Arisztotelész

Az égbolt


32 Szimplikiosz (146.4–11) azzal egészíti ki az érvet, hogy a felfelé és lefelé irányuló mozgások ellentétesek, egyvalaminek viszont csak egy ellentéte lehet, ezért ezek a mozgások nem lehetnek ellentétesek a közmozgással. Ugyanerre hivatkozik Buridan is (21.15–18). A konkávval és a konvexszel kapcsolatos megjegyzést Averroesre (In De Caelo I, comm. 24, ff 18vb–19ra. Velence, 1574, újranyomás: Frankfurt/M, Minerva, 1964) hivatkozva úgy magyarázza, hogy ezek a görbével és egyenessel kapcsolatos ellentétek, Arisztotelész viszont irányokat (felfelé-lefelé) ad meg alapvető ellentétek gyanánt.


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 745 6

Az égbolt c. műben Arisztotelész általánosabb természetfilozófiai megfontolásait az égitestek mozgására és természetére alkalmazza. E megfontolások eredményeképpen Arisztotelész amellett érvel, hogy a világ örök, véges kiterjedésű, és középpontjában helyezkedik el a gömb alakú Föld. Az égbolt örökké tartó körmozgást végez - ezt az teszi lehetővé, hogy az égboltot a körmozgást a saját természetes mozgásaként végző speciális anyagfajta alkotja.

A mű harmadik és negyedik könyve a világ közepén elhelyezkedő Föld elemeinek tulajdonságait írja le - ezek közül a föld és a víz természeténél fogva függőlegesen lefelé mozog, a levegő és a tűz pedig felfelé törekszik -, majd azt taglalja, hogy az elemek mozgása mennyiben határozza meg az összetett testek mozgását.

Kötetünk Az égbolton kívül függelékként a pszeudo-arisztotelészi Világrendet is tartalmazza.

Hivatkozás: https://mersz.hu/arisztotelesz-az-egbolt//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave