Nádas György, Prugberger Tamás

Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog


1. A kollektív szerződés a reálszocializmus időszakának magyar munkajogi szabályozásában

Az egypártrendszerre és a centralizált gazdaságirányításra épített közép- és kelet-európai kommunista munkajogi rendezés szerint a kollektív szerződéseket az országos és a területi vállalati központok – ideértve a trösztöket és az egyesüléseket, valamint az igazgatóságokat is – az államhatalomba beintegrálódott Szakszervezetek Országos Tanácsa alá tartozó megfelelő ágazati szakszervezetekkel, illetve azok területi szerveivel kötötték meg. Ugyanakkor az egyes vállalatok is helyi szinten megkötötték a vállalaton belül, az annak ágazatával egyezően működő szakszervezeti szervvel a kollektív szerződést. A kollektív szerződést mind országos, mind területi, mind pedig vállalati szinten az adott gazdasági szervezet vezetője kötötte meg a neki megfelelő szintű szakszervezettel. Ezek a vállalati kereteket meghaladó kollektív szerződések formálisak voltak. Maradt a vállalati szinten megkötött kollektív szerződés, melynek jelentőséget az adott, hogy ez tette formálisan kétoldalúvá az igazgató által kibocsátott vállalati munkarendet. Üzemi tanács és az általa köthető üzemi megállapodás hiányában a formális üzemi demokráciát az ugyanattól az egypártirányítástól függő vállalatigazgató és „egycsatornás” vállalati szakszervezeti szerv által megkötött kollektív szerződés demonstrálta. Tartalmilag ezért is volt valamennyi vállalati kollektív szerződés az adott ágazaton belül egyforma, és nem állt másból, mint az országos rendeletek és a gazdaságirányító szervektől, valamint a felső szintű szakszervezeti szervektől egymással összhangban leadott direktívák mechanikus adaptálásából. Éppen ezért a vállalatok legtöbbször a „fentről” leküldött mintákat figyelembe véve, egymás kollektív szerződéseit másolták le.840 Mindezek következtében a vállalati kereteket meghaladó kollektív szerződés észrevétlenül kiszorult a gyakorlatból, és a vállalati kollektív szerződés maradt meg.
Az 1967. évi II. törvénnyel hatályba léptetett és a rendszerváltást is túlélt többszörösen módosított Mt. 1988. őszi módosítása és kiegészítése újraélesztette a vállalati kereteken túllépő kollektív szerződést, „kollektív keretszerződésnek” nevezve el. A kollektív keretszerződés fogalma két dolgot jelentett. Egyrészt azt, hogy a vállalati szint felett álló vállalatfelügyeleti szervek kötnek a nekik megfelelő szintű szakszervezetekkel szerződést, amelytől a vállalati kollektív szerződések nem térhetnek el, másrészt azt is jelentette, hogy a vállalati vezetés a saját szakszervezeti szerveivel – de ugyanúgy a felettük álló munkáltatói és szakszervezeti szövetségek is egymással – több évre szóló kollektív szerződéskötésre jogosult.
Ennek az újításnak az értelmét az adta meg, hogy a kommunista rendszernek az 1980-as évek végén történt gyors fellazulásával Magyarországon is megjelenő független szakszervezetek, amelyeket látszatra be kellett kapcsolni a hivatalos hatalom által még mindig csak formálisnak elképzelt „koalíciós tárgyalásokba” és kollektívszerződés-kötési mechanizmusba, a valóságban ki is legyenek abból zárva. Ennek a célkitűzésnek megfelelően mondta ki az 1986. évi XVI. törvénnyel módosított korábbi Mt. 9/A. §-a azt, hogy a munkáltatóval kollektív szerződést a szakszervezetek közül az köthet, amelyet a munkavállalók „számánál és egyéb körülményeinél fogva a legjelentősebbnek ismernek el”. Ez a megoldás az 1980-as évek végén kedvező volt a közvetlen váltás előtt álló agonizáló kommunista rendszer számára, mivelhogy ezáltal ki tudta szorítani a koalíciós tárgyalásokból és a kollektívszerződés-kötésekből az újonnan megalakult és még csak kis taglétszámmal, valamint a legtöbb munkahelyen még alapszervezetekkel sem rendelkező autonóm és alternatív szakszervezeteket, ideértve a munkástanácsot és azokat a szakszervezeteket, amelyek túlnyomórészt később a Liga körül tömörültek. Ily módon továbbra is a SZOT keretei között működő hivatalos szakszervezetek részére biztosított kizárólagosságot a kollektívszerződés-kötések terén.
840 Hágelmayer I.-né: A kollektív szerződés alapkérdései. 290–299. o.; Vas megye Tanácsa Jogi Irodája által képviselt vállalatoknál az 1968–69-es években szerzett tapasztalatok. Az adatközlő. dr. Pósfai József akkor vezető jogtanácsos volt.

Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 620 6

A hetedik kiadásban megjelenő mű a magyar munkajogi szabályozást középpontba állítva összehasonlító elemzést ad az európai országok hasonló szabályairól, az eltérések vagy a hasonlóságok indokairól. A könyv átdolgozását az új Munka Törvénykönyve, a közszolgálati törvény megalkotása és a közalkalmazotti törvény jelentős módosulása indokolta. A mű két alappillére az individuális munkajog (a munkaviszony szereplői és a munkaviszony tartalma), illetve a kollektív munkajog (kollektív szerződés, szakszervezet, üzemi tanács).

A könyv a jogi felsőoktatás tankönyve, de a feldolgozás teljessége és mélysége miatt e körön túlmutatva haszonnal forgathatják a munkajog gyakorlati szakemberei és a jogalkalmazók is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/prugberger-nadas-europai-es-magyar-osszehasonlito-munka-es-kozszolgalati-jog//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave