Gellén Márton, Hosszú Hortenzia, Szabó Tamás

Közpolitika

Bevezetés, összehasonlítás, fejlesztés


A demokráciamodell

A holland politikatudós, Arend Lijphart klasszikus elmélete, a többségi és konszenzuális (kontinentális) típusokat megkülönböztető duális demokráciamodell a politikai döntéshozatal vizsgálatának fontos dimenzióját jelenti.118 A többségi vagy más néven Westminster prototípusa a brit demokratikus politikai rendszer, mivel ez a modell szinte az összes elemében a többségi elvet érvényesíti a politikai döntéshozatal, valamint az intézményrendszer működtetésében. A brit parlamentáris rendszer a szilárd törvényhozói többségen alapuló, az esetek túlnyomó többségében egypárti kormányzáshoz rendkívül erős kormányfői (miniszterelnöki) hatásköröket párosít.119 A brit kabinet, élén a kormányfővel több olyan döntési kompetenciával is rendelkezik, amelyeket a kontinensen a parlamentek vagy az államfők gyakorolnak: bizonyos külkapcsolati hatáskörök vagy például a Westminster mint a törvényhozás feloszlatásának jogosítványa.120 A brit politikai rendszer kiemelkedő állami struktúraelve a parlamenti szupremácia, amely szerint a parlament törvényhozó hatalma korlátlan és teljes, egyértelműen a népszuverenitás ideájából ered. A többségi modell politikai és jogi döntéseit alapvetően csak saját maga bírálhatja felül, bár országos népszavazást csak a kormány kezdeményezhet, de annak eredménye sem köti a törvényhozást. Másrészt a brit közjogi szisztéma nem ismeri, nem használja a minősített parlamenti többség fogalmát, így az egyszerű többségi (50%+1 szavazat) mechanizmus hatja át a parlamenti döntéshozatalt. Minősített parlamenti döntések és koalíciós kényszerek hiányában, valamint a parlamenti szupremácia birtokában a mindenkori brit kormánykabinet rendkívül jelentős politikai döntéshozatali és patronázs121 jogosítványokkal rendelkezik. Ami miatt viszont mégis kiegyensúlyozottnak tekinthető, az az inkrementális („lépésről lépésre haladó”) közpolitikai gyakorlat. A közpolitika-alkotás fokozatos volta és az évszázados változatlan politikai kultúra miatt higgadt politikai aréna alakult ki. A közszolgálat (civil service) számottevő szervezeti-menedzsment és humán mozgástérrel rendelkezik; jogszabályok és a politikai gyakorlat által védve a pártpolitikai zsákmányrendszernek történő kiszolgáltatottságtól. Ennek a politikai kultúrának része a nagyon erős jogállami kultúra (rule of law). Ez olyan általános közjogi gondolkodást feltételez, amely elutasítja a hatalom önkényes, „nem a közjóért, hanem csak önmagáért” való felfogását, s vele minden olyan kormányzati gyakorlatot, intézkedést, ahol akár csak az esélye felmerülhet a sérelme.122

Közpolitika

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 626 8

Mi a közpolitika? Milyen politika az, ami eleve nem „köz-”? Sokan még mindig hajlamosak rácsodálkozni, hogy ilyen is van. Pedig a jogi szemléletű közigazgatás csak csigahéj lakó nélkül: szilárd, tartós, de önerőből nem jut sehová.

A közpolitika lényege is ez: ha az emberi közösségnek már van jogállami, demokratikus és remélhetőleg hatékony szervezete, akkor érdemes lenne e szervezetet olyan tevékenységek felé irányítani, amelyek lehetőleg ésszerűek, és a közösség érdekét szolgálják. A közpolitika erre kínál eszköztárat: fogalmakat, gondolatokat, módszereket, elolvasható szakirodalmat, társakat, akikkel fontos tartalmi felismeréseket meg lehet osztani.

A könyv szerzői és lektorai egyetemi oktatók. Amellett, hogy kézikönyvként is forgatható, a kiadvány tankönyvként szolgál a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatói számára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gellen-hosszu-szabo-kozpolitika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave