A kiegészítő médiaszolgáltatásra, valamint annak szolgáltatójára is kiterjed a törvény hatálya. Az Mttv. 203. § 23. pontja úgy fogalmaz, hogy kiegészítő médiaszolgáltatás „a tartalomszolgáltatást is magában foglaló mindazon szolgáltatás, amelyet műsorterjesztő rendszeren továbbítanak, és amely nem minősül sem médiaszolgáltatásnak, sem elektronikus hírközlési szolgáltatásnak. Kiegészítő médiaszolgáltatás pl. az elektronikus műsorkalauz”. A kiegészítő médiaszolgáltatások közül az elektronikus műsorkalauzt külön nevesíti a törvény. Az elektronikus műsorkalauz (electronic program guide, EPG) a gyakorlatban segítséget nyújt a médiaszolgáltatások közvetlen eléréséhez, ebben láthatja a felhasználó (előfizető), hogy milyen médiaszolgáltatások elérhetőek számára, valamint előre és visszamenőlegesen megtekintheti azokon belül az egyes műsorszámokra vonatkozó információkat, közzétételük kezdő és befejező időpontját. A kiegészítő médiaszolgáltatásokhoz sorolhatóak a hagyományos teletext szolgáltatások is, továbbá az RDS szolgáltatások, amelyek kis mennyiségű digitális információt küldenek FM-rádiós adások alatt (analóg alatt is). Ezek fajtái az AF (alternatív frekvencia), a CT (pontos idő), az EON (enhanced other networks, amely figyel más hálózatokat, és ideiglenesen átkapcsol pl. a közlekedési hírekre), a TA és TP (közlekedési hírek azonosítása, keresése, felhangosítása), a TMC (amely együttműködik a GPS navigációs rendszerrel, információt küld a dugókról, balesetekről, forgalmi változásokról), a PI (adó azonosító), a PS (8 karakter, a médiaszolgáltatás nevét jeleníti meg), a PTY (31 műfaj szerinti adókeresés – pl. hírek, dráma, rock, szükségállapot-hírek), a REG (területjel – adott régió rádióit hallgathatjuk), az RT (egy 64 karakteres, szabad formájú szöveg, ami lehet például egy szlogen vagy az aktuálisan játszott dal címe).