Huerta de Soto Jesús

Pénz, banki hitel és gazdasági ciklusok

540 A hagyományos életbiztosítás ezért szintén korrumpálódhat, különösen akkor, ha alapelveivel a „pénzügyi dereguláció” ürügyén különböző mértékben felhagynak, vagy amennyiben az intézménynek egy olyan szektorral történő egyesítésére történik kísérlet, mely az életbiztosítástól éppen olyan idegen, mint a bankszakma. John Maynard Keynes az életbiztosításnak e korrumpálódására a londoni National Mutual Life Assurance Society elnökeként töltött évek alatt történelmi példával állt elő. A kapcsolódó megjegyzéseket lásd a 3. fejezet 191. lábjegyzetében. Elnöksége ideje alatt Keynes egy a változó hozamú értékpapírokra összpontosuló ad hoc befektetési politikát folytatott, szemben az állandó hozamú értékpapírokba történő befektetés hagyományos politikájával. Mi több, előnyben részesítette a liberális szellemű számviteli elveket – például a vagyoni eszközök árát piaci szerint becsülte fel, nem pedig történelmi költségük szerint, sőt a meg nem valósult nyereségek elkerüléséért még a proﬁtok kötvénytulajdonosok részére történő kiosztását is engedélyezte. A hagyományos életbiztosítási alapelvek ellen elkövetett összes, jellegzetesen keynesi támadás a nagy gazdasági válság eljöttével Keynesnek majdnem a társasága üzleti megbízhatóságába került. A Keynes által a brit életbiztosítási iparágra kifejtett negatív hatás még napjainkban is érezhető, és bizonyos mértékben még az amerikai biztosítási piacra is átterjedt. A szektoron belül tartózkodók immár igyekeznek magukat megszabadítani az ilyen egészségtelen befolyásoktól, és azon vannak, hogy visszatérjenek a hagyományos alapelvekhez, melyek kezdettől fogva garantálták az iparág zökkenőmentes működését és megbízhatóságát. E kérdésekben lásd a következő forrásokat: Nicholas Davenport, „Keynes in the City”, in: Essays on John Maynard Keynes (szerk. Milo Keynes; Cambridge: Cambridge University Press, 1975), 224–225. oldal; Skidelsky, John Maynard Keynes: The Economist as Saviour, 1920–1937, különös tekintettel a 25–26. és az 524. oldalra; valamint D. E. Moggridge, Maynard Keynes: An Economist’s Biography (London: Routledge, 1992), különös tekintettel a 410. és a 411. oldalra. Keynes a maga idejében a brit biztosítási iparágnak igen befolyásos vezetőjeként közvetlen korrumpáló hatással bírt. Amellett azonban általánosságban a biztosítási szektorra is közvetett, sokkal károsabb hatást fejtett ki abban az értelemben, hogy gazdaságelmélete hozzájárult az infláció felhajtásához és az átlagemberek megtakarítási szokásainak kétségbevonásához és elpusztításához – tette mindezt a „járadékélvező kegyes halálának” nevezett szemléletével összhangban, mely világszerte igen kedvezőtlenül befolyásolta mind az életbiztosítási, mind a nyugdíjpiac fejlődését. Mindezek tekintetében az a tény, hogy Keynes hosszú évekig egy életbiztosítási társaság elnöke volt, az életbiztosítás történetének egyik legnevezetesebb iróniáját jelenti. Lásd: Ludwig von Mises, „Pensions, the Purchasing Power of the Dollar and the New Economics”, in: Planning for Freedom and Twelve Other Addresses (South Holland, Ill.: Libertarian Press, 1974), 86–93. oldal. Lásd még Keynesnek a National Mutual Life Assurance Society elnökeként a társaság tizenhét nagygyűlésén (1922–1938) tartott beszédeit is. A beszédek mindegyike lebilincselő olvasmány, és nagyszerűen szemlélteti a sors iróniájából fakadóan igen bomlasztó hatásokat, melyek abból fakadtak, hogy egy Keyneshez hasonló spekulatív „farkasnak”, a megtakarítás ellenségének a kezébe néhány békés, jámbor „bárány” (életbiztosítási társasága) feletti hatalom került. Lásd a The Collected Writings of John Maynard Keynes (London: Macmillan, 1983) 12. kötetének 114–254. oldalát. Hermann Heinrich Gossen a biztosítási szektorban mozgó másik ismert közgazdász volt. Egy pénzügyi szempontból halálra ítélt, növényi terményekkel és állatállományokkal foglalkozó befektetési társaságnál betöltött tanácsadói szerepétől eltekintve Gossen fogalmazta meg egy életbiztosítási üzletágnak szentelt német takarékbank tervezetét. A projekt azonban soha nem valósult meg. Lásd F. A. Hayek Gossenról írt, a The Trend of Economic Thinking 3. kötetének 356. oldalán megjelent cikkét.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 795 1

Pénzügy és számvitel Gazdaság

Jelen gazdasági és politikai környezetben nem is lehetne időszerűbb vagy fontosabb e könyv elemzése, ami a válság és a reformok okait firtatja, és ami az említett okok jövőbeli, előre megjósolható ismételt felmerülésének elkerülése érdekében a jelenlegi banki és pénzügyi rendszerre alkalmazandó.

Dióhéjban fogalmazva: a jelen írás születésével egy időben a könyvet már 13 különböző nyelvre fordították le, és tíz különböző országban jelentették meg.

Mindenesetre attól függetlenül, hogy a jövőben a pozitív előjelek beigazolódnak-e, vagy erőfeszítéseinket siker koronázza-e vagy sem, a mi egyetemi hallgatókként és gazdasági teoretikusokként vállalt elidegeníthetetlen felelősségünk az, hogy minden erőnket a kutatásra és a tudományos igazság keresésére összpontosítsuk, és így az eljövendő generációkra olyan ismeret- és alapelvgyűjteményt hagyhassunk örökül, amely lehetővé teszi számukra az emberiség és a civilizáció korlátok és gátló körülmények nélküli előrejuttatását.

Jesús Huerta de Soto a Pénz, banki hitel és gazdasági ciklusok művének első spanyol, valamint angol kiadásait követően jelen kötetben, figyelembe véve a 2007-es gazdasági válságot követő folyamatokat, nemcsak Spanyolország, hanem az Európai Pénzügyi és Gazdasági Unió tagjai helyzetét vizsgálja.

Hivatkozás: https://mersz.hu/de-soto-penz-banki-hitel-es-gazdasagi-ciklusok//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero