Wopera Zsuzsa

Az európai családjog gyakorlata

Az Európai Unió Bíróságának családjogi tárgyú uniós rendeletekkel kapcsolatos joggyakorlata


35  Az ügy tényállása a következő volt: Az ír nemzetiségű felperes, J. McB. és ugyanezen eljárás brit nemzetiségű alperese, L. E., akik házasságot nem kötő élettársak, több mint tíz évig együtt éltek Angliában, Ausztráliában, Észak-Írországban és 2008 novembere óta Írországban. Három gyermekük volt: J., a 2000. december 21-én Angliában született fiú; E., a 2002. november 20-án Észak-Írországban született lány; J. C., a 2007. július 22-én Észak-Írországban született lány. A felek közötti viszony 2008 végén, 2009 elején romlott meg; az anya különösen az apa erőszakos magatartására hivatkozva, többször is nőknek fenntartott menedékhelyre vitte magával a gyermekeket. 2009 áprilisában a két szülő kibékült, és elhatározta, hogy 2009. október 10-én összeházasodik. Mindazonáltal északírországi üzleti útjáról 2009. július 11-én visszatérve az apa felfedezte, hogy az anya a gyermekeivel ismét elhagyta a családi otthont, hogy az említett menedékhelyre költözzön. 2009. július 15-én az apa ügyvédjei, annak megbízásából, keresetlevelet fogalmaztak meg a hatáskörrel rendelkező illetékes ír bírósághoz, úgymint a District Courthoz, a három gyermek felügyeleti jogának megszerzése érdekében. Mindazonáltal az anya 2009. július 25-én Angliába repült az említett három gyermekkel, valamint a korábbi kapcsolatából született másik, idősebb gyermekével. Ezen időpontban az említett keresetlevelet nem kézbesítették az anyának, így az ír eljárási jog alapján a keresetet nem terjesztették elő szabályosan, és ezáltal nem került az ügy az ír bíróság elé. 2009. november 2-án J. McB. keresetet indított a High Court of Justice of England and Walesnél, Family Division (Egyesült Királyság), a gyermekek Írországba való visszavitelének elrendelését kérve, az 1980. évi Hágai Gyermekelviteli Egyezmény és a rendelet rendelkezései alapján. 2009. november 20-i határozatában e bíróság, ugyanezen egyezmény 15. cikkének megfelelően, az ír hatóságoktól származó olyan értelmű határozat vagy igazolás beszerezését kérte az apától, amely megállapítja, hogy a gyermekek elvitele az említett egyezmény 3. cikke értelmében jogellenes volt. 2009. december 22-én J. McB. keresetet indított a High Court (Írország) előtt, egyrészt olyan határozat vagy igazolás megszerzése érdekében, amely szerint a három gyermek 2009. július 25-i elvitele az 1980. évi Hágai Gyermekelviteli Egyezmény 3. cikke alapján jogellenes volt, másrészt pedig a felügyeleti jog megszerzése iránt. 2010. április 28-án hozott ítéletével az említett High Court azzal az indokkal utasította el az első kérelmét, hogy az apa a gyermekek elvitele időpontjában nem rendelkezett felügyeleti joggal azok felett, így az elvitel nem volt jogellenes. Az apa fellebbezett e határozat ellen a kérdést előterjesztő bíróságnál. E bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében megállapítja, hogy az apa 2009. július 25-én az 1980. évi Hágai Gyermekelviteli Egyezmény rendelkezései értelmében nem rendelkezett felügyeleti joggal a gyermekei felett. Mindazonáltal megjegyzi, hogy a gyermekeknek az 1980. évi Hágai Gyermekelviteli Egyezmény alapján az egyik tagállamból a másikba való visszavitelére irányuló kérelmek szempontjából a „felügyeleti jogot” jelenleg a hivatkozott rendelet 2. cikkének (9) bekezdése határozza meg. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint sem a rendelet, sem pedig az Alapjogi Charta 7. cikkének rendelkezéseiből nem következik, hogy valamely gyermek vér szerinti apja szükségképpen rendelkezik-e gyermek-felügyeleti jogával, a gyermek elvitele jogellenességének vagy jogszerűségének meghatározása vonatkozásában, a számára ilyen jogot megállapító bírósági határozat hiányában. A kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal elismeri, hogy az uniós jog e rendelkezéseinek értelmezése a Bíróság hatáskörébe tartozik. E körülmények között a Supreme Court az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

Az európai családjog gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2019

Nyomtatott megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 295 818 7

A kézikönyv a családjog területét érintő uniós jogalkotás európai bírósági joggyakorlatát elemzi, döntően a jelenleg revízió alatt álló Brüsszel IIa rendeletét.

E joggyakorlat elemzésének jelentőségét az adja, hogy 2008 óta folyamatosan emelkedik a nemzetközi párok száma, így a nemzetközi házasságok felbontásának száma is. 2008-2012-ig minden évben hozzávetőlegesen 200 000 polgár érintett a nemzetközi házasságok felbontásával, és 175 000 - 240 000 nemzetközi család tartozik a rendelet hatálya alá.

Az Európai Unió Bírósága eddig 26 ítéletet hozott a rendelet értelmezése tárgyában, az utóbbi években a Bíróság különösen aktívnak bizonyult, ami nemcsak a határon átnyúló családjogi ügyek számának fokozatos növekedését mutatja, hanem azt is, hogy 10 évvel a rendelet hatálybalépése után még bőven vannak „fehér foltok” a rendelet nemzeti bíróságok általi értelmezése körül.

E gyakorlat-centrikus kötet megjelentetésének indoka, hogy mind Magyarországon, mind külföldön hiányoznak azok az up-to-date, a gyakorlatot bemutató és magyarázó összefoglalók, amelyek biztos fogódzót adnak a rendelet egyes cikkeinek megfelelő alkalmazásához, ezt a hiányt kívánja pótolni a kötet.

Ott, ahol a legutóbbi évek magyar joggyakorlata is szervesen kapcsolódik a bemutatott bírói gyakorlathoz, a kézikönyv azt is idézi. A könyv döntően a hatállyal, joghatósággal, közrenddel kapcsolatos joggyakorlatra fókuszál.

Hivatkozás: https://mersz.hu/wopera-az-europai-csaladjog-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave