A bolgár szabályozás szociálisabb, mert minden elbocsátott munkavállalónak 1 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítést biztosít. Ezenkívül terhes nőnek, gyermekét egyedül nevelő szülőnek, szoptató anyának, rehabilitálás alatt álló, valamint szorult helyzetben lévő munkavállalónak csak a munkafelügyelőség jóváhagyásával lehet felmondani (Mt. 333. §). A román rendezés a bolgárhoz hasonlít.

Lengyelországban a Kodeks Pracy 36. §-a szabályozza az „üzemi okból” történő csoportos felmondást, amely a német „Massenentlassung” rendszerére épül. Itt is, mind a tervezett létszámleépítés (100 munkavállalót vagy 1000-nél többet foglalkoztató üzem dolgozóinak több mint 10%-át érinti), mind az előzetes közlési és tárgyalási határidő, mind a szociális kiválasztás, mind pedig a végkielégítés (10 évi össz-szolgálati idő esetén 1 havi, 10 és 20 év közöttinél 2 havi, 20 éven felülinél 3 havi átlagbér) tekintetében az előírások a német KGSch. megoldásait követik. Eltérés annyiban van, hogy az üzemi vezetésnek nem az üt.-vel, hanem az üzemi szakszervezettel kell tárgyalnia és a létszámleépítésben együttműködnie. Az üt.-vel csak akkor, ha nincs üzemi szakszervezet. A felmondási ok valódisága a német joghoz hasonlóan, a szociális kiválasztás helyessége viszont a német jog ellenére a bíróság előtt vitatható. Nem vitatható viszont a német joghoz hasonlóan az intézkedés célszerűsége.

Horvátország Mt.-je az „üzletileg indokolt” csoportos felmondást szintén német mintára és a lengyelhez hasonlóan szabályozza, azzal a különbséggel, hogy a munkáltató minden esetben csak az üt. egyetértésével dönthet a szocális alapon történő létszámleépítés tekintetében. A horvát Mt. ennélfogva több jogot ad az üt.-nek, mint a német, ahol az üt.-nek csak állásfoglalási joga van. Ezzel szemben a horvát jog a holland joghoz hasonlóan a rendes munkáltatói felmondásnál is igényli az üt. egyetértését. Az is eltérés a német joghoz viszonyítva, hogy a csoportos felmondási szándékot – amely 20 munkavállalót foglalkoztató üzemből 6 hónapon belül (ez az Irányelv második választható kritériuma) 10% vagy annál több, de minimum 5 munkáltatót érint – a munkavállalónak nemcsak a munkaügyi hivatallal és az üt.-vel, hanem az üzemi szakszervezettel is – a korábbi magyar jogi rendezéshez hasonlóan – közölni kell. Ez erősíti a munkavállalói érdekérvényesítést. Itt is – a rendes felmondáshoz hasonlóan – a felmondási idő (10 évi szolgálati idő alatt 4 hónap, 10–20 év között 5 hónap, 20 év felett 6 hónap) és a végkielégítés nagyságának meghatározásánál nemcsak az adott munkahelyen letöltött idő, hanem valamennyi figyelembevételre kerül.626

A balti államokban Észtország és Litvánia esetében – miként korábban nálunk is – a foglalkoztatástámogatási, illetve munkanélküli segélyezési törvény, Lettországban pedig az Mt. rendezi a csoportos létszámleépítést. A kialakult szabályozás értelmében, ha a munkáltató 3 hónapon belül 10 főt meghaladó munkavállalóinak 10%-ának kíván gazdasági okból felmondani, ezt a munkaügyi központtal, a helyi (települési) önkormányzattal ugyancsak 3 hónappal előbb közölnie kell, és az üzemi szakszervezettel, illetve az üzemi tanáccsal tárgyalnia kell, figyelembe véve a szociális szempontokat a létszámleépítésnél.627