető, a pihenőidőt csonkítja, mert a munkavállaló nem tud kikapcsolódni. Állandó stresszhelyzetben kell ugyanis lennie.