Mindezek előzményeképpen az 1978-as Btk.-ba 1993-ban bekerült szabály, mely általában véve tiltotta e jelképek terjesztését, nagy nyilvánosság előtti használatát és közszemlére tételét, először még nem ítéltetett alkotmányellenesnek a 14/2000. (V. 12.) AB hat. által. A bírák 2000-ben leszögezték, hogy a korlátozhatóság határa ott van, ahol „a tiltott magatartás nem pusztán egy – helyesnek vagy helytelennek tartott – politikai nézetet fejez ki, hanem annál több: a demokrácia értékei mellett elkötelezett közösségek méltóságát sértve veszélyezteti a köznyugalmat is”. Itt védett jogi tárgyként tehát a köznyugalom mellett a közösségek méltósága jelenik meg. A diktatúrák jelképeinek használata a testület szerint minden esetben tömegek méltóságát sérti meg, mert nem csak azoknak sértő, akik az adott diktatúra áldozatai voltak, hanem minden, a demokrácia értékei mellett elkötelezett személyt sért; az ilyen vélemény egyébként is összeegyeztethetetlen a demokráciával. Lakonikus a megállapítás: „[a]z Alkotmány nem értéksemleges, az Alkotmánynak van értékrendje. Az alkotmányos értékekkel összeegyeztethetetlen véleménynyilvánítást az Alkotmány 61. §-a nem védi.” Ehhez járul még a köznyugalom megsértése, valamint a speciális történelmi körülmények szerepe, amely – tekintettel a diktatúrák időbeli közelségére – szintén a tiltás mellett szól. Más, nyugodtabb történelmű országban talán kevésbé lenne szükség a szólásszabadság ilyetén korlátozására. Ugyanakkor a tiltás nem teljes körű: a jelképek előállítása, megszerzése, tartása, behozatala, kivitele, nagy nyilvánosságon kívüli használata megengedett.