A munkaügyi bíráskodás német megoldása szerint a munkaügyi bíróság elsősorban individuális munkajogvitákkal foglalkozik. E téren a főszabály az, hogy valamennyi munkaügyi jogvita a rendes bíróságtól független munkaügyi bírósági szervezethez tartozik. A kollektív jogviták közül viszont csak azok, amelyek az üzemi alkotmányba foglalt, valamint az érdekvédelmi szervezeteknek biztosított jogok és kötelezettségek megsértésével kapcsolatosak, ideértve a koalíciós tárgyalásokon való részvételi jogot. Idetartoznak még a tarifaszerződéssel és a tömeges felmondással kapcsolatos jogviták is, mely utóbbiban az üzemi tanács is szerepet kaphat.

A munkaügyi per kétfokú jogorvoslattal záródhat. Ha a felek beleegyeznek, akkor az első fokú munkaügyi bíróság elnöke egymaga is bizonyítást vehet fel, sőt döntést is hozhat. Ellenkező esetben bírósági tanács előtt kerül sor a tárgyalásra, melynek elnöke szakbíró, egyik tagja a munkáltatói, másik tagja pedig a munkavállalói érdek-képviseleti oldalról több évre kinevezett laikus bírák közül kerül ki. Az első fokú eljárásra az Arbeitsgerichtsgesetz 3 heti határidőt ad. Az első, ún. egyeztető tárgyalást (Gütertermin) egy munkaügyi szakbíró folytatja le. Ha ez eredménytelen, akkor kerül sor a rendes tárgyalásra (Hauptversammlungstermin), ahol már a munkaügyi bíróság háromtagú tanácsban tárgyal, és ahol a munkaügyi szakbíró mellett két laikus bíró vesz részt, akik közül az egyiket a szakszervezeti, a másikat pedig a munkáltatói szövetségek delegálják. A kerületi munkaügyi bíróság első fokú ítélete ellen a tartományi munkaügyi bírósághoz lehet fellebbezni, ha a perérték a 800 német márkát (DM) eléri. Itt az eljárást 1 hónap alatt kell befejezni. A másodfokú eljárás során lehetőség van új tényt és bizonyítékot előadni, csakúgy, mint a keresetet kiterjeszteni vagy korlátozni. Felülfolyamodványi eljárás esetén a Szövetségi Munkaügyi Bíróság semmítőszékként jár el csupán.628

A francia munkaügyi bíráskodási eljárást a Munka Törvénykönyvébe szerkesztett 1979. évi január 18-ei törvény rendezi. Hasonló módon szabályoz a munkaügyi bíráskodásról szóló 1967. október 10-i belga törvény is. Ezt figyelembe véve a rendes bíróságtól szintén elkülönült szervezetű munkaügyi bíráskodás ugyancsak háromfokú. Első fokon a területi munkaügyi bíróság, a „tribunal du travail” jár el. Innen a megye, a départment székhelyén eljáró munkaügyi bírósághoz, a „cour du travail”-hoz lehet fellebbezni, míg harmadfokon a semmisítőszék, a „Cour de Cassation” jár el. A munkaügyi bíróság mindkét országban szakmai kamarák szerinti tanácsokban tárgyal és szerveződik meg. Ennek megfelelően 5 kamara létezik: a) a vezető munkavállalók kamarája; b) az ipari kamara; c) a kereskedelmi kamara; d) a mezőgazdasági kamara; e) a különböző tevékenységek kamarája. A kamarákban bírákként a munkáltatói és a munkavállalói érdek-képviseleti szervek által megjelölt személyek közül egyenlő arányban megválasztott vagy kinevezett bírák járnak el. Munkavállalói oldalon a bírák elkülönülnek munkás- és alkalmazotti képviseletek részéről delegált bírákra, és az adott ügyben olyan bíró jár el, amilyen a perben érdekelt munkavállaló.629

Az eljáró tanácsok összetételében annyiban van különbség a belga és a francia jog között, hogy míg a belga jog szerint a bíróság elnöke egy szakbíró, és a két „ülnök” egyike a reprezentatív munkáltatói érdek-képviseleti szervnek, míg a másik az ugyancsak reprezentatív szakszervezetek által kijelölt és a munkaügyi miniszter javaslatára a király által 3 évre kinevezett bírák közül választódik ki, addig a francia jogban elnök nincs. Itt kéttagú tanács jár el, ahol az egyik a bíróság azon tagjai közül való, akiket a reprezentatív munkáltatói érdekvédelmi szervek javaslatára, míg a másik azok közül való, akiket a reprezentatív szakszervezetek javaslatára a megfelelő szintű összbírói közgyűlés választ meg bírákul. Ugyanígy választják meg a munkaügyi bíróság elnökét és helyettesét is. A francia jog szerint harmadfokon is ez az eljárási rendszer érvényesül, míg a belga jogrendszerben a semmisítőszéki szinten 3 hivatásos bíró jár el. E vonatkozásban a belga munkaügyi bíróság szervezeti felépítése és tárgyalási rendszere a német megoldáshoz áll közel.630

Eltérés van a francia és a belga jog között még abban is, hogy a francia jogban kiskamarás és nagykamarás eljárás is ismeretes. Ez annyit jelent, hogy kiskamarás eljárásban mindkét oldalról csak egy-egy bíró jár el, míg a nagykamarásban mindkét oldalról két-két bíró. A kiskamara folytatja le a bizonyítási eljárást, hallgatja meg a tanúkat, és vizsgálja át a fizetési jegyzékeket. Ezenkívül az üggyel összefüggésben más szükséges vizsgálatokat is elvégez. A kiskamara egyezség létrehozására törekszik a felek között, közös alávetés esetén pedig határozatot is hozhat. A kiskamarai eljárás nem nyilvános. Ha a kiskamarai vizsgálat, illetve eljárás nem vezet eredményre, az továbbfolytatódik a nagykamara előtt, ahol mindkét oldalról 2-2 munkaügyi bíró jár el. Abban az esetben, ha mind a kiskamara, mind pedig a nagykamara szavazategyenlőség miatt nem tud döntést hozni, egy munkaügyi szakbírót vonnak be, akinek szavazata ügydöntő lesz. A nagykamarai eljárás már nyilvános. Sürgős esetben kiskamara helyett bármely munkaügyi bíró egymaga is eljárhat.631

A luxemburgi munkaügyi bíráskodás a belga rendszerhez hasonlít. Annyiban különbözik tőle, hogy nem három-, hanem csak kétfokú. Ezenkívül ismeri az ún. „gyorsított eljárást”. Az 1959. december 6-i törvény szerint gyorsított eljárás során az elnök személyét széles körű intézkedési jogok illetik meg: gyorsított bizonyításfelvételt rendelhet el, meggyorsíthatja a vizsgálati eljárást, továbbá „gyorsított részfizetésre” kötelezheti azt a felet, aki előreláthatóan pervesztes lesz.632

Összegzésképpen az első típusról elmondhatjuk, hogy mind a három fokon munkaügyi szakbíróság jár el, ahol a harmadik fok sohasem revideál, hanem csak helybenhagy vagy kasszál. A két alaprendszer a német és a francia, mely kettőnek kombinációját képezi a belga rendszer, ahol a tartalmi elemek inkább a németből, a formaiak pedig a franciából kerültek átvételre. A luxemburgi jogot direkt módon a belga, áttételesen pedig a német és a francia jog termékenyítette meg.

A munkaügyi bírósági hatáskörbe a következő fő ügycsoportok tartoznak:

A munkaügyi bíróság működését az olasz Pp. IV. fejezetébe foglalt előírások értelmében három alapelv jellemzi:

A spanyol és a portugál munkaügyi bíráskodás az olasz megoldást követi. Az 1990–91. évi magyar kodifikációs tervezetek is ezt a modellt követték, és csak a kodifikáció legvégső fázisában következett be ettől eltérés az első fokú eljárást érintve, a német megoldáshoz közelítéssel.633

A dán munkaügyi bírósági rendszer teljesen megegyezik a hollanddal, azzal a különbséggel, hogy az Igazságügyi Minisztérium előzetes hozzájárulásával a jelentős ügyeket szakbíróságok elé lehet vinni. Így munkaügyi szakbíróság elé vihetők a jelentősebb munkaügyi viták is. Ilyenként kezeli a dán jog az alkalmazottak és főleg a közalkalmazottak munkaügyi jogvitáit. Kifejezetten munkaügyi bíróság csak a tarifaszerződések megsértésével kapcsolatos ügyekben jár el, amit azonban egyeztetőbizottsági eljárásnak kell megelőznie.635

A munkaügyi bíróság, azaz a Labour Court hatáskörébe mindenekelőtt a szociálpartnerségből adódó ügyek tartoznak. Vizsgálati eljárást azonban lefolytat individuális munkaügyi vitákban is. Ez mindenekelőtt az ún. „felmondásvédelmi” törvénnyel kapcsolatos ügyekre vonatkozik, ahol az ilyen ügyekben vizsgálatot folytat, és érvényt szerez a felmondásvédelmi előírások megsértéséből eredő kártérítési igényeknek. Az individuális munkajogviták körébe idetartoznak a nemeket érintő diszkriminációs ügyek.

A diszkriminációs és a szociálpartnerségből adódó ügyek tárgyalásainál a munkaügyi bíróság munkáját segíti a két szakmai komisszár, akik közül az egyiket a munkavállaló, míg a másikat a munkáltatói érdekvédelmi szervezetek delegálják. A szakmai komisszárok döntéseivel szemben jogorvoslattal lehet élni: vagy a munkaügyi bírósághoz vagy a munkaügyi törvényszékhez. A munkaügyi bíróság, illetve a munkaügyi törvényszék döntésével szemben revíziós lehetőség áll fenn a High Courthoz. Az elbocsátás és a felmondás kérdésében hozott munkaügyi törvényszéki határozat ugyancsak alternatív módon, vagy a Circuit Court, vagy pedig a High Court előtt támadható meg.636

Az Egyesült Királyságban 1965-ig hasonló megoldás érvényesült, mint Írországban. 1965-től azonban a munkaügyi bíráskodás az írországinál sokkal szélesebb körben terjedt el. A munkaügyi bíróságok hatáskörét a munkaügyi bíráskodásról szóló 1965. évi „Act” öt fő ügykörre nézve határozta meg. Így a munkaügyi bíróságok hatáskörébe tartoznak:

A munkaügyi bíróság összetételét mindkét szinten a következők jellemzik: Az eljáró munkaügyi bíróság egy elnökből és két laikus bíróból áll. Az elnök vagy „barrister” vagy „solicitor” lehet, amelynek előfeltétele legalább 7 éves szakmai gyakorlat. Ezenkívül a bíróság eljáró tanácsában két laikus bíró foglal helyet, akik közül az egyik a munkavállalói, míg a másik a munkáltatói érdekvédelmi szervezetek szempontjait képviseli. Őket a Munkaügyi Minisztérium az érdekvédelmi szervezetek jelöltjei közül nevezi ki.

Az Egyesült Királyságban a munkaügyi bírósági eljárásra főszabályként 3 hónap áll nyitva, azaz 3 hónapon belül le kell tárgyalni az ügyet. Bizonyos ügyekben azonban csak 6 hét áll a bíróság rendelkezésére. Vannak azonban olyan ügyek is, amelyekben az eljáró bíróságnak 6 hónap áll rendelkezésre. Ezzel szemben a fellebbezést egységesen 42 hét alatt kell elbírálni. A másodfokú munkaügyi bíróság határozatával szemben jogorvoslattal lehet élni a Court of Appeal-hoz vagy pedig a Lordok Házához, ahol csak megsemmisítés és új eljárásra utalás kérhető. Igen lényeges körülmény az is, hogy munkaügyi bírósághoz történő keresetbenyújtást megelőzően a feleknek kötelező egyeztetést kell lefolytatniuk az ACAS, azaz a kollektív munkaügyi érdekvitákban eljáró Egyeztető Közvetítő Hivatal előtt. Ha ennek elmulasztását észleli a bíróság, a feleket az eljárás felfüggesztése mellett az ACAS előtti egyeztető eljárás lefolytatására kötelezi, amelyre az elévülési időn belül korlátlan lehetőség van.637

Az itt fel nem sorolt ügycsoportokhoz tartozó munkaügyi vitákban továbbra is a rendes bíróságok járnak el az ír joghoz hasonló szervezeti felállásban. Ez következik abból, hogy Írország csak e században szakadt el Nagy-Britanniától, és így ott is az Egyesült Királyság joga volt hatályban. Ennélfogva a bírósági szervezet és eljárás ma is azonos.