Arisztotelész

Az égbolt


61 Az utolsó tagmondat (epi tón aorisztósz keimenón) másként: „amelyeket közelebbi meghatározás nélkül mondunk”. Vagy a testekre vonatkozik, amelyeket nem írunk le teljes pontossággal (Aquinói Szt. Tamás lect.16, n.154), vagy amelyeknek nincs meghatározott helye (Gigon, Elders, Moraux). Alexandrosz a végtelen testekre vél utalást felfedezni (in Szimplikiosz 246.28–29), Oresme szintúgy (26a), magának Szimplikiosznak a véleménye szerint pedig Arisztotelész itt a világrenden kívüli testekre utal (247.12–15), amelyekről a következőkben kiderül, hogy nincsenek.


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 745 6

Az égbolt c. műben Arisztotelész általánosabb természetfilozófiai megfontolásait az égitestek mozgására és természetére alkalmazza. E megfontolások eredményeképpen Arisztotelész amellett érvel, hogy a világ örök, véges kiterjedésű, és középpontjában helyezkedik el a gömb alakú Föld. Az égbolt örökké tartó körmozgást végez - ezt az teszi lehetővé, hogy az égboltot a körmozgást a saját természetes mozgásaként végző speciális anyagfajta alkotja.

A mű harmadik és negyedik könyve a világ közepén elhelyezkedő Föld elemeinek tulajdonságait írja le - ezek közül a föld és a víz természeténél fogva függőlegesen lefelé mozog, a levegő és a tűz pedig felfelé törekszik -, majd azt taglalja, hogy az elemek mozgása mennyiben határozza meg az összetett testek mozgását.

Kötetünk Az égbolton kívül függelékként a pszeudo-arisztotelészi Világrendet is tartalmazza.

Hivatkozás: https://mersz.hu/arisztotelesz-az-egbolt//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave