Nádas György, Prugberger Tamás

Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog


2. § Az érdekegyeztetés és a tarifaszerződés a közép-kelet-európai régióban

A tarifatárgyalásokról az 1991. május 23-án kiadott lengyel, valamint a kollektív tárgyalásokról a Cseh és a Szlovák Köztársaságban még közösen megalkotott 2/1991. évi törvény alapján mindhárom ország új Mt.-je hasonlóan szabályozza a koalíciós tárgyalások és a kollektív szerződések rendszerét. Mindhárom államban igen jelentős a vállalati-üzemi kollektív szerződések súlya, nyilván az üzemitanács-megállapodások hiánya miatt. Mindkét itt említett jogforrás nyugat-európai mintára rendezi a vállalati kereteket meghaladó országos, területi és ágazati tarifatárgyalások rendszerét. Mindkét jogforrás kimondja, hogy sem a munkáltatói, sem a szakszervezeti oldal nem térhet ki a kollektív tárgyalásra irányuló megkeresések elől. Vagyis a nyugati, de ugyanúgy a magyar szabályozás mintájára tárgyalási kötelezettség áll fenn, tarifaszerződés-kötési kötelezettség azonban érthető módon nem. Lengyelországban az érdekegyeztetés országos szinten a jogi szabályozás értelmében kétoldalú, ami ugyancsak a német „Tarifsgesetz” megoldására emlékeztet. Az infláció megfékezése érdekében azonban a bérek alakításába a lengyel kormány keményen beleszól, és nem bízza azok alakítását sem üzemközi, sem üzemi szinten a koalíciós partnerekre. A kormány továbbra is központilag határozza meg az egyes munkakörök bérkereteit, amelyektől sem az üzemközi, sem az üzemi tarifaszerződések nem térhetnek el. Újabban ezért mintegy alulról elindulva területi, valamint országos ágazati és általános szinten kezd kialakulni a tripartit érdekegyeztetés. A tárgyalásokon való részvétel és a kollektív szerződéskötés azonban nincsen reprezentativitási feltételekhez kötve. Mindez még a bérkérdésekre csak konzultatív és javaslattételi jelleggel vonatkozik. A szakszervezeti pluralizmust áthidalni nem tudó komplikált érdekegyeztetési szabályokon kívül ezért sem kerül sor új kollektív szerződéskötésekre a bérkérdésekben sem. Ezzel ellentétben Csehország és Szlovákia a bérezés kérdésében is teljesen bevezette a háromoldalú országos érdekegyeztetést.827 Újabban ezért mintegy alulról elindulva területi, valamint országos ágazati és általános szinten kezd kialakulni a tripartit érdekegyeztetés. A tárgyalásokon való részvétel és a kollektív szerződéskötés azonban nincsen reprezentativitási feltételekhez kötve. Mindez bérkérdésekre még csak konzultatív és javaslattételi jelleggel vonatkozik.
Ugyancsak a német megoldáshoz hasonlít az is, hogy a vállalati szintet meghaladó tarifaszerződés-kötés alanya munkáltatói részről – ellentétben a magyarral – csakis munkáltatói érdekvédelmi szervezet lehet.828 A magyar megoldás ezzel szemben privilegizált helyzetet biztosít a munkaadók számára azzal, hogy az érdekvédelmi szervezeteiken kívül ők maguk is felléphetnek kollektív szerződéskötő partnerként (egy vagy több munkáltató – Mt. 31. §), míg munkáltatói oldalon csak a szakszervezet. Szigorú jogértelmezés szerint ugyanis Magyarországon az üzemi tanács ki van zárva a kollektívszerződés-kötési rendszerből, míg a vállalati-üzemi szinten ez a helyzet, de ugyanakkor a vállalati léptékeket meghaladó kollektívszerződés-kötésben az egyes munkáltatók nem vehetnek részt, csak szervezeteik. Ez vonatkozik a szerződéskötést megelőző tarifatárgyalási rendszerre is. Német megoldás mindkét rendszerben az is, hogy, ha mind országos, mind ágazati, mind területi, mind pedig üzemi szinten munkavállalói és munkáltatói képviseleti oldalon több szakszervezet, illetőleg munkáltatói érdek-képviseleti szervezet jelentkezik, taglétszámuk arányában külön-külön, vagy egymással együttműködési szerződést kötve együttesen is felléphetnek. A koalíciós felek idevonatkozó jogait tehát a frankofon–latin megoldáshoz hasonló korlátozó előírások nem kötik. Mint már kimutattuk, a magyar szabályozás e vonatkozásban „egy lábon állva” hasonlít a frankofon–latin megoldáshoz. Míg azonban a magyar – diszkriminatív módon – csak a szakszervezetek szereplését korlátozza a reprezentativitással összefüggő előírásaival, addig a nyugat-európai frankofon–latin államokban az idevonatkozó megkötések mindkét irányban egyenlőek.
Az érdekegyeztetési rendszernek a szlovén, a horvát, a boszniai, szerb és horvát/bosnyák, a román, a bolgár és az orosz szabályozása, csakúgy mint az ukráné és a legtöbb szovjet utódállamé, országos szinten háromoldalú érdekegyeztetést alakított ki, amelyben erőteljes az állam részvételi szerepe a munkáltatói és a munkavállalói érdekvédelmi szervezetek mellett. Ez a megoldás lényegében a Franciaországban és a Benelux államokban kialakult rendszer leegyszerűsített formájú átvétele. Szlovéniában, Horvátországban és Bulgáriában a módosított Mt.-k értelmében nemcsak országos, hanem ágazati szinten is kialakították a reprezentativitási szempontokból is egyenlő esélyű háromoldalú érdekegyeztetési rendszert, ahol azonban – a csehhez és a szlovákhoz hasonlóan – az antiinflációs politika miatt a kormány szerepe szintén túlsúlyos.829 E szerepvállalásban a kormányt még a kereskedelmi kamara is segíti, amely az osztrák megoldáshoz hasonlóan szintén tarifatárgyalásra és szerződéskötésre jogosult fél. Ami a reprezentativitási feltételek meghatározását illeti, a bolgár szabályozás hasonlít a megreformált új magyar szabályozáshoz, azt azonban több mint fél évtizeddel megelőzte. A bolgár megoldásnál az országos ÉT-be kerülés feltétele, hogy a) egy szakszervezet legalább 50 000, a munkáltatói érdekvédelmi szervezet 500 taggal rendelkezzen; b) a szakszervezet az adott ágazat több mint a felét képviselje, a munkáltatói szervezet pedig az adott ágazatnál több terület gazdálkodását érintse; c) továbbá mindkettőnek nemzeti és területi szinten szervezetei legyenek.830
Romániában az 1997. évi 130. törvénnyel módosított 1991. évi 13. törvény értelmében az országos érdekegyeztetés szintjén az Országos Érdekegyeztetési Tanács működik, az ágazati érdekegyeztetés szintjén pedig az egyes gazdasági ágazatoknak megfelelő ágazati érdekegyeztető tanácsok. Ez lényegében a belga érdekegyeztetési rendszer átvétele azzal, hogy – a belgával ellentétben – a területi érdekegyeztetést külön nem szabályozza. Ennek ellenére azonban az érdekegyeztetésbe a kapott információk szerint a területi érdekvédelmi szervezeteket is bekapcsolják. Így például az állam a bányászok munkaviszonyát érintő kérdések szabályozása előtt az országos bányászszakszervezeteken kívül meghívja a zsil-völgyi és nagybányai bányászszakszervezetet, de ugyanígy mindkét terület bányavállalatainak szövetségeit is. E háromoldalú érdekegyeztetésben azonban erőteljes az állam aktív kezdeményező és irányító szerepe. Ezért e háromoldalú érdekegyeztetést bizonyos etatizmus hatja át. Ez negatívum a magyar országos érdekegyeztetés szabályozásához és gyakorlatához képest, ugyanakkor viszont pozitívum, hogy – ellentétben a magyar Mt.-vel – nemcsak az országos, hanem az ágazati érdekegyeztetés mechanizmusát is rendezi.831
Oroszországban „A társadalmi partnerségről …” szóló elnöki rendelet szerint 1992-től kezdve minden évben az állam és a szakszervezeti, valamint a munkáltatói érdekvédelmi konföderációk részvételével országos általános, valamint ágazati szinten háromoldalú keretmegállapodásokat kell kötni. A keretmegállapodások megkötését megelőző tárgyalási mechanizmus szabályozása ugyancsak a belga megoldáshoz hasonlít. A rendelet egyes pontjaiból azonban kitűnik, hogy itt is igen erős a háromoldalú egyeztetési tárgyalások és a keretmegállapodások tartalmának kialakítása során az állam meghatározó szerepe. Eme országos és ágazati keretszerződésekben kell meghatározni a mindenkori árindexváltozásnak megfelelő bérmozgást, a szociális garanciákat, a munkaviszony-megszüntetés feltételeit és a vállalati hatékonyság növelésének országos és ágazati kérdéseit. Az országos és ágazati keretszerződéseknek ez a rendszere, az előbb tárgyalt államok érdekegyeztetési és tarifatárgyalási, valamint kollektív szerződéskötési gyakorlatához hasonlóan, alapjait érintve megfelel a modern nyugat-európai érdekegyeztetés és tarifatárgyalás gyakorlatának. Emellett azonban a többi, eddig tárgyalt közép-kelet-európai országhoz hasonlóan itt is megtalálható a vállalati kollektív szerződéskötések korábbi gyakorlata, ami pótolja az üzemi tanácsok és az üzemi megállapodáskötések hiányát. Ezzel függ össze az a korábban már említett megoldás, mely szerint a vállalati-üzemi kollektív szerződés megkötésénél a szakszervezetek mellett jelentős szerepet játszik a vállalati-üzemi közgyűlés is.832
Ami a kollektív szerződések megkötésére irányuló jogosultságot illeti, Romániában, Bulgáriában, Oroszországban és a többi utódállamban egyaránt – a német megoldáshoz hasonlóan – a korlátozás nélküli tarifatárgyalási és kollektív szerződéskötési jogosultság érvényesül, az érdekképviselet mindkét oldalát érintve. Ennek kapcsán nemcsak Lengyelországban, hanem Csehországban és Szlovákiában az 1991. évi 2. törvény, Romániában pedig az 1991. évi 13. törvény alapján a szakszervezetek egymással egyezséget kötve közösen léphetnek fel a kollektív szerződéskötés során a munkáltatói érdekvédelmi szervek ellenérdekű partnereként. Ugyanez a helyzet Bulgáriában is. A román jog e vonatkozásban annyiban egészül ki, hogy vállalati és üzemi szinten releváns szakszervezetek hiányában az egyes vállalati és üzemi munkahelyi közösségek egymással megállapodva léphetnek fel munkavállalói oldalon a kollektív szerződéskötés során a munkáltatóval, illetve a munkáltatói érdekvédelmi szervezetekkel szemben.833 Csakhogy míg Lengyelország, Horvátország, Oroszország és más volt szovjet utódállam esetében a plurális szakszervezeti képviselet (Lengyelországban erőteljesebben, a volt szovjet utódállamokban kevésbé) kialakult, addig Csehországban, Szlovákiában, Bulgáriában és Romániában a koalíciós szerződés szabadsága ellenére még mindig minden ágazatban és vállalatnál csak egy munkaadói és munkavállalói érdekvédelmi szervezet, illetve azok egytípusú szervezeti egyesülése létezik és lép fel a koalíciós tárgyalások során.834 Csehország és Szlovákia ezen kívül 2001-re átvette a munkáltatói jogutódlásról szóló 77/187. EGK Irányelvnek a KSZ max. egy évig terjedő kötelező hatályban tartását.835
A balti államok közül Litvániában a 2000-ben megalkotott kollektívszerződési törvény az érdekegyeztetés három szintű fórumát különbözteti meg:
  1. Vállalati szinten egyfelől munkáltató és/vagy a munkáltatót képviselő érdekvédelmi szövetség, másfelől a vállalati/munkahelyi szakszervezet érdekegyeztetési fórumát, ahol a munkahelyi kollektív szerződés köttetik;
  2. központi általános és ágazati szinten kétoldalú (bipartit) érdekegyeztetés, valamint kollektív szerződéskötés az országos munkáltatói szövetség és az országos szakszervezeti szövetség között;
  3. valamint tripartit országos ágazati és általános érdekegyeztetés az állam és az országos érdekvédelmi szövetségek részvételével. A kollektív szerződés főszabályként egyéves időtartamra szól, amelynek hatálya alatt munkaküzdelmet folytatni tilos. Alacsonyabb szintű kollektív szerződés a magasabb szintűtől csak akkor térhet el, ha az a munkavállalóra kedvezőbb (Günstigkeitsprinzip).
A kollektív szerződést írásban kell megkötni és regisztráltatni kell a munkaügyi minisztériumnál.836 Litvániában az érdekegyeztetés és a kollektív szerződés intézményét a kollektív megállapodásokról szóló 2001. évi törvény a litvánhoz hasonlóan rendezi.837 Lettországban ezt a területet a 2002 júniusában hatálybalépett Mt. rendezi, amely csak abban különbözik az előző két balti államtól, hogy kollektív szerződéskötésre valamennyi szinten azok az érdekvédelmi szervezetek jogosultak, amelyek egymaguk vagy konföderációban az adott szinten a saját oldalukat 60%-ot elérve képviselik.838
Összegezve az eddigieket, megállapítható, hogy országos általános és ágazati szinten korporatív jellegű háromoldalú érdekegyeztetési rendszer a jellemző, ahol a konföderációk mindkét oldalán a reprezentativitási feltételek azonosak. Ez vonatkozik a balti államokra is.839 Lengyelország azonban e téren is erőteljesebben a német mintát követve, kivételt képez ez alól. A kollektív szerződések azonban ma már az egész közép-kelet-európai régióban országos általános, ágazati és üzemi-vállalati szinten egyaránt megjelennek, területi szinten viszont még hiány áll fenn.
827 Sieg: 509.; Szurgacz: 194–196. o.; Sobotka: Workshop OBS., Heka, 34–35. o.
828 Kostechka (1992): 323. o.
829 Kostecka (1994): 436–437.; Vladarova: 362. o.; Stanajovic: Workshop OBS.
830 Kreuter–Potocjak: 439–440. o.
831 Román Mt.-t módosított 1991. évi 13. tv.; Bővebb információ: Lazar Rozalia Ana, Konferencia a kelet-európai jogátalakítás kérdéseiről. Wien, Juridicum, 1993. február 14–26.; Maarcas C.: Workshop OBS.
832 Berki: 42. o.; Heger–Weller: 467. o.
833 Berki: 42. o.; Lengyel Szt. 30.; Kostecka, H.: 322–323. o.; A román Mt.-t módosító 1991. évi 13. tv.
834 Plank, K. Prof. a Szlovák Legfelsőbb Bíróság elnökének (Pozsony) a Cseh és a Szlovák, Prof. Popov P. (Sofia) a bolgár és Lazar Rozalia Ana, a Román Legfelsőbb Bíróság bírájának (Bukarest) a román munkajog átalakulásáról adott tájékoztatása az 1993. február 14–26. közötti, a kelet-európai jogátalakítás kérdéseiről tartott konferencián. Wien, Juridicum.; Kreuter–Potocjak: 439. o.; Scharf: 166. o.
835 Hüttlava: Int. Conf. 26–27 April, 2001.; Madliak: kézirat. 2. és 10. o.
836 Kohl–Platzer: 38–39. o.
837 Kohl–Platzer: 50. o.
838 Kohl–Platzer: 44. o.
839 Scharf W. és Philips K.: Workshop OBS.

Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 620 6

A hetedik kiadásban megjelenő mű a magyar munkajogi szabályozást középpontba állítva összehasonlító elemzést ad az európai országok hasonló szabályairól, az eltérések vagy a hasonlóságok indokairól. A könyv átdolgozását az új Munka Törvénykönyve, a közszolgálati törvény megalkotása és a közalkalmazotti törvény jelentős módosulása indokolta. A mű két alappillére az individuális munkajog (a munkaviszony szereplői és a munkaviszony tartalma), illetve a kollektív munkajog (kollektív szerződés, szakszervezet, üzemi tanács).

A könyv a jogi felsőoktatás tankönyve, de a feldolgozás teljessége és mélysége miatt e körön túlmutatva haszonnal forgathatják a munkajog gyakorlati szakemberei és a jogalkalmazók is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/prugberger-nadas-europai-es-magyar-osszehasonlito-munka-es-kozszolgalati-jog//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave