Nádas György, Prugberger Tamás

Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog


8. § A mai magyar munkajog megreformálásának menete és állása – kodifikáció vagy részletszabályozás

  1. Az új magyar munkajogalkotás e most bemutatott két irányvonal között egy közbülső megoldásból indult ki. Elkészült először (1989 őszén) egy javaslat (Mt.J. vagy J.), majd ennek alapján (1990 tavaszán) egy tervezet (Mt.T. vagy T.) a gazdasági élet munkaviszonyainál alkalmazandó Mt.-re, továbbá (1990 elején) egy törvényjavaslat, a későbbi 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) a közalkalmazottak jogállásáról, egy pedig a köztisztviselőkről, amely az 1992. évi XXIII. törvénnyel (Ktv.) lépett életbe. Jelen témánk szempontjából a közalkalmazottakról és a köztisztviselőkről szóló két jogforrás irreleváns. Számunkra most az a figyelemre méltó, hogy az 1992. évi XXII. törvénnyel megalkotott Mt. a kollektív munkajogot az individuális munkajoggal egy kódexben, azaz jogforrásban szabályozta. Közülük az 1992. évi Mt. kicserélődött a 2012. évi I. törvényben foglalt Mt.-vel, az 1992. évi Ktv. pedig a 2011. évi CXCIX. törvényben foglalt közszolgálati (Kttv.) törvénnyel. A Kjt. 2011. évi módosítással hatályban maradt.
     
    Ugyanakkor a törvény-előkészítés során a politikai csatározások a szakszervezetek és az üzemi tanácsok körül egyre inkább a több jogforrásra történő széttagolás irányába igyekeztek tolni a kodifikációt. A pártok nyomására egyre erőteljesebben jelentkezett az a törekvés, hogy a leendő új Mt. csak a szűkebb értelemben vett munkaviszonyt, vagyis az individuális munkajogot szabályozza, és külön törvények rendezzék a makroszintű és mikroszintű munkavállalói–munkaadói érdekegyeztetési rendszert, azaz a szakszervezeti és a munkáltatói érdekegyeztetési mechanizmust, valamint az üzemi tanácsot. Ennek érdekében az MDF 1991 augusztusában két konkrét törvényjavaslatot terjesztett elő: egyet a szakszervezetek közötti „választásról”, egy másikat pedig az üzemi tanácsokról és az üzemi tanácsi „választásokról”.73 Ugyanakkor azonban az Mt. eredeti terjedelmű anyaga is vita alatt állt, és nem vették le a napirendről. Az új magyar Mt.-t is ebben az eredeti formában fogadták el. Hiányosságai azonban nem zárják ki azt, hogy e két tervezet az Mt.-t kiegészítő jelleggel ne kerüljön később elfogadásra. Történtek is erre kísérletek a Munkaügyi Minisztérium részéről, amikor 1992 őszén az Érdekegyeztető Tanács összetétele szemponjából jelentős szakszervezetek közötti választásokról szóló törvényjavaslatát elkészítette, aminek későbbi változataiból74 sem lett mindmáig törvény.
     
  2. A magunk részéről – ellentétben a pártok álláspontjával – a fentebb már kifejtett jogelméleti indokok alapján a kollektív munkajogot is magába foglaló, olyan egységes Mt. mellett szálltunk volna síkra, amely magába foglalja a közalkalmazotti és a köztisztviselői munkaviszonyt is. Ezért nem tartanánk szerencsésnek, ha a szakszervezetek közötti választásról külön törvény születne, és az sem szerencsés lépés, hogy a munkaviszonnyal összefüggő törvény az Mt.-n kívül nyert szabályozást. Az egyes intézményeknek külön jogforrásokban történő szabályozása ugyanis széttöri a munkajog dogmatikai rendszerét. Ebből a szempontból közelítjük meg e fejezet befejező gondolataként a Közalkalmazotti Törvény (Kjt.), a Köztisztviselői Törvény (Ktv.) és a Munka Törvénykönyvének (Mt.) egymáshoz való viszonyát.
     
    Itt azonban szükséges megemlíteni, hogy a magyar munkajogtudományban Kiss György tartalmilag hozzánk hasonlóan, törvényszerkesztésileg viszont tőlünk eltérően közelítve a nyugat-európai megoldásokhoz, az intézmény működése szempontjából kisegítő jellegű fizikai (munkás) és adminisztratív (alkalmazott) munkát végző munkavállalók viszonyát az Mt.-be utalná, és csak az érdemi ügyintézést végző hivatalnokokra terjedne ki a Ktv., még akkor is, ha nem hatósági, hanem egyéb közszolgálati (pl. tudományos, kutatási stb.) feladatot látnak el.75
     
  3. Ezzel összefüggésben szólni kell arról is, hogy a gazdasági (Mt.) és a közszolgálati (Kjt. és Ktv.) munkajogra egyaránt kiterjesztve az üzemi balesetvédelem, a gazdasági okból történő felmondás, a munkanélküli segélyezés, a foglalkoztatástámogatás és -igazgatás, a munkaküzdelem (sztrájk), a munkáltatói megszűnésre vonatkozó bérgarancia-alap, valamint a munkaügyi ellenőrzés önálló törvényekben nyert rendezést. Várhatóan az Mt.-nek a munkaügyi érdekvitákra vonatkozó hiányos szabályait ugyancsak egy külön törvény fogja pótolni, valószínűleg felállítva és részletesen szabályozva a közvetítés, az egyeztetés és az arbitrálás köztestületi jellegű intézményrendszerét. A foglalkoztatásigazgatásról, a gazdasági okból történő tömeges felmondásról és a munkanélküli segélyezésről az 1991. évi IV. törvény szól, az üzemegészségügyet és a balesetvédelmet, annak ellenőrzési és igazgatási kérdéseivel együtt, az 1993. évi XCIII. törvény szabályozza. A bérgarancia-alapról az 1994. évi LXVI. törvény szól. A képzés és az átképzés intézményrendszerét az 1993. évi LXXVI. törvény, míg a sztrájkjogot jelenleg az 1989. évi VII. törvény rendezi, az 1996. évi LXXV. törvénnyel nyert szabályozást a munkaügyi ellenőrzés rendszere és rendje. Az itt felsorolt törvények és várhatóan még továbbiak is a gazdasági (Mt.) és a közszolgálati (Kjt. és Ktv.) munkajogi kódexek kiegészítésére szolgálnak a már bemutatott nyugat-európai paneltörvényekhez hasonló módon. A különbség csak az, hogy itt a kapcsolódás a munkajogi kódexekhez, míg Nyugat-Európában direkt vagy indirekt módon a Polgári Törvénykönyvhöz történik.
     
    Megítélésünk szerint ez a folyamat a kodifikált magyar munkajog felszabdalását vonja maga után. Ezért indokolt lenne az itt megemlített törvényeket a közszolgálati jogra is kiterjesztendően az Mt. megfelelő helyeire beépíteni. Mindez megvalósítható lenne túlnyomó részben a munkaügyi kapcsolatokat tartalmazó II. rész, kisebb részben a munkaviszonyt rendező III. rész és a munkaügyi vitákról szóló IV. rész kiegészítésével, a kifejezetten munkaügyi igazgatási kérdéseket pedig a munkaügyi igazgatás egységes rendszerével együtt az Mt.-nek egy újonnan kialakítandó igazgatási részében lehetne szabályozni.
73 Hegedűs: 88–110. o.; Prugberger: Vállalati tulajdon, vállalati önigazgatás, polgári jogias munkajog. Gazdaság és Társadalom, 1990/4. sz.; Uő. Rendszerváltás és a magyar munkajog átalakítása. GT 1990/5. sz.; Uő. A munkajog korszerűsítése a piacgazdálkodás sodrában. Közgazdasági Szemle, 1990/11. sz.
74 Lásd Prugberger T.: Szakszervezeti választások. HVG, 1992. évi 37. sz. 80–82. o.; Vö. Reflexió a szakszervezeti választásokról szóló törvénytervezet munkaanyagához, Tények és Tanácsok, 1992/10. sz. 29–31. o.
75 Kiss Gy.: A piac és az emberi tényező (A rendszerváltás hatása a munka világának szabályozására). Balassi Kiadó Kft., Budapest, 1995. VI. fejezet 2. alcíme.

Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 620 6

A hetedik kiadásban megjelenő mű a magyar munkajogi szabályozást középpontba állítva összehasonlító elemzést ad az európai országok hasonló szabályairól, az eltérések vagy a hasonlóságok indokairól. A könyv átdolgozását az új Munka Törvénykönyve, a közszolgálati törvény megalkotása és a közalkalmazotti törvény jelentős módosulása indokolta. A mű két alappillére az individuális munkajog (a munkaviszony szereplői és a munkaviszony tartalma), illetve a kollektív munkajog (kollektív szerződés, szakszervezet, üzemi tanács).

A könyv a jogi felsőoktatás tankönyve, de a feldolgozás teljessége és mélysége miatt e körön túlmutatva haszonnal forgathatják a munkajog gyakorlati szakemberei és a jogalkalmazók is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/prugberger-nadas-europai-es-magyar-osszehasonlito-munka-es-kozszolgalati-jog//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave