A pártfogó felügyelet hazánkban a felnőttkorúakra vonatkozó büntetőjogi rendelkezések körében csak a szabadságvesztésből szabadult személyek utógondozásáról szóló 1975. évi 20. tvr.-ben jelent meg. A jogalkotót az a felismerés vezette, hogy a büntetését kitöltő személy újabb bűncselekmény elkövetése jórészt attól is függ, milyen körülmények közé kerül, a környezete miként befolyásolja, adott esetben miként ellenőrzik magatartását, s a szükséges esetekben megkapja-e a támogatást a társadalomba való beilleszkedéshez. Az utógondozáson belül különbséget tettek a segítő-gondozó és az ellenőrző-felügyelő funkció között, s ezeknek az érvényesítését az utógondozottak személyiségéhez és körülményeihez igazították. A visszaesésre különösen hajlamos elítéltek esetében a tvr. rendelkezett pártfogó felügyelet alá helyezésükről. A pártfogó felügyelet szabályainak megszegését szabálysértéssé nyilvánították, amely miatt elzárás kiszabásának is helye volt. A felnőtt korú elítéltek utógondozása céljára is létrehozták a hivatásos és társadalmi pártfogókból álló szervezetet. (Ilyen szervezet korábban csak a fiatalkorúak pártfogó felügyelete körében működött.) Az 1978. évi IV. törvény az intézkedések között szabályozta a pártfogó felügyeletet, mely a feltételes szabadságra bocsátáshoz, a szabadságveszés végrehajtásának felfüggesztéséhez, a próbára bocsátáshoz, illetve a szigorított őrizetből való ideiglenes elbocsátáshoz kapcsolódhatott. Az 1979. évi 11. tvr. alapján kivételesen pártfogó felügyelet alá lehetett helyezni a szabadságvesztést kitöltött, illetve a szigorított őrizetből véglegesen elbocsátott elítéltet, ha újabb bűncselekmény megelőzése és a szabadultnak a társadalomba beilleszkedése érdekében ez szükséges volt. A szigorított őrizetet az 1989. évi LIV. törvény megszüntette, a szabadságvesztés büntetés kitöltését követően elrendelhető pártfogó felügyeletre vonatkozó szabályokat pedig a 2001. évi CXXI. törvény hatályon kívül helyezte. Az intézkedés szabályozása több alkalommal módosult. Kiemelést érdemel a 2005. évi XCI. törvény, mely egyebek mellett rendelkezett arról, hogy a bíróság már az ítélethozatalkor elrendelheti a pártfogó felügyeletet az elítélt feltételes szabadságra bocsátása esetére, külön magatartási szabályokat is meghatározva. Rögzítette a pártfogó felügyelet maximális tartamát, és pontosította a magatartási szabályokra vonatkozó rendelkezéseket.