Ahhoz, hogy a jelenleg működő közszolgálati rendszert megérthessük, szükséges azokat a jogtörténeti előzményeket is vázlatosan bemutatni, amelyek a II. világháborút megelőző korszakot jellemezték. Azért kell a II. világháborút megelőző időszakra visszanyúlnunk, mert a II. világháború befejezését követően, ahogyan arra a történeti elemzés kapcsán már utaltunk, egységes munkaviszonyként definiálta a jogalkotó a munkavégzésre irányuló valamennyi jogviszonyt. A Munka Törvénykönyve hatálya alá integrálta a korábban elkülönült közszolgálati dolgozókat is. A korábbi jogi szabályozás, illetve a korábbi jogelmélet is államhivatalnokokról beszélt, értve alattuk nem csak a közigazgatásban, hanem az igazságszolgáltatásban dolgozókat is. Tekintettel arra, hogy a köztisztviselők, vagy a korábbi terminológia szerint az államhivatalnokok az államnak szolgálatot teljesítenek, a szabályozás a munkaviszonyhoz képest többletjogokkal és többletkötelezettségekkel ruházza fel az államhivatalban dolgozókat. A Magyar Jogi Lexikonnak az államhivatalra vonatkozó szócikke szerint az államhivatal egyes szerv az állam testében különös, neki sajátságos állami funkcióval, egy műszerv, mely állandó állami funkciók önálló gyakorlatával bizonyos térbeli és ügybeli korlátok között az államhatalom által meg van bízva.135 A közszolgálati jog szabályozását mindig meghatározta az a körülmény, hogy a közszolgálatba lépők sajátos jogviszonyt hoznak létre valamely állami feladat ellátására.