Az 1. pontban leírtakból és a Kjt., valamint a Kttv. összevetéséből kitűnik, hogy az önfinanszírozó, azaz a nem állami költségvetésből gazdálkodó állami intézményeknél dolgozókra sem a Kjt., sem a Kttv. nem vonatkozik, hanem munkaviszonyukat az Mt. szabályozza. Ez vonatkozik a közalapítványi munkavállalókra is. A Kjt. szabályozza ezzel szemben valamennyi költségvetésből gazdálkodó állami szerv olyan munkavállalójának jogviszonyát, akinek a tevékenysége kifejezetten nem olyan jellegű, amelyben az állam központi vagy önkormányzati hatósági képviselete nyilvánul meg, vagy e képviselettel függ szorosan össze. Ez utóbbi az a közalkalmazotti kör, amely kiemelkedik a többi közül, vagyis a köztisztviselői kör. A német jog a köztisztviselő fogalmát a többi nyugat-európai államhoz viszonyítva szűken határozza meg, mert köztisztviselés alatt közhatalmi funkciók gyakorlására való felhatalmazottságot ért.199 Ami a magyar jogot illeti, sem a közszolgálat, sem a köztisztviselés közelebbi tartalmát a Kjt. nem mondja meg. Annyit mond csupán az 1. §-ban, hogy az állami (központi) és az önkormányzati (helyi) nem hatóság költségvetési szerveknél foglalkoztatottak a közalkalmazottak. A közalkalmazotti jogviszony tartalmának a konkretizálását a 2. § egyéb törvényi, miniszteri, önkormányzati jogforrásra, valamint önkormányzati és közalkalmazotti szabályzatra utalja. Ezzel szemben a korábbi Ktv. 1. § (2) bekezdése akként foglal állást, hogy „köztisztviselő a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörében eljáró ügydöntő, illetve érdemi feladatot ellátó ügyintéző, ügykezelő az, aki a közigazgatási szervnél ügyviteli feladatot lát el”. Ebből a megfogalmazásból az tűnik ki, hogy a hatósági jogkörrel is rendelkező hivataloknál csak ügydöntő és érdemi feladatot ellátó személyek számítanak köztisztviselőnek, míg az ügyviteli feladatot ellátók csak egyszerű „hivatalnoknak” tekintendők. A Ktv.-t felváltó új Kttv. is lényegében e szerint jár el és disztingvál. A közszolgálaton belül azonban mégis kiemelt kategóriába tartoznak, mivel reájuk nem a Kjt. vonatkozik, hanem a Ktv. Ezt a Ktv. 1. §-a kifejezetten ki is mondta, amikor úgy fogalmaz, hogy a „törvény hatálya az … igazgatási szervezet köztisztviselőire és ügykezelőire terjed ki”. Ezt az álláspontot vallja az új Kttv. is. Ez összhangban áll a nyugat-európai államok többségében vallott azon felfogással, miszerint a köztisztviselő mellett az ügykezelő is közhivatalnok, csak annak egy, a társadalmi szintű joghatást kiváltó döntési szférában működő alsóbb lépcsőfokát képezi, míg az ügyintézői szférában dolgozó magasabb lépcsőfokon álló közszolgálót közhivatalnoknak is nevezhetjük, sőt a hatályos magyar jogi szabályozás (Ktv.) szellemében helyes is lenne nevezni. Ezzel szemben a működéshez szorosan hozzá tartozó más lényeges munkakörben dolgozót, például gépírót, gépkocsivezetőt az egyéb közszolgálati alkalmazottak közé sorolhatjuk. Ezt sajnos így a Kttv. sem részletezi, a Kjt. pedig erről sem tesz említést. Ugyanakkor a közalkalmazottakat a Kjt.-ben is két csoportba lenne helyes osztani. Az egyikbe azok tartoznának, akik a szervezet (hivatal stb.) működésénél érdemi ügyintéző tevékenységet végeznek, ami a szervezet belső életét érintve ügydöntő. Ezt a kört a közhivatalnoki besorolás kellene hogy megillesse, míg az ügyviteli és a működést lényegesen befolyásoló egyéb tevékenységet kifejtők egyéb közszolgálati alkalmazottak lennének, természetesen nem ide sorolva a hatósági jellegű szerveknél alkalmazott kisegítő munkaköröket, amelyeket ellátók kizárólag csak az Mt. hatálya alá tartoznának.