Csemáné Váradi Erika, Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc

Magyar büntetőjog - általános rész

2. A magyar hatályos szankciórendszer jellemzői

A ma hatályos büntetőjogi szankciórendszerünk dualista szerkezetű, tehát a jogkövetkezmények kettőssége jellemzi. A Btk. a büntetőjogi jogkövetkezmények két nagy csoportját szabályozza: a büntetéseket (VII. Fejezet) és az intézkedéseket (VIII. Fejezet). Egyetlen intézkedésre vonatkozó szabályanyag található külön törvényben: a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedéseket a 2004. május 1-jétől hatályos 2001. évi CIV. törvény tartalmazza. A kilenc büntetés és szintén kilenc intézkedés mellett a Btk. egyetlen mellékbüntetést szabályoz, a közügyektől eltiltást (lásd a lenti táblázatot).
Az új Btk. miniszteri indokolása a büntetést „felelősségi szankciónak” nevezi arra tekintettel, hogy azt a bíróság csak büntethető elkövetővel szemben szabhatja ki, tehát olyan természetes személlyel szemben, akire nézve nem áll fenn büntethetőségi akadály (például gyermekkor). Ellenben az intézkedés alkalmazásának alapvető feltétele a büntetendő cselekmény megvalósítása, tehát az a büntetőjogilag felelősségre nem vonható személlyel szemben is alkalmazható (például a kóros elmeállapotú személy kényszergyógykezelését – egyéb feltételek fennállása esetén – kötelező elrendelni, ha személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekményt követ el). Amíg a büntetésnek a generális preventív jellege a meghatározó, addig az intézkedések elsősorban a speciális prevenciót szolgálják. További eltérés a büntetések és az intézkedések között, hogy ez utóbbi nem eredményez büntetett előéletet.
Az egyes szankciók meghatározási módja tekintetében büntetőjogunkat a relatíve határozott szankciórendszer jellemzi. A törvényalkotó előírja az alkalmazható büntetési nemet, illetve annak alsó és felső határát. A büntetési tételkereten belül azonban a bíróság a – büntetéskiszabás elveinek figyelembe vételével – szabadon határozza meg a szankció konkrét mértékét. A határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor azonban a büntetési tétel középmértéke – azaz a büntetési tétel alsó és felső határa összegének fele – irányadó. Ez a szabály azonban – ahogy arra a Btk. indokolása is rámutat – nem teszi a szankciórendszert abszolút határozott jellegűvé, nem akadályozza meg, hogy a bíróság az eset összes körülményére tekintettel szabadon hozza meg a döntését. A Btk. büntetési rendszerében a szankció kiszabásának joga megoszlik a jogalkotó és a jogalkalmazó között. Az intézkedések köréből kiemelendő, hogy az új Btk. a kényszergyógykezelést határozatlan jellegű intézkedésként szabályozza.
Fontos megjegyezni, hogy az egyes szankciók generális minimumát (azaz a büntetési tételkeret alsó határát, minimális tartamát) és generális maximumát (a büntetési tételkeret felső határát, maximális tartamát) a Btk. Általános Része szabályozza. Ha a jogalkotó egyes bűncselekményeknél el kíván térni ezen általános részi rendelkezésektől, akkor a Btk. Különös Részében – az egyes bűncselekmények törvényi tényállásának részeként – speciális minimumot és speciális maximumot határoz meg. Számos esetben azonban a speciális minimum nincs meghatározva egy különös részi deliktumnál. Ekkor a generális minimum lesz az irányadó [így például a tiltott szerencsejáték szervezése (Btk. 361. §) három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, a kiszabható büntetés minimumára viszont az általános részi generális minimum – azaz a 3 hónap – vonatkozik].
A Btk. főszabályként rögzíti, hogy a büntetések egymás mellett is kiszabhatók. Ez alól a törvény két kivételt tesz: Nem szabható ki egyrészt a szabadságvesztés mellett elzárás vagy közérdekű munka, másrészt a kiutasítás mellett közérdekű munka vagy pénzbüntetés. A mellékbüntetésként szabályozott közügyektől eltiltás, ahogy arra az elnevezéséből is következtethetünk, önállóan nem, csak kizárólag egy másik büntetés – szándékos bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés – mellett kerül alkalmazásra.
A különös részi törvényi tényállások leggyakrabban a szabadságvesztés-büntetést írják elő büntetésként. Ezen túl 14 bűncselekmény alap- vagy privilegizált esetében van meghatározva a szintén szabadságelvonással járó elzárás büntetés [így például magántitok megsértése (Btk. 223. §), levéltitok megsértése (Btk. 224. §), gondatlanságból elkövetett közokirat-hamisítás (Btk. 342. §)]. Ezért is tekinthetjük a magyar büntetőjogi szankciórendszert szabadságvesztés-centrikusnak vagy még inkább szabadságelvonás-centrikusnak. A jogerősen elítélt személyekkel szemben ténylegesen kiszabott szankciók tekintetében a statisztikai adatok alapján azonban a szabadságelvonással nem járó büntetések (pl. pénzbüntetés) kiszabását is egyre növekvő tendencia jellemzi.
A szankció egyéniesítése és ezáltal a speciális prevenció érvényesülése érdekében a Btk. a kisebb tárgyi súlyú bűncselekmények esetén általános jelleggel lehetővé teszi, hogy a bíróság a szabadságvesztés helyett bármely más büntetést (akár többet is) kiszabjon. Ezáltal jelentősen kiszélesedett a szabadságelvonással nem járó szankciók alkalmazási köre. Elzárással büntetendő cselekmények esetében a szabadságvesztés kivételével áll fenn a másik büntetés kiszabásának törvényi lehetősége. A jogalkalmazó akkor élhet ezzel a lehetőséggel, ha a bűncselekmény büntetési tételének felső határa háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb, vagy az adott bűncselekményt a Btk. elzárással rendeli büntetni [Btk. 33. § (4), (5) bek.].
Az egyéniesítés lehetővé tétele érdekében a Btk. Általános Részének a büntetés kiszabásáról szóló fejezetében (IX. Fejezet) a büntetési tételkeret alsó és felső határa vonatkozásában találhatók eltérést engedő szabályok. E szerint például a halmazati büntetésnél (Btk. 81. §), az összbüntetésbe foglalásnál (Btk. 93. §), illetve meghatározott elkövetői körnél [a különös, a többszörös és az erőszakos többszörös visszaesőknél (Btk. 89. §)] a büntetési tételkeret felső határa emelkedik. A büntetés enyhítésére vonatkozó rendelkezés (Btk. 82. §) pedig a büntetési tétel alsó határától enyhébb büntetés kiszabását teszi lehetővé. (Így ha az egyébként irányadó legkisebb mérték túl szigorú lenne a konkrét esetben, akkor a tízévi szabadságvesztés helyett legkevesebb ötévi; az ötévi helyett legkevesebb kétévi szabadságvesztés stb. kiszabása lehetséges.)
A büntetések és intézkedések csoportosítását több szempont alapján lehet elvégezni.
A szankciórendszer általános jellemzése kapcsán a büntetéseket az okozott hátrány jellege alapján osztályozzuk. Eszerint a büntetéseket az alábbi csoportokba sorolhatjuk:
- Szabadságelvonással járó büntetések: a szabadságvesztés és az elzárás;
- Vagyoni hátrányt tartalmazó büntetés: a pénzbüntetés;
- Jóvátételi jellegű büntetés: a közérdekű munka;
- Jogfosztó-jogkorlátozó jellegű büntetés: a foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás, a kitiltás, a sportrendezvények látogatásától való eltiltás és a kiutasítás. Az egyetlen mellékbüntetés – a közügyektől eltiltás – is ebbe a csoportba sorolható.
A Btk.-ban szabályozott intézkedéseket az általuk elérni kívánt cél alapján a következő csoportokba sorolhatjuk:
- Nevelő jellegű intézkedés a megrovás és a próbára bocsátás.
- Jóvátételi és nevelő célja van a jóvátételi munkának.
- Gyógyító jelleg dominál a kényszergyógykezelésnél.
- Biztonsági jellegű intézkedésnek tekinthetjük az elkobzást és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét.
- Nevelő és biztonsági célok állnak a pártfogó felügyelet alkalmazása mögött.
- Vagyoni jellegű hátrányt tartalmaz a vagyonelkobzás.
A jogi személyekkel szemben alkalmazható intézkedések – speciális jellegükre tekintettel – külön csoportba tartoznak. (Egyéb csoportosításról lásd a tankönyv vonatkozó későbbi fejezetét.) Az egyes intézkedéseket önállóan vagy járulékos jelleggel, azaz másik büntetés és/vagy intézkedés mellett alkalmazhatja a bíróság. E szerinti csoportosítás:
- Kizárólag önállóan, büntetés helyett alkalmazható: a megrovás, a próbára bocsátás és a jóvátételi munka. (A megrovás mellett azonban lehet elkobzást, vagyonelkobzást és elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét alkalmazni, mind a próbára bocsátásnál, mind a jóvátételi munkánál elrendelhető a pártfogó felügyelet);
- Kizárólag büntetés, illetve intézkedés mellett alkalmazható: a pártfogó felügyelet. (Meg kell jegyeznünk, hogy amennyiben a pártfogó felügyelet a vádemelés elhalasztása során kerül alkalmazásra, úgy az önállóan is elrendelhető);
- Önállóan is és büntetés vagy intézkedés mellett is alkalmazható: az elkobzás, a vagyonelkobzás, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele.
A Btk. XI. Fejezete a fiatalkorú bűnelkövetőkre eltérő szabályokat tartalmaz. Fiatalkorúnak minősül az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem. A fiatalkorúakra a felnőttekre vonatkozó szabályokat a Btk.-ban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. Alapvető szabály, hogy a fiatalkorúaknál a büntetés kiszabása és az intézkedés alkalmazása során a speciális prevenció kerül előtérbe (Btk. 106. §). A fiatalkorúak büntetőjogában is a dualista szemlélet érvényesül, azzal az eltéréssel, hogy náluk büntetést csak akkor kell kiszabni, ha az intézkedés alkalmazása nem lenne célravezető. A Btk. a tizenkettő és tizennégy év közötti elkövetőkkel szemben pedig kizárólag intézkedés alkalmazását teszi lehetővé. Fiatalkorúval szemben szabadságelvonással járó jogkövetkezményt csak kivételesen lehet alkalmazni (ha a büntetés vagy az intézkedés célja más módon nem érhető el). A javítóintézeti nevelés (Btk. 120. §) olyan speciális intézkedés, amelyet kizárólag fiatalkorúakkal szemben lehet alkalmazni.

Büntetőjogi szankciók
Büntetések (Btk. 33. §)		Intézkedések (Btk. 63. §)
Büntetések	Mellékbüntetés	Intézkedések (Btk. 63. §)
1. a szabadságvesztés	1. a közügyektől eltiltás	1. a megrovás
2. az elzárás		2. a próbára bocsátás
3. a közérdekű munka		3. a jóvátételi munka
4. a pénzbüntetés		4. a pártfogó felügyelet
5. a foglalkozástól eltiltás		5. az elkobzás
6. a járművezetéstől eltiltás		6. a vagyonelkobzás
7. a kitiltás		7. az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele
8. a sportrendezvények látogatásától való eltiltás		8. a kényszergyógykezelés
9. a kiutasítás		9. a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedések

Tartalomjegyzék

Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 295 628 2

Jogtudomány

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényt hatálybalépése óta több mint ötven törvény és számos alkotmánybírósági határozat módosította. Emellett több, különböző tárgykörben alkotott törvény is tartalmaz a Btk. Általános Részét érintő és módosító szabályokat. A számos változás ellenére az Általános Rész megőrizte eredeti szerkezetét, ugyanakkor a benne szabályozott joganyag jelentősen felduzzadt.

Ezt a hatályos joganyagot tárgyalja a Kiadó büntetőjogi témájú könyveinek legújabb kötete. A tankönyv a korszerű egyetemi oktatás követelményeinek megfelelően követi az Általános Rész szerkezetét, emellett nagy hangsúlyt fektet a magyar büntetőjog-tudomány kialakulására és eredményeire. Feldolgozza továbbá a bírói gyakorlat legjelentősebb döntéseit, jogegységi határozatait, a büntető kollégium döntéseit és elvi jelentőségű döntéseket is, és nagy figyelmet fordít az Alkotmánybíróság határozataira.

A tankönyvet elsősorban az egyetemi jogi felsőoktatásban résztvevőknek ajánljuk, de bízunk abban, hogy a joggyakorlatban működő, szakterületük anyagával lépést tartani kívánó jogászok is haszonnal forgathatják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gorgenyi-levay-gula-horvath-jacso-santha-csemane-magyar-buntetojog-altalanos-resz//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero