MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog
2. § Az érdekegyeztetés és a tarifaszerződés a közép-kelet-európai régióban
A tarifatárgyalásokról az 1991. május 23-án kiadott lengyel, valamint a kollektív tárgyalásokról a Cseh és a Szlovák Köztársaságban még közösen megalkotott 2/1991. évi törvény alapján mindhárom ország új Mt.-je hasonlóan szabályozza a koalíciós tárgyalások és a kollektív szerződések rendszerét. Mindhárom államban igen jelentős a vállalati-üzemi kollektív szerződések súlya, nyilván az üzemitanács-megállapodások hiánya miatt. Mindkét itt említett jogforrás nyugat-európai mintára rendezi a vállalati kereteket meghaladó országos, területi és ágazati tarifatárgyalások rendszerét. Mindkét jogforrás kimondja, hogy sem a munkáltatói, sem a szakszervezeti oldal nem térhet ki a kollektív tárgyalásra irányuló megkeresések elől. Vagyis a nyugati, de ugyanúgy a magyar szabályozás mintájára tárgyalási kötelezettség áll fenn, tarifaszerződés-kötési kötelezettség azonban érthető módon nem. Lengyelországban az érdekegyeztetés országos szinten a jogi szabályozás értelmében kétoldalú, ami ugyancsak a német „Tarifsgesetz” megoldására emlékeztet. Az infláció megfékezése érdekében azonban a bérek alakításába a lengyel kormány keményen beleszól, és nem bízza azok alakítását sem üzemközi, sem üzemi szinten a koalíciós partnerekre. A kormány továbbra is központilag határozza meg az egyes munkakörök bérkereteit, amelyektől sem az üzemközi, sem az üzemi tarifaszerződések nem térhetnek el. Újabban ezért mintegy alulról elindulva területi, valamint országos ágazati és általános szinten kezd kialakulni a tripartit érdekegyeztetés. A tárgyalásokon való részvétel és a kollektív szerződéskötés azonban nincsen reprezentativitási feltételekhez kötve. Mindez még a bérkérdésekre csak konzultatív és javaslattételi jelleggel vonatkozik. A szakszervezeti pluralizmust áthidalni nem tudó komplikált érdekegyeztetési szabályokon kívül ezért sem kerül sor új kollektív szerződéskötésekre a bérkérdésekben sem. Ezzel ellentétben Csehország és Szlovákia a bérezés kérdésében is teljesen bevezette a háromoldalú országos érdekegyeztetést.827 Újabban ezért mintegy alulról elindulva területi, valamint országos ágazati és általános szinten kezd kialakulni a tripartit érdekegyeztetés. A tárgyalásokon való részvétel és a kollektív szerződéskötés azonban nincsen reprezentativitási feltételekhez kötve. Mindez bérkérdésekre még csak konzultatív és javaslattételi jelleggel vonatkozik.
Ugyancsak a német megoldáshoz hasonlít az is, hogy a vállalati szintet meghaladó tarifaszerződés-kötés alanya munkáltatói részről – ellentétben a magyarral – csakis munkáltatói érdekvédelmi szervezet lehet.828 A magyar megoldás ezzel szemben privilegizált helyzetet biztosít a munkaadók számára azzal, hogy az érdekvédelmi szervezeteiken kívül ők maguk is felléphetnek kollektív szerződéskötő partnerként (egy vagy több munkáltató – Mt. 31. §), míg munkáltatói oldalon csak a szakszervezet. Szigorú jogértelmezés szerint ugyanis Magyarországon az üzemi tanács ki van zárva a kollektívszerződés-kötési rendszerből, míg a vállalati-üzemi szinten ez a helyzet, de ugyanakkor a vállalati léptékeket meghaladó kollektívszerződés-kötésben az egyes munkáltatók nem vehetnek részt, csak szervezeteik. Ez vonatkozik a szerződéskötést megelőző tarifatárgyalási rendszerre is. Német megoldás mindkét rendszerben az is, hogy, ha mind országos, mind ágazati, mind területi, mind pedig üzemi szinten munkavállalói és munkáltatói képviseleti oldalon több szakszervezet, illetőleg munkáltatói érdek-képviseleti szervezet jelentkezik, taglétszámuk arányában külön-külön, vagy egymással együttműködési szerződést kötve együttesen is felléphetnek. A koalíciós felek idevonatkozó jogait tehát a frankofon–latin megoldáshoz hasonló korlátozó előírások nem kötik. Mint már kimutattuk, a magyar szabályozás e vonatkozásban „egy lábon állva” hasonlít a frankofon–latin megoldáshoz. Míg azonban a magyar – diszkriminatív módon – csak a szakszervezetek szereplését korlátozza a reprezentativitással összefüggő előírásaival, addig a nyugat-európai frankofon–latin államokban az idevonatkozó megkötések mindkét irányban egyenlőek.
Az érdekegyeztetési rendszernek a szlovén, a horvát, a boszniai, szerb és horvát/bosnyák, a román, a bolgár és az orosz szabályozása, csakúgy mint az ukráné és a legtöbb szovjet utódállamé, országos szinten háromoldalú érdekegyeztetést alakított ki, amelyben erőteljes az állam részvételi szerepe a munkáltatói és a munkavállalói érdekvédelmi szervezetek mellett. Ez a megoldás lényegében a Franciaországban és a Benelux államokban kialakult rendszer leegyszerűsített formájú átvétele. Szlovéniában, Horvátországban és Bulgáriában a módosított Mt.-k értelmében nemcsak országos, hanem ágazati szinten is kialakították a reprezentativitási szempontokból is egyenlő esélyű háromoldalú érdekegyeztetési rendszert, ahol azonban – a csehhez és a szlovákhoz hasonlóan – az antiinflációs politika miatt a kormány szerepe szintén túlsúlyos.829 E szerepvállalásban a kormányt még a kereskedelmi kamara is segíti, amely az osztrák megoldáshoz hasonlóan szintén tarifatárgyalásra és szerződéskötésre jogosult fél. Ami a reprezentativitási feltételek meghatározását illeti, a bolgár szabályozás hasonlít a megreformált új magyar szabályozáshoz, azt azonban több mint fél évtizeddel megelőzte. A bolgár megoldásnál az országos ÉT-be kerülés feltétele, hogy a) egy szakszervezet legalább 50 000, a munkáltatói érdekvédelmi szervezet 500 taggal rendelkezzen; b) a szakszervezet az adott ágazat több mint a felét képviselje, a munkáltatói szervezet pedig az adott ágazatnál több terület gazdálkodását érintse; c) továbbá mindkettőnek nemzeti és területi szinten szervezetei legyenek.830
Romániában az 1997. évi 130. törvénnyel módosított 1991. évi 13. törvény értelmében az országos érdekegyeztetés szintjén az Országos Érdekegyeztetési Tanács működik, az ágazati érdekegyeztetés szintjén pedig az egyes gazdasági ágazatoknak megfelelő ágazati érdekegyeztető tanácsok. Ez lényegében a belga érdekegyeztetési rendszer átvétele azzal, hogy – a belgával ellentétben – a területi érdekegyeztetést külön nem szabályozza. Ennek ellenére azonban az érdekegyeztetésbe a kapott információk szerint a területi érdekvédelmi szervezeteket is bekapcsolják. Így például az állam a bányászok munkaviszonyát érintő kérdések szabályozása előtt az országos bányászszakszervezeteken kívül meghívja a zsil-völgyi és nagybányai bányászszakszervezetet, de ugyanígy mindkét terület bányavállalatainak szövetségeit is. E háromoldalú érdekegyeztetésben azonban erőteljes az állam aktív kezdeményező és irányító szerepe. Ezért e háromoldalú érdekegyeztetést bizonyos etatizmus hatja át. Ez negatívum a magyar országos érdekegyeztetés szabályozásához és gyakorlatához képest, ugyanakkor viszont pozitívum, hogy – ellentétben a magyar Mt.-vel – nemcsak az országos, hanem az ágazati érdekegyeztetés mechanizmusát is rendezi.831
Oroszországban „A társadalmi partnerségről …” szóló elnöki rendelet szerint 1992-től kezdve minden évben az állam és a szakszervezeti, valamint a munkáltatói érdekvédelmi konföderációk részvételével országos általános, valamint ágazati szinten háromoldalú keretmegállapodásokat kell kötni. A keretmegállapodások megkötését megelőző tárgyalási mechanizmus szabályozása ugyancsak a belga megoldáshoz hasonlít. A rendelet egyes pontjaiból azonban kitűnik, hogy itt is igen erős a háromoldalú egyeztetési tárgyalások és a keretmegállapodások tartalmának kialakítása során az állam meghatározó szerepe. Eme országos és ágazati keretszerződésekben kell meghatározni a mindenkori árindexváltozásnak megfelelő bérmozgást, a szociális garanciákat, a munkaviszony-megszüntetés feltételeit és a vállalati hatékonyság növelésének országos és ágazati kérdéseit. Az országos és ágazati keretszerződéseknek ez a rendszere, az előbb tárgyalt államok érdekegyeztetési és tarifatárgyalási, valamint kollektív szerződéskötési gyakorlatához hasonlóan, alapjait érintve megfelel a modern nyugat-európai érdekegyeztetés és tarifatárgyalás gyakorlatának. Emellett azonban a többi, eddig tárgyalt közép-kelet-európai országhoz hasonlóan itt is megtalálható a vállalati kollektív szerződéskötések korábbi gyakorlata, ami pótolja az üzemi tanácsok és az üzemi megállapodáskötések hiányát. Ezzel függ össze az a korábban már említett megoldás, mely szerint a vállalati-üzemi kollektív szerződés megkötésénél a szakszervezetek mellett jelentős szerepet játszik a vállalati-üzemi közgyűlés is.832
Ami a kollektív szerződések megkötésére irányuló jogosultságot illeti, Romániában, Bulgáriában, Oroszországban és a többi utódállamban egyaránt – a német megoldáshoz hasonlóan – a korlátozás nélküli tarifatárgyalási és kollektív szerződéskötési jogosultság érvényesül, az érdekképviselet mindkét oldalát érintve. Ennek kapcsán nemcsak Lengyelországban, hanem Csehországban és Szlovákiában az 1991. évi 2. törvény, Romániában pedig az 1991. évi 13. törvény alapján a szakszervezetek egymással egyezséget kötve közösen léphetnek fel a kollektív szerződéskötés során a munkáltatói érdekvédelmi szervek ellenérdekű partnereként. Ugyanez a helyzet Bulgáriában is. A román jog e vonatkozásban annyiban egészül ki, hogy vállalati és üzemi szinten releváns szakszervezetek hiányában az egyes vállalati és üzemi munkahelyi közösségek egymással megállapodva léphetnek fel munkavállalói oldalon a kollektív szerződéskötés során a munkáltatóval, illetve a munkáltatói érdekvédelmi szervezetekkel szemben.833 Csakhogy míg Lengyelország, Horvátország, Oroszország és más volt szovjet utódállam esetében a plurális szakszervezeti képviselet (Lengyelországban erőteljesebben, a volt szovjet utódállamokban kevésbé) kialakult, addig Csehországban, Szlovákiában, Bulgáriában és Romániában a koalíciós szerződés szabadsága ellenére még mindig minden ágazatban és vállalatnál csak egy munkaadói és munkavállalói érdekvédelmi szervezet, illetve azok egytípusú szervezeti egyesülése létezik és lép fel a koalíciós tárgyalások során.834 Csehország és Szlovákia ezen kívül 2001-re átvette a munkáltatói jogutódlásról szóló 77/187. EGK Irányelvnek a KSZ max. egy évig terjedő kötelező hatályban tartását.835
A balti államok közül Litvániában a 2000-ben megalkotott kollektívszerződési törvény az érdekegyeztetés három szintű fórumát különbözteti meg:
- Vállalati szinten egyfelől munkáltató és/vagy a munkáltatót képviselő érdekvédelmi szövetség, másfelől a vállalati/munkahelyi szakszervezet érdekegyeztetési fórumát, ahol a munkahelyi kollektív szerződés köttetik;
- központi általános és ágazati szinten kétoldalú (bipartit) érdekegyeztetés, valamint kollektív szerződéskötés az országos munkáltatói szövetség és az országos szakszervezeti szövetség között;
- valamint tripartit országos ágazati és általános érdekegyeztetés az állam és az országos érdekvédelmi szövetségek részvételével. A kollektív szerződés főszabályként egyéves időtartamra szól, amelynek hatálya alatt munkaküzdelmet folytatni tilos. Alacsonyabb szintű kollektív szerződés a magasabb szintűtől csak akkor térhet el, ha az a munkavállalóra kedvezőbb (Günstigkeitsprinzip).
A kollektív szerződést írásban kell megkötni és regisztráltatni kell a munkaügyi minisztériumnál.836 Litvániában az érdekegyeztetés és a kollektív szerződés intézményét a kollektív megállapodásokról szóló 2001. évi törvény a litvánhoz hasonlóan rendezi.837 Lettországban ezt a területet a 2002 júniusában hatálybalépett Mt. rendezi, amely csak abban különbözik az előző két balti államtól, hogy kollektív szerződéskötésre valamennyi szinten azok az érdekvédelmi szervezetek jogosultak, amelyek egymaguk vagy konföderációban az adott szinten a saját oldalukat 60%-ot elérve képviselik.838
Összegezve az eddigieket, megállapítható, hogy országos általános és ágazati szinten korporatív jellegű háromoldalú érdekegyeztetési rendszer a jellemző, ahol a konföderációk mindkét oldalán a reprezentativitási feltételek azonosak. Ez vonatkozik a balti államokra is.839 Lengyelország azonban e téren is erőteljesebben a német mintát követve, kivételt képez ez alól. A kollektív szerződések azonban ma már az egész közép-kelet-európai régióban országos általános, ágazati és üzemi-vállalati szinten egyaránt megjelennek, területi szinten viszont még hiány áll fenn.
827 Sieg: 509.; Szurgacz: 194–196. o.; Sobotka: Workshop OBS., Heka, 34–35. o.
828 Kostechka (1992): 323. o.
829 Kostecka (1994): 436–437.; Vladarova: 362. o.; Stanajovic: Workshop OBS.
830 Kreuter–Potocjak: 439–440. o.
831 Román Mt.-t módosított 1991. évi 13. tv.; Bővebb információ: Lazar Rozalia Ana, Konferencia a kelet-európai jogátalakítás kérdéseiről. Wien, Juridicum, 1993. február 14–26.; Maarcas C.: Workshop OBS.
832 Berki: 42. o.; Heger–Weller: 467. o.
833 Berki: 42. o.; Lengyel Szt. 30.; Kostecka, H.: 322–323. o.; A román Mt.-t módosító 1991. évi 13. tv.
834 Plank, K. Prof. a Szlovák Legfelsőbb Bíróság elnökének (Pozsony) a Cseh és a Szlovák, Prof. Popov P. (Sofia) a bolgár és Lazar Rozalia Ana, a Román Legfelsőbb Bíróság bírájának (Bukarest) a román munkajog átalakulásáról adott tájékoztatása az 1993. február 14–26. közötti, a kelet-európai jogátalakítás kérdéseiről tartott konferencián. Wien, Juridicum.; Kreuter–Potocjak: 439. o.; Scharf: 166. o.
835 Hüttlava: Int. Conf. 26–27 April, 2001.; Madliak: kézirat. 2. és 10. o.
836 Kohl–Platzer: 38–39. o.
837 Kohl–Platzer: 50. o.
838 Kohl–Platzer: 44. o.
839 Scharf W. és Philips K.: Workshop OBS.
Tartalomjegyzék
- Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog
- Impresszum
- Előszó
- I. rész: A munkajogi szabályozás eredete, rendszere és alapelvei
- I. fejezet: Kiindulás, rendszertani kérdések és történelmi tapasztalatok
- 1. § A munkajog jogági hovatartozása és pozitív jogi megjelenítése
- 2. § A munkajog kialakulása és szabályozásának fejlődése Európa II. világháború utáni kettéosztásáig
- 3. § A közép-kelet-európai és a magyar munkajogfejlődés a II. világháborút követő szocialista-kommunista hatalomátvétel után
- 4. § A rendszerváltás hatása a közép-kelet-európai térség munkajogára
- 5. § A nyugat-európai munkajogi szabályozás alakulásának rövid áttekintése
- 6. § Munkajogi jogforrások: az európai és a magyar munkajog forrásai
- 7. § A munkajogi jognyilatkozatok, érvényük és hatályuk ideje
- 8. § A mai magyar munkajog megreformálásának menete és állása – kodifikáció vagy részletszabályozás
- 9. § A közalkalmazotti, a köztisztviselői és a gazdasági „munkatörvények” egymáshoz és a Ptk.-hoz való viszonya
- 10. § Levonható elvi következtetés a munkajogi szabályozás jellegére – egységesítés európai uniós szinten
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A munkajog jogági hovatartozása és pozitív jogi megjelenítése
- II. fejezet: A munkával összefüggő szociális és egyéni alapjogok, szabályozási elvek
- 1. § A magyar szabályozás elvei és az Európai, valamint a Bizottsági Szociálcharta
- 2. § A Polgári Törvénykönyvre való utalás kérdése
- 3. § A munkajog alapelveinek strukturális áttekintése
- 4. § A diszkrimináció kérdése a kollektív és az egyéni munkajogi kapcsolatokban
- 5. § A munkaügyi viták elvi kérdései
- 6. § A munkaügyi szakigazgatás intézménye és hovatartozása
- 7. § Néhány észrevétel a nyugat-európai és a magyar munkajogi szabályozás rendszeréhez
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A magyar szabályozás elvei és az Európai, valamint a Bizottsági Szociálcharta
- I. fejezet: Kiindulás, rendszertani kérdések és történelmi tapasztalatok
- II. rész: Az individuális munkajog
- III. fejezet: Az individuális munkaviszonyba tartozó és szabályozandó jogintézmények
- IV. fejezet: Az individuális munkajog (munkaszerződés) és a közszolgálat jogi szabályozásának jogforrási szerkezete
- V. fejezet: A munkaviszony szereplői (jogalanyai)
- VI. fejezet: A munkaviszony létesítése – a munkaszerződés
- 1. § A munkaszerződés jellege, formája és tartalma
- 2. § A munkaszerződés időtartama
- 3. § A pályázat és a választás
- 4. § A munkaszerződés megkötésével és a további jogviszonnyal kapcsolatos kötelezettségek
- 5. § A közalkalmazotti és a köztisztviselői jogviszony létesítésének feltételei és módjai
- 6. § A munkaviszony keletkezése és a munkaszerződés a közép-kelet-európai régió államaiban
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A munkaszerződés jellege, formája és tartalma
- VII. fejezet: A munkaviszony szerződéses módosítása
- 1. § A munkaszerződés módosításának főbb esetei a nyugat-európai államok gyakorlatában
- 2. § A munkaszerződés módosításának főbb esetei az új magyar jogi szabályozásban
- 3. § A munkaszerződés ideiglenes módosításának sajátos esete: átirányítás, helyettesítés, kiküldetés és a kirendelés-átengedés, valamint a posting
- 2. § A közszolgálati jogviszony módosítása
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A munkaszerződés módosításának főbb esetei a nyugat-európai államok gyakorlatában
- VIII. fejezet: A munkavégzés szabályai – munkáltatói, valamint munkavállalói jogok és kötelezettségek
- IX. fejezet: A munkaidő, a pihenőidő és a szabadság rendezése
- 1. § A munkaidő
- 2. § A pihenőidő európai uniós, tagállami és hazai rendezése
- 3. § A szabadság
- 4. § A munkaidő, a pihenőidő és a szabadság rendezése a közalkalmazotti és a közszolgálati jogviszonyban
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- X. fejezet: A munka díjazásának rendszere – a munkabér
- 1. § A munka díjazásának rendszere az Európai Unió tagállamai körében
- 2. § A munka díjazásának magyar jogi szabályozása
- 3. § A közszolgálati előmeneteli, besorolási és illetményrendszer
- 4. § A munkabér és illetmény védelmének a magán- és közszolgálatban egységesen érvényesülő szabályai
- 5. § Ingyenes, szívességi jellegű munkavégzés
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- XI. fejezet: A munkajogi felelősség rendszere és tartalma
- 1. § A fegyelmi felelősség és a kártérítési felelősség kodifikációs sorsa, valamint a két felelősség jogdogmatikai alapja
- 2. § A munkavállalót terhelő kártérítési felelősség
- 1. A munkavállaló kártérítési felelősségének főbb formái és szabályozása a nyugat-európai jogban
- 2. A munkavállaló felelőssége az általa okozott kárért a munkáltató közvetlen irányítása mellett végzett munka során, a magyar jog szerint
- 3. A munkavállaló felelőssége a saját szervezésű, közvetlenül nem irányított munkavégzés során okozott kárért
- 4. A kizárólagos őrizetben álló vagyontárgyakért fennálló munkavállalói felelősség
- 5. A munkavállalói biztosíték
- 6. A kártérítési, illetve a hiánymegtérítési igény érvényesítése
- 7. A munkavállalót terhelő kártérítést befolyásoló külső tényezők
- 3. § A munkáltatót terhelő kártérítési felelősség
- 1. A munkajogi kárfelelősség szabályozásának elvei és rendszere
- 2. A munkáltatónak a munkavállaló irányában fennálló speciális veszélyes üzemi jellegű felelőssége az új Mt. hatálybalépése után
- 3. A munkáltatónak a munkavállaló által a munkahelyre bevitt tárgyaiért fennálló felelőssége
- 4. Közös enyhítő szabály a 2. és 3. pontban foglalt felelősségi alakzatra
- 5. A munkáltató kifelé jelentkező felelőssége a munkavállaló által okozot károkért, valamint felelőssége a munkavállalót kívülállók részéről érő károkért
- 1. A munkajogi kárfelelősség szabályozásának elvei és rendszere
- 4. § A közalkalmazotti és köztisztviselői felelősség
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A fegyelmi felelősség és a kártérítési felelősség kodifikációs sorsa, valamint a két felelősség jogdogmatikai alapja
- XII. fejezet: A munkaviszony (munkaszerződés) megszűnése és megszüntetése
- 1. § A munkaviszony megszűnésének és megszüntetésének szabályai a nyugat-európai munkajogban
- 1. A munkaviszony megszűnésének és megszüntetésének esetei általában
- 2. A rendes felmondás
- 3. A gazdasági okból történő csoportos létszámleépítés
- 4. A munkavállaló részéről történő rendes felmondás
- 5. A rendkívüli felmondás
- 6. A rendes és a rendkívüli felmondás jogszerűtlen gyakorlása
- 7. A munkáltató cég jogutód nélküli megszűnése, a csődeljárás, a munkáltató, valamint a munkavállaló halála
- 8. A munkáltató munkaviszony-megszűnéssel kapcsolatos munkaerő-piaci és igazolási kötelezettségei
- 1. A munkaviszony megszűnésének és megszüntetésének esetei általában
- 2. § A munkaviszony megszűnése és megszüntetése az új magyar jogi szabályozásban
- 3. § A közalkalmazotti és a köztisztviselői jogviszony megszűnése
- 1. Elvi kérdések
- 2. A tételes szabályozás néhány problémája
- 3. A közalkalmazotti és a köztisztviselői jogviszony megszűnésével kapcsolatos egyes problémák
- 4. Az áthelyezés
- 5. A vezetői megbízatás megszűnésének speciális szabályai
- 6. Csoportos létszámleépítés a közszolgálatban
- 7. A köztisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetése
- 8. Összegző megállapítások
- 1. Elvi kérdések
- 4. § Munkaviszony-megszűnés és a gazdasági okokból történő tömeges felmondás alakulása a posztkommunista államokban
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A munkaviszony megszűnésének és megszüntetésének szabályai a nyugat-európai munkajogban
- XIII. fejezet: A munkaviszonyból eredő munkajogi viták
- 1. § A munkajogi viták rendezése az Európai Közösség tagországaiban
- 2. § A kollektív és az individuális munkaügyi jogviták rendezésének új hazai szabályozása
- 3. § Közszolgálati jogvita és etikai eljárás
- 4. § A munkaügyi jogviták a közép-kelet-európai posztkommunista régióban
- 5. § Az Európai Törvényszék
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- XIV. fejezet: Vállalkozási és megbízás jellegű munkaviszonyok
- 1. § Általános jellemzés
- 2. § A részmunkaidős és a határozott időtartamra szóló munkajogviszony
- 3. § A vezetőalkalmazotti-menedzseri szerződés
- 4. § A bedolgozói (házi) jogviszony
- 5. § A képernyős házi távmunka
- 6. § A munkaerő-kölcsönzés
- 7. § Az iskolaszövetkezet és a tagja közötti munkaviszony
- 8. § Több munkáltató által létesített munkajogviszony
- 9. § Egyszerűsített foglalkoztatás, alkalmi munka
- 10. § Az átalányelszámolásos munkaviszony
- 11. § A tagsági alapon álló munkavégzés
- 12. § A részesművelés
- 13. § Csoportos munkavállalási formák
- 14. § A köztulajdonban álló munkavállalóval fennálló munkaviszony
- 15. § A közigazgatási szervnél köztisztviselői feladatokat ellátó munkavállalók
- 16. § Az önfoglalkoztatás intézménye a nyugat-európai és a magyar munkajogban
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § Általános jellemzés
- XV. fejezet: A munkavédelem és a munkaegészségügy európai és magyar szabályrendszere
- 1. § A munkavédelem és a munkaegészségügy általános európai uniós előírásai
- 2. § Az egyedi irányelvek és magyar jogforrási párjuk
- 3. § A munka- és a balesetvédelem kodifikált általános magyar szabályozásának a vezérfonala
- 1. Általános kérdések és a munkavédelem jogi alapelvei
- 2. Az állam munkavédelmi feladatai
- 3. A munkáltatók és a munkavállalók jogai és kötelezettségei a biztonságos munkavégzés követelményeinek a megvalósításában
- 4. Munkavédelmi érdekképviselet, érdekegyeztetés
- 5. A munkavédelmi előírások harmonizációs célzatú 2004. évi szigorítása
- 6. A munkavédelmi előírások betartásának kérdése a gyakorlatban
- 1. Általános kérdések és a munkavédelem jogi alapelvei
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A munkavédelem és a munkaegészségügy általános európai uniós előírásai
- III. rész: Munkaügyi kapcsolatok – kollektív munkajog
- XVI. fejezet: A kollektív munkajog rendszere és célja
- XVII. fejezet: A koalíciós szervezetek és a koalíciós tárgyalások joga
- 1. § Az idevonatkozó jogi szabályozás a fejlett nyugat-európai piacgazdasági rendszerekben
- 2. § A koalíciós szervezetek jogállásának szabályozása a közép-kelet európai államokban
- 3. § A munkavállalói és a munkáltatói érdekvédelmi szervezetek, valamint az érdekegyeztetési és a kollektív tárgyalási rendszer hazai szabályozása
- 1. A szakszervezetek és a munkáltatói érdek-képviseleti szervezetek általában és a munka világában
- 2. A közszolgálatban dolgozók érdekvédelmi szervezetei
- 3. Az érdekegyeztetés rendszere a gazdasági munkajogban
- 4. Érdekegyeztetési mechanizmus a közszolgálat területén
- 4.1. A közszolgálati érdekegyeztetés struktúrája
- 4.2. Közszolgálati országos, ágazati és területi, valamint munkahelyi érdekegyeztetés
- 4.3. Közalkalmazotti érdekegyeztetési rendszer
- 4.4. Önkormányzati (közalkalmazotti) (területi, illetve helyi) Érdekegyeztetési Fórum
- 4.5. Szakszervezetek Érdekegyeztető Fóruma (SzÉF)
- 4.1. A közszolgálati érdekegyeztetés struktúrája
- 5. A közszolgálati és a munkajogi érdekegyeztetés találkozása
- 1. A szakszervezetek és a munkáltatói érdek-képviseleti szervezetek általában és a munka világában
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- XVIII. fejezet: A kollektív szerződés
- 1. § A kollektív szerződés a nyugat-európai munkajogban
- 1. A tarifaszerződés és az egyéb kollektív megállapodások elhatárolása, valamint a kollektív szerződés fogalma
- 2. A tarifaszerződés mögött álló jogforrási rendezés
- 3. A kollektív szerződés megkötésének speciális szabályai
- 4. A tarifaszerződés tartalma
- 5. A tarifaszerződést megkötő felek és a reprezentativitás kérdése
- 6. A tarifaszerződés hatálya, valamint kiterjesztésének és korlátozásának kérdése a nyugat-európai szabályozásban
- 7. A kollektív megállapodás mint neokorporativizmus
- 8. Összegző jellemzés a nyugat-európai koalíciós tárgyalási és tarifaszerződés-kötési rendszerről
- 9. Európai kollektív szerződés
- 2. § Az érdekegyeztetés és a tarifaszerződés a közép-kelet-európai régióban
- 3. § A kollektív szerződés a magyar munkajogban
- 1. A kollektív szerződés a reálszocializmus időszakának magyar munkajogi szabályozásában
- 2. A kollektív szerződés az új magyar Munka Törvénykönyve szerint
- 2.1. Általános elvi jogdogmatikai kérdések
- 2.2. A szerződéskötési jogosultság problémaköre
- 2.3. A kollektív szerződés kiterjesztésének a kérdése
- 2.4. A kollektív szerződés hatályának rendezése
- 2.5. A kollektív szerződés megkötésének módja, alakszerűsége
- 2.6. A kollektív szerződésben meghatározandó kérdések ideális tartalma
- 2.1. Általános elvi jogdogmatikai kérdések
- 3. A kollektív szerződés a közszolgálat területén
- 1. A kollektív szerződés a reálszocializmus időszakának magyar munkajogi szabályozásában
- Jegyzetek
- Felhasznált források és a vonatkozó irodalom
- 1. § A kollektív szerződés a nyugat-európai munkajogban
- XIX. fejezet: A kollektív munkaügyi viták rendezése
- 1. § A kollektív munkaügyi vita fogalma és helye a munkaügyi viták intézményrendszerén belül
- 2. § A kollektív munkaügyi viták rendezése a fejlett nyugat-európai államokban
- 3. § Rövid kitekintés a munkaügyi érdekviták amerikai rendezésére
- 4. § A kollektív munkaügyi viták rendezése a közép-kelet európai régió poszkommunista államaiban
- 5. § A kollektív munkaügyi viták magyar rendezése
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A kollektív munkaügyi vita fogalma és helye a munkaügyi viták intézményrendszerén belül
- XX. fejezet: A munkaküzdelem jogi szabályozásának kérdései
- 1. § A munkaküzdelem jogi szabályozása az Európai Közösség tagországaiban
- 1. Fogalmak meghatározása
- 2. A sztrájk és a kizárás formái
- 3. A sztrájk és a kizárás jogi megítélése és szabályozottsága
- 4. A sztrájk és a munkáskizárás jogosultságainak hatásai – a jogszerűség megítélésének kérdése
- 5. A munkaküzdelem munka- és szociális jogi kihatása
- 6. Összegző értékelés az új magyar kodifikáció számára
- 2. § A munkaküzdelem joga a közép-kelet-európai régióban
- 3. § A munkabeszüntetés és a munkáskizárás az új magyar jogban
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A munkaküzdelem jogi szabályozása az Európai Közösség tagországaiban
- XXI. fejezet: Üzemi alkotmányjog: Üzemi tanács – üzemi megállapodás
- 1. § Az üzemitanács-rendszer a nyugat-európai államokban
- 1. Az üzemi alkotmány gondolata és az üzemitanács-rendszer lényege
- 2. A szakszervezeti képviselettől elhatárolt és a munkáltatótól elkülönülő (Németország, Hollandia és Ausztria) és együttes döntési rendszerrel párosuló üzemitanács-rendszer (Németország, Ausztria, Hollandia, Spanyolország, Portugália, Svédország és Finnország)
- 2.1. Az üzemi alkotmányú képviselet szervezeti rendszere
- 2.2. Az üzemi tanács működése
- 2.3. Az üzemi tanács működésének kísérő tényezői
- 2.4. Az üzemi tanácstagok jogállása és munkavégzési kötelezettsége
- 2.5. Az üzemi tanács vállalatvezetésben való részvételi jogai a holland jog szerint
- 2.6. Az üzemi megállapodás és az üzemi egyezség
- 2.7. Svédország
- 2.8. E típushoz tartozó rendszerek közös vonásai
- 3. A munkáltatótól és a szakszervezeti képviselettől nem elhatárolt, elsősorban csak konzultációs joggal rendelkező üzemi tanácsi rendszerek (Belgium, Franciaország, Görögország, Finnország, Svájc)
- 4. Üzemi bizottsággal ötvözött paritásos képviseletű üzemitanács-rendszerek, szakszervezeti és munkáltatói közreműködéssel (Luxemburg, Dánia, Olaszország, Norvégia)
- 4.1. A luxemburgi üzemi képviseleti rendszer
- 4.1.1. Általános jellemzés
- 4.1.2. A személyzeti képviseleti rendszer
- 4.1.3. A személyzeti képviselet hatásköre és az üzemi, vállalati vezetésben való közreműködés jogosítványai
- 4.1.4. A személyzeti képviselet mandátuma és tagjainak jogai
- 4.1.5. A szakszervezetek hatása a személyzeti képviselet működésére (szakszervezeti akcióintézkedés)
- 4.1.6. A közös üzemi tanács
- 4.1.1. Általános jellemzés
- 4.2. A dán üzemi képviseleti rendszer
- 4.3. Az olasz üzemi tanácsi rendszer
- 4.4. A norvég üzemi tanácsi rendszer
- 4.5. Az e típushoz tartozó rendszerek főbb jellemzői
- 4.1. A luxemburgi üzemi képviseleti rendszer
- 5. Az üzemi tanács idő előtti leváltásának módja
- 6. Az üzemi megállapodás a szakszervezeti részvétellel működő üzemi tanácsok esetében
- 7. A nyugat-európai üzemitanács-rendszerek összegző áttekintése
- 8. Az európai üzemi tanács
- 9. Az üzemi-munkahelyi képviselet sajátos amerikai megoldása
- 1. Az üzemi alkotmány gondolata és az üzemitanács-rendszer lényege
- 2. § Az üzemi-vállalati munkavállalói érdekképviselet a közép-kelet-európai államokban
- 3. § Az üzemitanács-rendszer kiépítése Magyarországon
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § Az üzemitanács-rendszer a nyugat-európai államokban
- IV. rész: Összefoglaló értékelés
- Deutsche Zusammenfassung
- Teil 1: Ursprungssystem und Grundprinzipien der arbeitsrechtlichen Regelungen
- Teil 2: Das individuelle Arbeitsrechtsverhältnis
- Diesbezügliche Institutionen
- Das Rechtsquellensystem der individuellen Arbeits-, und öffentlichen Dienstregelung
- Subjekte der Arbeitsverhältnisse
- Der Arbeitsvertrag
- Die änderbaren Elemente der Arbeitsverträge in den westeuropäischen Ländern
- Rechte und Pflichten der Arbeitgeber und Arbeitnehmer
- Arbeitszeit und Ruhezeit inkl. Urlaubszeit
- Der Arbeitslohn
- Das arbeitsrechtliche Verantwortungssystem
- Die Auflösung des Arbeitsverhältnisses
- Die individuellen Rechtsstreitigkeiten zwischen Arbeitgeber und Arbeitnehmer
- Außerordentliche Arbeitbeziehungen
- Arbeits- und Gesundheistsschutz
- Diesbezügliche Institutionen
- Teil 3: Arbeitsbeziehungen und kollektives Arbeitsrecht
- System und Zweck des kollektiven Arbeitsrechtes
- Koalitionsorgane und die Koalitionsverhandlungen
- Betrachtungen zu den Tarifverträgen
- Die kollektive arbeitsrechtliche Debatte
- Rechtsregelungen für den Arbeitskampf
- Betriebsrat und Betriebsvereinbarung
- Zusammenfassung der ost-eurpaischse Arbeitsrechtsentwicklung
- System und Zweck des kollektiven Arbeitsrechtes
- The European and Hungarian Comparative Labour and Civil Service Law (resumie)
- MELLÉKLETEK
Kiadó: Wolters Kluwer Kft.
Online megjelenés éve: 2016
ISBN: 978 963 295 620 6
A hetedik kiadásban megjelenő mű a magyar munkajogi szabályozást középpontba állítva összehasonlító elemzést ad az európai országok hasonló szabályairól, az eltérések vagy a hasonlóságok indokairól. A könyv átdolgozását az új Munka Törvénykönyve, a közszolgálati törvény megalkotása és a közalkalmazotti törvény jelentős módosulása indokolta. A mű két alappillére az individuális munkajog (a munkaviszony szereplői és a munkaviszony tartalma), illetve a kollektív munkajog (kollektív szerződés, szakszervezet, üzemi tanács). A könyv a jogi felsőoktatás tankönyve, de a feldolgozás teljessége és mélysége miatt e körön túlmutatva haszonnal forgathatják a munkajog gyakorlati szakemberei és a jogalkalmazók is.
Hivatkozás: https://mersz.hu/prugberger-nadas-europai-es-magyar-osszehasonlito-munka-es-kozszolgalati-jog//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
