A munkajogi jogviszony kettős irányából, melynek egyik iránya tartós közszolgálat, a másik pedig többnyire tartós jellegű magánszolgálat, következik, hogy a közszolgálónak az alá-, és fölérendeltségű zárt szervezetbe való tagozódása egy erős közjogi jellegű függelmi viszonyt alakít ki, míg a magánszolgáló esetében egy huzamos ideig fennálló hasonló magánjogi szerződéses kapcsolat áll fenn, mint amilyen a bérlet és a haszonbérlet. A közintézményeknél fennálló közszolgálat esetében a közszolgáló részéről történő kötelezettség súlyos megsértése büntető-, illetve szabálysértés-jellegű fegyelmi felelősségre vonáshoz is vezethet, ami a magánjogi jellegű tartós szerződési jogviszonyok, így a (magánszolgálati) munkaviszonyok jellegétől idegen. Ezért főszabályként a magánmunkaviszonynál a kevésbé, vagy átlagos súlyos szerződésszegés esetében szerződésszegést a bérlethez, a haszonbérlethez és minden más tartós szerződéshez hasonlóan felmondási időhöz kötött rendes felmondás jelenti a szankciót, míg a súlyos szerződésszegés esetén azonnali hatályú, azaz rendkívüli felmondással valósulhat meg a szerződéshez, illetve annak megszegéséhez fűződő objektív, vagyis a szerződésellenes teljesítéshez fűződő szankció, ami enyhébb esetben, például selejtes termék előállítása esetén a munka bérfizetés nélküli újabb elvégeztetésében jelenhet meg (szavatosság). Ha pedig mindebből valamelyik félnek kára származik, a másik fél irányában a deliktuális felelősség szabályai szerint kell a kár okozójának a kárt megtérítenie.406