Amint azt az ET jog- és normaalkotó szerveinek leírásánál láttuk [→ 7.2.], a Miniszteri Bizottság és az Parlamenti Közgyűlés is többfajta, kötőerővel nem rendelkező normát alkot. A média tárgyában hozott, a tagállamokat nem kötő normák közös jegye, hogy kettős jelleget mutatnak: vagy a normatív status quót, azaz az adott területen létező egységes európai követelményrendszert jelzik, vagy ilyen hiányában a médiapolitika vagy a médiajog kívánatosnak tartott fejlődési irányát igyekeznek kijelölni. Ezeknek az eszközöknek – így különösen a Miniszteri Bizottság által kibocsátott normáknak – többes funkciója van. Egyrészt segítik az egyes egyezmények értelmezését, másrészt maguk is további egyezmények megalapozói lehetnek,299 harmadrészt hozzájárulhatnak az egyezmények alkalmazási gyakorlatának vizsgálatához, emellett pedig – mivel könnyebben alkalmazkodnak a szabályozási környezet változásaihoz – az egyezményeknél rugalmasabb befolyásoló eszközként funkcionálhatnak. A Parlamenti Közgyűlés és a Miniszteri Bizottság kapcsolata úgy jellemezhető, hogy míg előbbi a kényes politikai viták lefolytatásának terepe, azaz konzultatív tanácskozó testület, addig utóbbi végrehajtó jellegű, amelyet noha nem kötnek a Parlamenti Közgyűlés döntései, ugyanakkor figyelembe veszi az ott született döntések eredményeit.