Mielőtt a közszolgálat mai magyar szabályozását a saját fejlődési gyökerei tükrében de lege lata és de lege ferenda jelleggel megvizsgálnánk, érdemes körültekinteni a nyugat-európai megoldások terén, felvillantva azt is, hogy milyen az Európából az USA-ba exportált jelentősen átalakult megoldás. Ugyanis csak így lehet egy megalapozott kritikai elemzést adni a mai hatályos magyar rendszerről. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a kritikai elemzés konklúziója egy új szabályozás kidolgozását teszi indokolttá. Ami az európai szabályozást illeti, mindjárt itt az elején szükséges utalni arra, hogy az Európai Unió a közszolgálatot lényegében nem vonja sem rendeleti, sem Irányelvi, sem ajánlási vagy állásfoglalási formában normatív jogi rendezés alá. Annyi csupán a kivétel, hogy a vállalatok, üzemek, üzemrészek átruházásáról, azaz a munkáltatói jogutódlásról szóló Irányelv kitér arra, hogy ha ennek során állami munkáltató intézmény magánintézménnyé, vagy magánintézmény államivá alakul át, miként és milyen jogi tartalommal kell átminősíteni az intézmény munkavállalóit. Ez az irányelvi szabályozás arról szól, hogy egy ilyen transzfer esetében a magán-munkavállaló milyen feltételek mellett válik közalkalmazottá, illetve köztisztviselővé, a közalkalmazott, illetve a köztisztviselő pedig magánalkalmazottá, magántisztviselővé. Ez a kérdés azonban a mi témánk szempontjából irreleváns.