Ez a foglalkoztatási forma lényegében a német Hartz-reformmal kialakított „ich AG.”-szerű foglalkoztatásról van szó, amelyet korábban tb-járulékfizetést és munkavégzési időt igazoló e célra szolgált kis könyvbe történt bélyegberagasztásos rendszer tanúsított. E helyett a Bajnai-kormány egy bürokratikus alkalmi munkavállalási szerződési és nyilvántartási rendszert vezetett be, amelyet a második Orbán-kormány helytálló módon kiiktatott, de a bélyeglerovási rendszert nem újította fel azért, hogy ne akadályozza semmi az alkalmi munkavállalást és ez által a jövedelemszerzési lehetőséget. Megítélésem szerint azonban a munkaviszony-létesítést igazoló kiskönyves bélyegragasztási rendszert helye lenne visszaállítani, mivel ez részben munkavégzési időt bizonyítana, részben pedig a társadalombiztosítási alapot is gyarapítaná. Jelenleg a helyzet ugyanis az, hogy az alkalmi munka, illetve az egyszerűsített foglalkoztatás nem nyújt egészségbiztosítást és nem járul hozzá a nyugdíjjogosultsághoz szükségesi idő megszerzéséhez. Problematikusnak látszik ezen túlmenően az is, hogy az új Mt. 203. § (2) bekezdése is, mivel tiltja cselekvőképtelen személy egyszerűsített foglalkoztatását, illetve alkalmi munkavállalását. Ez a tilalom nyilván azért született, hogy a cselekvőképteleneket megvédje a kihasználástól. Szerintem azonban a cselekvőképtelen megvédhető azzal, ha gyámja vagy gondnoka köti meg helyette a foglalkoztatási szerződést, amit a munkaügyi felügyelettel is közölni kellene.