Wopera Zsuzsa

Az európai családjog gyakorlata

Az Európai Unió Bíróságának családjogi tárgyú uniós rendeletekkel kapcsolatos joggyakorlata


190  Az ügy tényállása a következő volt: A spanyol állampolgárságú apa és az anya, aki az Egyesült Királyság állampolgára, valamint gyermekük, S. 2005. május 27-i születésének idején évek óta Spanyolországban élt, ott nevelték S.-t 2010. február 6-ig. A szülők 2009 novemberében különváltak, az anya a gyermek S.-sel az Egyesült Királyságba költözött. E költözést követően a szülők sikertelenül próbáltak megállapodni a gyermek S. feletti felügyeleti jogaik megosztásáról, ami több bírósági eljáráshoz vezetett Spanyolországban és az Egyesült Királyságban. 2010. július 21-én a szülők egyezséget kötöttek (a továbbiakban: 2010. július 21-i megállapodás) a felügyeleti joggal, amelynek az anya a jogosultja, valamint az apát megillető láthatási joggal kapcsolatban. Az egyezséget a szülők a spanyol elsőfokú bíróság előtt tették, és annak tisztviselője előtt írták alá. A 2010. július 21-i megállapodást jóváhagyás végett benyújtották e bírósághoz, amely azt 2010. október 20-án végzéssel jóváhagyta (a továbbiakban: 2010. október 20-i határozat). Az egyezségben foglaltak módosítására az anya 2010. december 17-én kérelmet nyújtott be az illetékes angol bírósághoz, melynek tárgya a tartózkodási hely megállapítása, és különösen az egyezséget jóváhagyó végzés láthatási jogra vonatkozó kikötéseinek módosítása, az apának e megállapodás által biztosított láthatási jogának a csökkentése. Ezzel párhuzamosan az apa 2011. január 31-én ennél a bíróságnál kérelmet nyújtott be a rendelet 41. és 47. cikke alapján a 2010. október 20-i határozat végrehajtása iránt. Az ügyben tartott tárgyaláson az anya kijelentette, hogy a 2010. július 21-i megállapodásra és a 2010. október 20-i határozatra tekintettel a rendelet 12. cikkének (3) bekezdése értelmében elfogadta a spanyol bíróság joghatóságát, ami a szülői felügyelettel kapcsolatos egyezségüket jóváhagyta. Kijelentette, hogy nem emel kifogást a 2010. október 20-i határozat végrehajtásával szemben, amely határozat megfelelően végrehajtásra került a 2010. július 21-i megállapodásban foglalt kikötések szerint. Különösen az apa láthatási jogaira vonatkozó részletes szabályok kerültek meghatározásra 2013. január 6-ig. Az anya 2011. december 20-án a rendelet 15. cikke alapján kérelemmel fordult spanyol bírósághoz a megállapodásban kikötött joghatóságnak az angliai és walesi bíróságokhoz való áttétele iránt. A spanyol bíróság az anya kérelme tárgyában végzést hozott és megállapította, hogy nincs előtte folyamatban eljárás, mert az eljárásban hozott egyezség (2010. október 20-i határozat) jogerőre emelkedett, így az eljárás befejeződött, a bíróság előtt nincs folyamatban más családjogi eljárás. Az anya 2012. június 30-án ismét a High Courthoz fordult annak megállapítását kérve, hogy immár az angliai és walesi bíróságok rendelkeznek joghatósággal a gyermek S. feletti szülői felelősségre vonatkozó ügyekben, mivel a gyermek a rendelet 8. cikke értelmében vett szokásos tartózkodási helye az Egyesült Királyságban van. A High Court 2013. március 25-i határozatával megállapította saját joghatóságát, mely ellen az apa fellebbezést nyújtott be. A High Courtnak kételyei támadtak a tekintetben, hogy az ügy érdemében, vagy kizárólag a 2010. július 21-i megállapodás és a 2010. október 20-i határozat végrehajtása tekintetében rendelkezik joghatósággal. Fellebbezésében az apa azt állította, hogy a High Court tévesen állapította meg, hogy az angol bíróságok rendelkeznek joghatósággal az ügy érdemében való döntéshozatalra. Az apa álláspontja szerint a rendelet 12. cikke (3) bekezdésének értelmében megállapodásban kikötött joghatóság az érintett eljárás befejezését követően is fennmarad, és ez képezi a joghatóság alapját bármely olyan eljárás indítása esetén, amely szükségesnek bizonyulhat a gyermek S. feletti szülői felelősségre vonatkozó kérdések eldöntéséhez. Az apa kifejtette továbbá, hogy az ilyen joghatóság, amellyel egy bíróság továbbra is rendelkezik, a rendelet 15. cikke alapján akkor is áttehető, ha nincs folyamatban eljárás. Az anya arra hivatkozott, hogy a rendelet 12. cikkének (3) bekezdése alapján valamely tagállam bíróságának joghatóságáról való megállapodás az adott eljárásban a jogerős határozat meghozataláig marad hatályban, és e határozat meghozatalát követően e hatály megszűnik. Tette ezt annak ellenére, hogy 2011. december 20-án maga fordult a spanyol bírósághoz a rendelet 15. cikkére hivatkozva, kérve az ügy áttételét az angliai bírósághoz a szülői felügyelet tárgyában kötött egyezség spanyol bíróság általi jóváhagyásának jogerőre emelkedése után több mint egy évvel, vagyis akkor, amikor saját – későbbi – érvelése szerint a joghatóságról való megállapodás hatályát vesztette. Időközben a spanyol bíróság 2013. július 4-én hozott végzésével 16 000 euró összegű pénzbírságot szabott ki az anyával szemben a 2010. július 21-i megállapodás nemteljesítése miatt, és felvetette annak lehetőségét, hogy S.-t az apa felügyelete alá helyezik. Ilyen körülmények között a Court of Appeal (Egyesült Királyság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

Az európai családjog gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2019

Nyomtatott megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 295 818 7

A kézikönyv a családjog területét érintő uniós jogalkotás európai bírósági joggyakorlatát elemzi, döntően a jelenleg revízió alatt álló Brüsszel IIa rendeletét.

E joggyakorlat elemzésének jelentőségét az adja, hogy 2008 óta folyamatosan emelkedik a nemzetközi párok száma, így a nemzetközi házasságok felbontásának száma is. 2008-2012-ig minden évben hozzávetőlegesen 200 000 polgár érintett a nemzetközi házasságok felbontásával, és 175 000 - 240 000 nemzetközi család tartozik a rendelet hatálya alá.

Az Európai Unió Bírósága eddig 26 ítéletet hozott a rendelet értelmezése tárgyában, az utóbbi években a Bíróság különösen aktívnak bizonyult, ami nemcsak a határon átnyúló családjogi ügyek számának fokozatos növekedését mutatja, hanem azt is, hogy 10 évvel a rendelet hatálybalépése után még bőven vannak „fehér foltok” a rendelet nemzeti bíróságok általi értelmezése körül.

E gyakorlat-centrikus kötet megjelentetésének indoka, hogy mind Magyarországon, mind külföldön hiányoznak azok az up-to-date, a gyakorlatot bemutató és magyarázó összefoglalók, amelyek biztos fogódzót adnak a rendelet egyes cikkeinek megfelelő alkalmazásához, ezt a hiányt kívánja pótolni a kötet.

Ott, ahol a legutóbbi évek magyar joggyakorlata is szervesen kapcsolódik a bemutatott bírói gyakorlathoz, a kézikönyv azt is idézi. A könyv döntően a hatállyal, joghatósággal, közrenddel kapcsolatos joggyakorlatra fókuszál.

Hivatkozás: https://mersz.hu/wopera-az-europai-csaladjog-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave